Pünkösdi Regatta 2009 - Képbeszámoló

1. nap
Reggel hidegben, szemerkélő esőben rajtoltunk, de később kisütött a nap, és remek szelünk is volt. Végig kreuzban döngettünk Keszthelyig, 19. helyen végeztünk az első futamon. folyt.köv.

Hétvégi kerti munka

A hétvége nagy részét Esztergomban töltöttem, úgy terveztem, hogy az esténkénti fröccsözgetések és némi bringázás mellett nagyot haladok egy munkával, ami már egy jó hete a vállamat nyomja. Most számot vetve azt hiszem korlátozott sikerrel járt az ötlet - több okból kifolyólag. Az esztergomi reptéren repülőnap volt, szerintem a vietnami csapatmentéseket meghazudtoló gyorsasággal produkálták a le/felszállást, mindezt két AN-2, egy helikopter és több kisgép kötelékével. Veres Zoli műrepülésekor már tényleg azt hittem, hogy összehangolt támadást intéztek a város ellen valamilyen ellenséges csapatok. Ez ment szombaton és vasárnap is. Félreértés ne essék, nincs semmi bajom az ilyen remek programokkal, örülök is neki, hogy pörögnek a dolgok otthon, csak hát nehezen ment a koncentrálás. Bosszant, ha nem mennek a dolgok a megszokott ütemben, na! Azért történt más is, bringáztunk egy jót Búbánatig odavissza. Kezd tetszeni a dolog, mondjuk az igazsághoz az is hozzátartozik, hogy a Vaskocsmában és a Kis-Duna parton legurult 2 kisfröccs, és a Vár lejtön felfele gyalog kísértem a bringát :) Ja és van pár bónusz kép is a kertből.

Szájhagyomány az interneten

Épp azon töprengek, vajon a szolgáltatói oldalon elgondolkoztak-e azon, hogy milyen hatalmas erő rejlik az interneten történő információcsere különböző módozataiban? Elmondom pontosan mire is gondolok: van egy réteg minden országban, így itthon is, aki javarészt az gép előtt ülve tölti munka és szabadidejének jó részét. Ők többnyire igen aktívak, rendszerint blogolnak, cikkeket írnak vagy Twittereznek, így vagy úgy "csinálják az internetet", megnyilvánulásaikban javarészt aktuális helyzetjelentéseket, egy-egy személyes élményt vagy tapasztalatot tárnak a világ elé. Szó esik például éttermekről is. Ne keverjük a klasszikus étteremkritikákkal, mert egyfelől azok számomra nem minden esetben hitelesek, másrészt óriási különbség van publikálni egy kritikát egy portálon, amit olvas mondjuk 20-30.000 idegen ember, vagy kilőni egy posztot a blogodon, amit igaz, hogy csak pár százan olvasnak, viszont azok adnak a szavadra. És itt van a kutya elásva. Jómagam is számos olyan esetet tudnék felsorolni, amikor azért mentem el egy helyre kajálni, mert olvastam X.Y. blogján, hogy az jó. És valamiért nem kételkedtem benne. Így találtam a Kistücsökre Balatonszemesen, a Hathi és Bangla indiai kajáldákra és még sorolhatnám; egyikben sem kellett csalódnom. Ugye jogos a kezdő kérdés? Van olyan blog itthon, ahol jelennek meg szponzorált felületek, de azok pont olyan PR szagúak, mint egy display hirdetés. A nagy kérdés csak az, hol kell meghúzni a vonalat, hogy még hiteles legyen egy személyes beszámoló, de értékesíthető is legyen a rendszer? (Kép forrás: pandemiclabs.com)

Skizofrén kirándulás

Nightwalk

View Larger Map Az volt, hogy elmentünk céges bowlingozásra, amit relatíve hamar meguntunk és a Morrison's 2 felé vettük az irányt, ez a megoldás már máskor is bevált. Már a 4es6os-on kilógtunk a tömegből és a helyszínre érkezésünk sem volt makulátlan. A kuverok hajszál híjján be sem engedtek, aztán csak a szokásos: egymás elvesztése a tömegben, részegen kószálás a labirintusban, majd hazasomfordálás anyjukhoz. De! Ezúttal a szesz nyilván eszemet vette, mert addig minden ok, hogy meglógtam és vettem egy gyrost az arabnál (Szeráj), és úgy gondoltam elindulok hazafelé, majd ha megettem, hívok egy taxit. Ez akkor még jó ötletnek tűnt, de másfél óra múlva az Árpád-hídnál már korántsem élveztem a szitut, ahogy próbáltam felkászálódni valahogy a hídra... Autóval határozottan jobban megy. Mindösszesen 6.4 km-t gyalogoltam, fél 3-ra meg is érkeztem. Nem néztek hülyének otthon....

Első magyar Twitter contest

Ashton K és a CNN nemrég véget ért versengése után (ki éri el hamarabb az 1.000.000 követőt a Twitteren) kis hazánkban is elindult egy hasonló Angelday kezdeményezésével. A cél 2009 follower kb egy hónapon belül. Mivel én mindhármójukat követem és igazából választani sem tudok, úgy döntöttem, igazságos posztot kreálok. Tehát a 3 harcos:
1. Webisztán HH
2. Dobó Matyi
3. Angelday

Gyertek a Twitter-re!

Update: a verseny állása ITT!

Új kedvenc évszakom

32 év után új kedvenc évszakom lett, a tavasz. Lehet, hogy a korral jár? Eddig csak a nyarat szerettem, de idén, talán a hirtelen jött évszakváltás vagy az elhúzódó tél hatására úgy döntöttem, hogy eztán a tavaszt szeretem a legjobban. Az egyik érvem az, hogy a tavaszban még ott van az elkövetkezendő meleg nyár, és nem azon jár az eszed, hogy nemsokára jön az esős ősz. Egyik délutáni körutunk alkalmával alig tudtuk összeszámolni a virágzó cseresznyefákat - meg is látogattuk rögvest a miénket is. Igaz nem olyan dús a virágzata, mint a többinek, de Zsó szerint nagyobbak, ezért is lesz rajta mintegy másfél hónap múlva bazinagy szeműből jó sok. Csak győzzük leszedni...

Aranysekli Kupa

Három futamunk volt, végül osztályunkban elsők lettünk. Volt napsütés, eső, hideg és 19 kn szél is. Összességében remek csapat, remek verseny volt.

Alkonyat Vis felé - 3. Aranysekli

Biodrad - Murter - 3. Aranysekli

Esztergomi képeslapok

A minap régi képeket, térképeket keresgéltem a neten Esztergomról és többek közt egy csodás gyűjteményt találtam. Rengeteg régi képeslap kategorizálva, Molnár Lászlónak köszönhetően. Klikk a képre!
Upadate: ITT számos régi térképet, esztergomi ásatásokról képeket tudsz letölteni!

Öt labda

Hetek óta készülök első ötlabda megmérettetésemre, tegnap sor is került rá. Aki nem tudná - én sem tudtam korábban - ez egy olyan csapatsportolási lehetőség, ahol 3 fős egységek forgószínpadszerűen cserélődnek a foci-, röplabda-, tollas-, tenisz- és kosárpályákon. A szabályok a dolog jelegge miatt eseményre szabottak, vagy 25 pontig, vagy fix időre van korlátozva egy-egy meccs. Kicsit tartottam a dologtól, hiszen akármenniyre is keresgéltem gimis emlékeim közt, nem leltem egy alkalmat sem, amikor a fenti sportok közül a teniszen kívül űztem volna. Na jó, lehet, hogy egyszer egyszer beálltam focizni, de a szabályokat hírből sem ismerem, főleg nem ilyen speckó körülmények között. Na ezen valahogy túltettem magam, mímeltem némi bemelegítést, csapattársaim elhadarták az általános szabályokat, majd mire észbe kaptam, mehettünk is a szorítóba másik három sráccal... focizni. Az egy dolog, hogy teremfocis barátaim eseteiből tanulva úgy paráztam a lábamra, mint Pamela Anderson annak idején a melleire, ráadásul úgy a 6 percben elfogyott a levegőm, meg szerintem az egész estére tervezett energia-kapacitásom. Mondanom nem kell, hogy ettől kezdve a focimeccsnek reszeltek, nagyjából 100-1 lett a vége és nem nekünk... Ezen a ponton erősen gondolkotam, hogy Attila kollégám már megbánta, hogy elhívott és fontolóra vettem a szökést, de sok időm nem volt, hiszen a többiek már nyomták a tollast, nekem pedig muszáj volt ellesnem a szabályokat miközben valahogy újraélesztettem magam. Kicsit sem hittem el, hogy élve végig tudom csinálni a másik négy fordulót. Mit ád Isten a tollas alatt előjöttek a 17 évvel ezelőtti tenisz mozdulatok, igaz a szabályok tekintetében ellenfelem rendszeres segítségére szorultam, sőt, mivel nem kellett rohangálni összevissza, a kondim is kezdett visszatérni. A röpi egész jól ment, a teniszmeccs kifejezetten szorosra sikerült; a korábbi eredményekhez viszonyítva csak kettes szorzó volt a pontjaink között... A végén a kosár már megváltás volt, személy szerint csak útban voltam a pályán, hiszen a gyaloglás is komoly erőfeszítésembe került. Ellenfeleink jó fejek voltak, nem használták ki az állapotomat, így szereztünk pontot is! Összességében egy remek este volt, "sikereim" ellenére remélem legközelebb is elhívnak a srácok. Most pedig kimegyek levegőzni az udvarra, csak meg kell várnom a kollégáimat, akik felsegítenek a székből....

Budapest 1936-ban a levegőből

Svéd imázsfilm Budapestről. Címe: Bada i Buda, azaz fürdőzz Budán!

Önkéntes hajótörött

Alain Bernard 1951-ben elhatározta, hogy megoldást talál arra, hogy a hajótörést túlélők nagyobb hányada élje túl azt az időszakot, míg rájuk találnak. Persze azóta sokat javult-változott a helyzet, de akkoriban a mentési eljárás és az alkalmazott technológiák sem voltak úgymond kifinomultak. Éppen ezért sokkal fontosabb volt akkoriban kitalálni, hogy a nyílt tengeren egy ladikban hánykolódva miként kerülheti el az ember a kiszáradást és/vagy az éhhalált. Nem kevés emberről volt szó, a múlt század közepe táján évente mintegy 200.000 tengeri medve lelte halálát hajótörés következtében szerte a világon. Orvosként elkezdte vizsgálni az eseteket és a következőkre derített fényt. Az elsüllyedt hajókról tutajokra menekült, vagy akár deszkákba kapaszkodó tengerészek legtöbbje jóval azelőtt halálát leli a rettegés és kilátástalanság miatt, mint azt a fiziológiai és fizikai faktorok indokolnák. Természetesen a lelki és fizikai állapot egymástól is függenek, így Bernard elhatározta, hogy egy gumicsónakkal átszeli az Atlanti-óceánt mindenféle segítség nélkül. A francia riviéráról indulva számos kalandban volt része, míg partot ért a karibi szigeteken. Az útra nem vitt magával jóformán semmit, csak a sajátkészítésű halprését, mellyel a kifogott halakat préselve tápláló folyadékot nyert. Rájött arra is, hogy bizonyos mennyiségben a tengervíz igenis iható ilyen esetekben, és egy életre megtanulta az időzónákat, hiszen jócskán elkalkulálta a csillagászati módszerekkel meghatározott pozícióját az útja során. A kísérlet sikeres volt, épségben megérkezett Barbadosra. Nem tudom megmondani, hogy ezzel hány ember életét mentette meg, de annyi bizonyos, hogy a könyvet érdemes elolvasni akkor is, ha az ember fia nem vitorlázik mindenféle tengereken. Én már birtokában vagyok Bernard tapasztalatainak, de őszintén remélem, hogy nem kell majd soha felidéznem azokat, mert útálom a halszagot. Ezen csodálkozni nem kell, hiszen a vasútas sem eszik sínt....
(Foto kredit: www.lemonde.fr)

Az élet gépi forrása

Ma olvastam egy cikket arról, hogy Olaszországban, egy 17 éve agyhalott nőt fokozatosan leállítanak a mesterséges táplálásról. A bíróság bizonyítottnak találta, hogy visszafordíthatatlan a kóma, valamint, hogy a lány még életében elutasította a mesterséges életben tartását. Az egyház álláspontja ugyanakkor: "Az élet szent... A mesterséges táplálás leállítása egyenlő a gyilkossággal." Az eutanázia nehéz kérdés, rengeteg érvet lehet felsorakoztatni pro és kontra, főleg, ha az ember vallásos neveltetést kapott - nem is szeretnék ebbe belemenni. De. Egy testet életben tartani szerintem pont nem erről szól. Azt megértem, ha tiltakoznak az ellen, hogy egy beteg ember ne ölhesse meg magát, de az miért baj, hogy egy gépek nélkül bizonyosan életképtelen testet nem tartanak életben? A lány már csak mesterségesen élő, azaz igazából halott. Egy holtat meg nem lehet meggyilkolni. Sőt, ilymódon fenntartani a keringését, a légzését és a táplálását éppen ellentétes az élet rendjével. Ti hogy látjátok?
(Fotó kredit: www.eutanazia.extra.hu)

Esztergomi Bazilika ködben

A kép nemrég készült, egy fagyos reggelen. Köszönet érte Pepe barátomnak!

Hülye reklám - hülye embereknek

Az egész azzal kezdődött, hogy valamelyik okos kreatív a hétfő reggeli hétindítón baromira nem tudott mivel előrukkolni, és kitalálta, hogy csak úgy lehet a termékből többet értékesíteni, ha teljesen hülyére veszik a vevőket. Azaz adjunk nekik olyan adatokat, melyek elsőre hallásra is vonzóak... de ha valakinek több esze van, mint egy marék földigilisztának, akkor nyilvánvaló, hogy 17%-kal fényesebb haj egy baromság! Mihez képest? Mi az etalon? Mi a 100%? Talán a Kentaur egyik csillagának fénye vízkeresztkor?
Ez még talán elmegy, mert azt mondjuk rá, hogy aki elhiszi, meg is érdemli. De az egyik gyorskölcsönt szolgáltató pénzintézet (igen, direkt nem írom ki a nevét, sőt nem is linkelem, mert azzal is nekik kedvezek...) reklámjánál végleg elszakadt a cérna! Nyilván nem kell hosszasan ecsetelnem, hogy melyik reklámokra gondolok: van a kiscsaládos, akiknek lekotlott a hűtője, meg az idős házaspár, akiknek nincs pénzük az unokák ajándékaira. Megvan tehát az első csali, hiszen manapság a TV nézők súlyos százaléka magára ismer a fent említett példákból, az idősekről nem is beszélve. És ha mindez nem lenne elég, olyan angyali hangnemben ecsetelik, hogy milyen egyszerű így pénzhez jutni, hogy szinte azt gondolom, vissza se kell fizetni. Külön felhívják a figyelmünket, hogy a zsettát személyesen ki is hozzák! Hát hogy a viharba ne tennék? 400%-os THM-re hülye lennék nem kivinni személyesen - majd pedig az első nemfizetésnél ugyanúgy megjelenni és kilakoltatással fenyegetni. Kellene csinálni egy spot-ot arról, hogy miként is néz ki, mikor valakinek likviditási problémája adódik és befenyítik a bahajtók. És mindezt megeszi a reklámtörvény.

Tudtad, hogy...?

2010-ben a 10 legkeresettebb szakma 2004-ben még nem is létezett!
Havonta 31 milliárd keresést indítunk a Google-ban, 2006-ban csak alig többet mint 2.7 milliárd. Kinek tettük fel ezeket a kérdéseket a Google előtti időkben?!
A Facebook 2 év alatt ért el 50 milliós célközöncéget - a rádiónak 38 évre volt szüksége.
Az angol nyelv közel 540.000 kifejezést használ, ami ötször több mint Shakespeare korában.
2008-ban több egyedi információ generálódott, mint az elmúlt 5000 évben összesen. A technikai jellegű infromáció mennyisége évente megduplázódik, ráadásul egy jó részük érvényét is veszti. Egy diák, aki most kezdi 4 éves tanulmányait e téren, a harmadik évre a most megszerzett tudásának felét már archiválhatja :)
2013-ra megépítik azt a szuperszámítógépet, ami az emberi agy számítási képességeivel bír majd, sőt egyes előrejelzések szerint 2049-ben az egész emberiség kapacitásával.
Az elmúlt 5 percben ennyi gyerek született: 67 (US), 274 (Kína), 395 (India). Ugyanezen idő alatt 694.000 dalt töltöttek le (mások, nem mi :) !
Az egész video megtekinthető ITT.

Békés tüntetés Londonban...

Előre szeretném leszögezni, hogy nem kívánok ítélkezni a most kialakult gázai helyzettel kapcsolatban, csupán egy vitaindító témának tartom a fent közölt képeket. Forrásuk, valamint még több kép: ITT.
A kérdés, ami felvetül bennem a következő: nem visszás egy kicsit ilyen transzparensekkel rohangálni London utcáin, miközben ott élnek, nyilván segélyt kapnak és egyátalán...? Emlékeztek a Mohamed karikatúrás esetre? Vagy a párizsi "fiatalokra", akik autókat gyújtottak fel és lelakták a francia fővárost? A héten történt egy szintén vitás eset Németországban, Izrael ellenes tüntetőket izraeli zászlóval az ablakban hergelni szerintem nem túl okos dolog, a rendőrt - aki meg leszedi a zászlót - kirúgni, minimum kérdéses. Ha ezért felfüggesztették, mi járt volna azért, ha végignézi, ahohgy a tüntetők (természetesen békésen, mint a fenti képeken) "benyitnak" a zászlós emberhez, majd illedelmessen (és békésen) meglincselik? Persze lehet hozni érveket pro és kontra, meg nem is voltam ott - ez igaz. De húzzunk egy durva párhuzamot... Évekkel ezelőtt külföldön tanultam egy jóbarátommal, ami akkor, az ottani barátaink segítsége nélkül nyilván nem jött volna össze. Közel fél évig laktunk egy kollégiumban és hétvégente a baráti családoknál, iskolába jártunk, programokon vettünk részt és teljes ellátást kaptunk. Tizenéves lévén, egy fiúkollégiumban elkerülhetetlenek voltak a konfliktusok, melyek után Tamással nem álltunk ki az udvarra táblákkal, hogy vesszen a nép és az ország, mind meg fogtok halni... Lehet, hogy demagógnak gondoltok, de ne a részleteket nézzétek, biztos akadt volna jobb példa is; a gondolatmenete remélem érthető volt. Hálás lennék, ha kommentelnétek, kíváncsi vagyok mit gondoltok erről. Peace.

Vendee Globe 2008-2009

Vendee Globe 2008 2009 teaser
Uploaded by VendeeGlobe

2009 webes jóslatai

Hozzám került egy blogposzt, mely az idei év internetet érintő technológiai fejlesztéseit próbálja meg előre jelezni. Ezekből szemezgettem néhányat, melyet érdekesnek tartottam:
1. Elterjedőben lesz a video reklám, azaz a Stanford Egyetemen sikerült megoldani, hogy video reklámot helyezz el pl egy youtube videoban.
2. A banneres hirdetés elavult módszernek minősül, mivel az átkattintási arány jelentősen csökkenni látszik.
3. A Google lerántja a leplet egy újabb alkalmazásáról (ezt nem volt túl nehéz kitalálni...)
4. A telefonos webböngészés teret nyer.
5. Egyre gyakoribb lesz az online alkalmazások használata, erre már hardware-t is gyártottak, igaz egyelőre csak corporate használatra. Mindenesetre előbb-utóbb eljut hozzánk is ez az apró doboz, melybe csak a LAN kábelt kell bedugni, minden más online jön, még az OPrendszer is!
6. A Twittert megveszi a Facebook. Ugyan én nem csipogok, de azt elég valószínűnek látom, hogy tovább folytatódik az átrendeződés. Amire még kíváncsi leszek, hogy a Yahoo-t végül megveszi-e a Microsoft? Szerintük elkel, de más lesz a gazda...
7. A Microsoft kiadja az Office új, csilli-villi online verzióját, amire a Google a GoogleDocs olyan új szolgáltatásaival rukkol elő, amitől újfent hasra esünk.
8. A böngésző háború tovább folytatódik, mi több, felizzani látszik, hiszen a Firefox tovább növelte részesedését (21%) az IE-vel szemben, a Chrome pedig a Opera elé került. A Safari 42%-os növekedést produkált.
9. Lesz úl iPhone, ami már tud videót rögzíteni, valamint új iPod, amivel tudunk internet-telefonálni (Voip)
10. A netbook-ok egyre könnyebbek, vékonyabbak, gyorsabbak és - remélem - olcsóbbak is lesznek, mivel én már ki is néztem egyet: Lenovo ThinkPad X300.

Bazilika by night

Krúdy húslevese

Az új év első posztjának tartalmáról sokat gondolkodtam, és úgy határoztam, hogy arról fogok írni, ami kicsit kapcsolódik az ünnepekhez, de talán érdekes is egy kicsit. Nem lesz benne sem tenger, sem hajó...
A karácsonyi étkezések alkalmával szerencsére többször is asztalra került a jóféle otthoni húslevesből, így végre van alapanyagom egy poszthoz. A húsleves elkészítésére talán nincs is recept, mindenki úgy főzi, ahogy szereti, ahogy a szülőktől vagy nagyszülőktől elleste. Én mindenesetre osztozom Krúdyval:
egyfelől, hogy a húslé másnap sokkal jobb, másfelől annak tartalmáról, amiről így ír:
"...egy dupla húslevest kérek, hosszú tésztával, belekevert tojással, sárgarépával, zellerrel, karalábéval, nem bánom, ha egy kis karfiolcsutka is lesz mellette, de egy darab csontos marhahús mindenesetre legyen a levesben, mert azt szeretem leharapdálni..."
Tehát ha igazán jó húslevest akartok enni, ragaszkodjatok az alapvetésekhez, miszerint nagy lábosban marhalábszárból főzzük, sok zöldséggel (sárga és fehér répa, karalábé, káposzta, zeller, kelbimbó, stb), kell hozzá cérnametélt és egészben főtt gomba. Ízlés szerint mehet bele a csípőspaprika, amúgy magyarosan. Ember legyen a talpán, aki a gazdag lé utáni velőcsont operáció és főtt hús - torma kombót követően még belapátol egy teljes adag vasárnapi rántotthús adagot!

Lost In Space - A legmagányosabb halál

Azzal gondolom mindenki tisztában volt, hogy Gagarin és Lajka között azért volt néhány szerencsétlen, akik sosem tértek vissza a próbaútról. Némelyikük még ma is repül - számítások szerint 29.000 km/h sebességgel hasítanak a Naprendszer határánál, mínusz 270 fokra fagyasztva - többségük pedig a Föld légkörébe történő belépéskor lelte halálát.
A minap olvastam egy a cikket, ami arról szól, hogy két olasz fiatal a '60-as évek környékén levadásztát az oroszok rádióforgalmát, hamarabb tudtak egy-egy fellőtt Sputnyikról, mint Kennedy elnök - és ez komoly... Lett is ebből szép kis perpatvar, kémekkel, NASA-val meg KGB-vel, ahogy akkortájt szokás volt az ilyen horderejű dolgokat kezelni. Akit érdekel ITT elolvashatja.
Én azonban azért írtam ezt a posztot, mert úgy gondolom, hogy másokat is érdekel mi történhetett azokkal az emberekkel... A teljesség igénye nélkül:

1960. május - Ismeretlen űrhajós, eltűnt az űrben, miután a kapszula letért a röppályáról.

1960. november - Bajbajutott űrhajó segélykérését vette a testvérpáros. Az S.O.S. ismert jelét ugyan azonnal felismerték, de valami szokatlant is észleltek: a jel nem a szokásos mozgást produkálta - mint amikor egy űrhajó a Föld körül kering 29.000 km/h sebességgel - hanem egy pontban állt, viszont a jel egyre gyengült. Ez azt jelentette, hogy a kapszula elhagyta a pályát és a végtelenbe távolodott vagyis távolodik valószínűleg a mai napig.

1961. február - A testvérpár különös hangot rögzít az űrből. A szalagon egy ember ziháló, küzdelmes légzése hallható. Később Olaszország akkori vezető cardiológusa megerősítette, hogy a felvételen egy ember kapkod levegő után, azaz végighallgatták, ahogy a kozmonauta megfullad.

1961. május - Egy keringő kapszula gyenge segélykérő jeleit fogják. "Vétel... vétel... vétel... Beszéljetek hozzám! Vétel... Nagyon meleg van! Nagyon meleg van! Mi? Ötvenöt? Mi? Ötven? Igen, igen, igen, lélegzem. Oxigént! Oxigént! Nagy a forróság! Ez... ez nem veszélyes?" - a fiúk elmodása szerint, akik akkor még nem értették az adást, a kozmonauta hangja kétsébeesett volt. Kicsit később az adás folytatódott... "Ötveegy. Igen, nagyon meleg van. Nagyon meleg van, minden... minden nagyon forró! Lángot látok! Lángot látok! Harminckettő... harminckettő! Le fogok zuhanni? Igen, nagyon meleg van... vétel! Nagyon nagy a forróság, most fogok belépni a légkörbe! Nagyon meleg van!" Majd az adás megszakadt.

1961. október - Egy újabb szovjet kapszula tér le a röppályáról és tűnik el örökre az űrben.

1962. november - Az oroszok ismét elveszítenek egy űrhajót, mikor a visszatérés során az kilép a Föld léköréből és eltűnik.

1963. november - Ismeretlen női kozmonauta halála visszatérés során.

1964. április - Ismeretlen kozmonauta halála, belépéskor elégett a kapszulával együtt.

Ezeken kívül bizonyára számos esetről nincs tudomásunk. Az igazsághoz az is hozzá tartozik, hogy nem csak az űrhajókban sérültek meg emberek a kísérletek során, hanem a Földön is. 1960. október 23-án Bajkonúrban, egy, a kilövés előtt felrobbant rakéta 165 mérnök halálát eredményezte. Az olasz fiúk a sok tragédián kívül élőben hallották, amint John Glenn 1962. februárjában sikeres űrrepülést hajtott végre és sértetlenül vissza is tért a Földre.

Új cél... Peru Ocean Shore

Még várom a máltai képeket a többiektől, addig is íme egy rövid poszt arról, hogy melyik desztináció áll jelenleg a lista élén nálam. Az első hely biztos, a második-harmadikért folyik a verseny.












Peru, azon belül is a nyugati partvidék. Egyik nap nézegettem azokat a híres vonalakat, melyek Nazca közelében találhatók. Elképesztő méretekben hozták létre ezeket a rajzokat, nem is értem, hogy tudták ilyen arányosan elkészíteni, hiszen egyben csak a levegőből látható az ábra. Nemrég újakat is találtak az egyik fennsíkon. Google Earth-ben megkerestem a koordintáták alapján (14-43' S 75-08'W). Több száz alkotás, melyeket ie 200 és isz 700 között építettek, szerintem óriási munkával. A Wiki szerint ez a Föld egyik legszárazabb területe. Ha valaki veszi a fáradtságot, és megnézi a környéket az Earth-ben, láthatja, hogy hatalmas fennsíkok húzódnak a Csendes-óceánig az Andok lábaitól. Ezután kezdtem el képeket nézegetni a neten és elhatároztam, hogy bár a kontinens mindig is szerepelt a listán (főleg Peru, Chile és Argentína), meglátva a fenti képet (forrás itt) masszív előnyre tett szert. Ezennel megkezdődik a nagy túra előkészülete, mely valószínűleg éveket emészt fel, de minden bizonnyal beteljesedik egyszer. A szokásos metódust választanám: ha már egyszer ott vagyok, a lehető legtöbbet látni - tapasztalni. Szóval első körben valahogy így nézne ki a dolog:
Peru - Lima, Titicaca tó, Cuzco és az egykori Inka Birodalom, Machu Pichu.
Ezen felül Brazíliaban az Amazonas vidéke, Chileben Tűzföld, Patagónia, ahol a szelek születnek, végül Argentínában Iguazu vízesés, Buenos Aires. Tudom jó nagy túra, de ha csak a negyede összejön, azzal is meg leszek elégedve.

Rolex Middlesea Race - Vihar

Rolex Middlesea Race - Indulás előtt

Már csak pár nap az indulásig, összeírtam egy listát, hogy mi az, amit nem szabad itthon felejtenem. Megnéztem az időjárást is, egyelőre egész jónak tűnik: 20-22 fok, kissé felhős és 3as szél. Olvasgattam a verseny hivatalos oldalát, van egy cikk a nevezett hajóktól itt.

IV. MNTB - 4.nap és a végeredmény

A 4.versenynapon végül 2 pályaverseny volt, reggeli skipper meeting után kimentünk a játszótérre és ott dekkoltunk vagy 2-3 órát, mire jött egy kis szél és el lehetett lőni a futamot. Igazaból arra gondoltunk, hogy szerencsénk lenne, ha ma nem rendeznének futamot, hiszen megvan az 5. hely, de végül lassan, de megjött a szellő. Az első futam remekül sikerült, másodiknak vettük volna a kreuz-bóját, ha nem fordul a szél, így erről lemaradtunk. A második futamra már 5ös szél dudált 6os befújásokkal, ez okozott némi kalamajkát. A rajt előtt pár másodperccel Rausch Mikivel koccantunk, így utoljára rajtoltunk, de még így is a 9. helyen futottunk be. Azért az érződött, hogy a csipetcsapat nincs az erős szeles vitorlázásra felkészülve :)

Már a visszaúton kiszámoltuk, hogy végül meg tudtuk tartani az 5. helyet összetettben, amire nagyon büszkék vagyunk. Köszönjük Berecz Zsombinak, Cserép Csabinak és Brencsán Dávidnak a kemény munkát, nélkülük sehol sem lettünk volna. Remélem, jövőre kicsit több felkészüléssel tovább javíthatunk az eredményeken.

IV. MNTB - 3. nap

Ma csak egy túra futam volt, szél nem volt sok, így a 10 utáni rajtból du 3kor egy hetedik hellyel gazdagodtunk. Én már teljesen elvesztettem a fonalat, a többiek azt mondják egy vagy két helyet csusszantunk vissza az összetettben, este okosabb leszek. Mindenesetre az idei mezőnyben egy 7. körüli végeredménnyel nagyon meg lennék elégedve, tekintettel az igen erős mezőnyre. Jelenleg előttünk van Czégai - eddig 5ből 5öt nyert, Litkey - Kékszalag08 1. hely, Rausch Miki - Kékszalag08 4. hely, Keló, Detre, akik mind remek vitorlázók és egy profi csapat van velük a hajón. Szóval eddig maximálisan meg vagyok elégedve, főleg, hogy ma pont azt beszéltük, hogy a fent felsoroltakból Czégai Petin kívül mindenkit egyszer megvertünk az 5 futam során :)
Képek ma nincsenek, majd holnapra összeszedem őket. Ellenben remélem nézitek az élő közvetítést és az összefoglalókat itt
A két eddigi összefoglalót megnézhetitek alább.
1nap
2nap

IV.MNTB 2.nap

A mai napon 3 pályafutam volt, kétszer a 4. helyen értünk be, amire nagyon büszkék vagyunk! A harmadik futamról nem beszélünk :) Jelenleg összetettben az ötödikek vagyunk!!! Azt hiszem nagyon jól mentünk, a tavalyihoz képest jelentősen javult a csapat teljesítménye. Ha lenne időnk máskor is edzeni, az rengeteget segítene, talán majd jövőre.

IV. MTNB - 1. nap

Igazából ez már a harmadik napunk, szombat délután érkeztünk, az aznapi edzésből nem sok lett, mert mire elintéztük a hajóátvételt, regisztrációkat, elkezdődött a vitorlasorsolás. Elcipeltük a spi-t, genakkert meg egy zsír új fock-ot a hajóig, gyorsan szereltünk, aztán sötétedésben még azért kidörrentettünk a kikötőből, ahogy illik :) Nagyon jót mentünk, volt szél rendesen, élveztük, hogy újra itt vagyunk. A verda többé-kevésbé jó volt, de a hibák csak szombaton jöttek ki, amikor déltől este 7ig kint voltunk, csináltunk vagy 40 manővert és vitorlacserét. Azt kell, hogy mondjam remek a csapat. Egy stopper megadta magát az árbocon, eltörött a legfelső latni a nagyvitorlában és hibás a genakker felhúzónak a seklije, ezeket ma reggel ki is cserélték az itteni srácok, ma viszont a baloldali középső nagycsörlő kotlott le, pedig nem is volt rajta ma nagy erő, mindegy, ez is meglesz reggelre. Szombaton visszafelé kreuzban keményen dőltünk, mikro a srácok kitalálták, hogy a beülőben kihintázunk a víz fölé, persze, hogy fürdés lett a vége. Csabi kezdte, majd Zsombi parádézott, aztán rábeszéltek engem is, aminek az lett a vége, hogy kb 20an nnézték végig, ahogy Zsombi egy hirtelen manőverjétől felturbózva körberepültem a 42est másfélszer. Baromi lazán nézett ki, de azért állítólag nem voltam annyira megijedve, mint amenniyre a produkcót kívülről szemlélve illett volna... Szeretnek az Istenek állítólag :)
Este még áteveztünk a vacsisátorhoz (nehogy má' gyalog menjünk körbe, ha itt van egy köpésre a vízen), gyorsan bekajáltunk,aztán pihi volt, mert ma egy túrafutammal indítottunk.
Reggel nem volt sok szél, 8-9ig matricaragasztás, szerelés, skippermeeting és reggelizés volt a program, 9kor már hasítottunk a starthoz. Kétszer ismételte mindenki a rajtot, majd harmadszorra elindultunk, 2es szél volt, néha kicsit erősebb, le is rövidítették a távot. Egész jól haladtunk, fordultunk 4.-nek is, de a legvégén sajnos a cél fölé futottunk volna, így muszáj volt fordulni még egyet, ennek következtében 3an befutottak előttünk. Végereményt nem írok, mert még én sem tudok biztosat (kb 8.)

Jeges Rafting

Amikor kitaláltuk, hogy elmegyünk evezni egyet a Salzara, még verőfényes napsütés volt, az irodában is meg kellett küzdenem a csajokkal a légkondi távirányítójáért. Ki gondolta volna, hogy szeptember közepén ilyen cidri lesz... Az elmúlt évek tapasztalati alapján simán bevállaltuk a csajos túrát :)

Egész véletlenül barátaim is erre az időpontra szervezték túrájukat, így péntek este már kis csapatunk nyelezte Tódiék karaoke-szettjét. Másnap reggel még bizakodtunk, hogy nem is lesz olyan hideg, csak az első találkozást kell túlélni a 4 fokos vízzel; ezt azért többünk némi 12 éves Jim Beam-mel megerősítette.

Végül egész jól sikerült a dolog, igazából csak a végén fáztunk, mikor átöltöztünk, igaz akkor annyira, hogy alig bírtuk megfogni a forró teás poharat, anniyra remegett mindenki, éppezért ismét előkerült Jim...

Őszi első poszt

Annak ellenére, hogy papíron ősz van, simán bejött, amiben reménykedtem: hosszú és meleg koraőszi szeptemberért fohászkodtam. Ezzel mintegy 6 hónapra csökkent a kvázi depressziós és honi vízfelület nélküli hónapok száma. Tudom, hogy öreg vagyok már az ábrándozáshoz, mégis leírom: de kiegyeznék egy évi 12 hónapon keresztül tartó fix 23-25 fokkal; na jó néha eshet az eső is, de csakis éjjel, előre megbeszélt időpontokban.
Szóval mostanság készülődünk az októberi két tengeri versenyre, megint úgy leszek, mint mindig, hogy elhatározom, hogy időben összekészülök rá, aztán meg az indulás előtti éjszaka rohangálok gps vevőért. Ám mindezek előtt két hét múlva megyünk vadevezni a szokásos helyre, de nem a szokásos csapattal csapatépíteni, hanem kis esztergomi brigáddal, Zsó nevenapját és Sku szülinapját is ünnepelni. Nagyon várom :)
Na de nem múlhat el ez a bejegyzés kis puffogás nélkül sajnos... Már a blogolás elején elhatároztam, hogy lehetőleg kerülöm a politikai és egyéb, hasonló jellegű topikokat - ezidáig sikerrel meg is tettem, de most nem megy. Mindazonáltal megpróbálok elvonatkoztatni az előítéletektől és pusztán a tényekre koncentrálni. Miért lehet minden szart átvenni az USA-tól, de a kevés jól működő dolgot meg nem? Baromira demokratikusak vagyunk addig, amíg... Egyátalán hogyan merül fel a kérdés, mint probléma, hogy ha áramot vezetsz el egy dróton a saját kertedben akkor azt kitáblázod-e vagy sem?! Nem vezethetek áramot az én tulajdonomat képező telken??? Beugrik valaki, agyonüti a delej. Majd a vita alapvetően nem arról szól, hogy mi a jó francot keres az illető az én területemen, hanem arról, hogy szabadlábon védekezhetek-e, meg hogy kitábláztam-e a delejes uborkát. Szerintem ez felháborító. Kíváncsi leszek lesz-e elég töke a bírónak megvédeni Magyarországon élő emberek magántulajdonát. Én még reménykedek, hogy valaki a sarkára áll végre, vagy meghonosodik nálunk is a jó öreg amcsi jog: seggbelőhetsz bárkit, aki bemászik a kerítésen! Bár akkor meg azért visznek előzetesbe majd, mert nem írtad ki, hogy éles lőszert használsz.

Augusztusi összefoglaló

Híjj, de jól elmaradtak az utóbbi időben már-már rendszeres posztok... Mivel az elsőszámú bloggertesók már megkezdték pár sorba préselni a hónap történéseit, így én sem maradhatok le ugye.. Lássuk csak mik is történtek ebben a hónapban:
Az első hétvégén Jacque 50%-a még mindig barnapopsit gyártott a horvátoknál, ezért engedve a családi presszúrának, reggel besuvasztottam magam a kocsi hátsó ülésére és nekiindultunk a mintegy 3 órás útnak Várkeszőre, kedves rokonaink 50 éves házassági évfordulóját celebrálni - ezt hívják aranylakodalomnak asszem. Útközben félálomban bele-belepillantottam tesóm által kikölcsönzött dvd filmekbe, mindenesetre klasszisokkal jobban telt az út, mintha nekem kellett volna vezetni. Megérkezést követően tipikus-szokásos siserehad, együnkigyunk délutánig, gyakorlatilag a gyomrom befogadóképességének közel háromszorosát kellett magamba gyűrnöm, no nem mintha köteleztek volna rá...
A következő hétvége az esztergomi borfesztivál jegyében telt, ami egész jól sikerült, bár annyira nem dobtuk le a szíjat, mint tavaly, mikor Stve-vel sikerült összeinnunk majd' két komplett borospohár készletet. Inkább ettünk sajtot és kemencés lángost (kolbászos-hagymás-tejfölös!!!), próbálgattuk a borokat, meg jókat beszélgettünk. Amit fontos megosztanom, hogy itt ittam életem legrosszabb borát, ami anniyra gáz volt, hogy KI KELLETT öntenem, mert szerintem egészségre ártalmas volt. Nagyapám azt tanította, hogy a bort megisszuk, valaki nagyon sokat dolgozott vele, ha nem jó, legfeljebb felspriccented szikvízzel. Na én próbáltam követni a tanítást, de végül arra a következtetésre jutottam, hogy ezzel maximum annyit dolgoztak, míg megmutatták a pancsnak képről, hogy is néz ki a bogyósgyümölcs, amihez papíron köze lenne - így az aszfalt itta fel a maradékot.
A Sziget hete jól sikerül, eltekintve attól, hogy idén a Magyar Dal Napján voltunk csak kint. Nem szeretném túlragozni, nekem nagyon tetszett, remélem innentől ez már hagyomány lesz. Mindenesetre a történet röviden: barátaim csatlakoztak, gyalog megközelít, sörrel sorbanáll, kötelező Molothow-pult látogatás, a koncerteken léggitárverseny, majd rocksztár emuláció. Valamikor késő éjjel sok-sok pálinka után hazakujtorgás, otthon emberkedés - persze Zsó által kiröhögés, majd kinyúvadás. Ezen a héten még belehomorítottunk Stve szülinapjába is, részletek lsd itt. Vasárnap Helembáztunk végre, küzdöttem egy pár órát a 2 éve be se indított csónakmotorral, aztán Gábor barátom lecsóját ebédelve pihengettünk egy keveset.
Augusztus 20-át végül sikerült hajón töltenünk Balatonfüreden Rudi kikötőjében, majd az azt követő pár napot sorban Földváron, és Kenesén, ahonnan mi leléptünk Keszthelyre, Orsi&Milán esküvőjére, de a többiek dacolva az időjárással, bátran abszolválták még az Almádi és Fűzfő viszonylatokat.
Az utolsó hétvége nyugiban fog telni, legalábbis most még azt hiszem, van még addig vagy egy teljes nap, de már gyülekeznek az éjfekete felhők, amiből a következőket prognosztizálhatjuk: Pilu, Gábor és Stve szintén egyedül a munkaszüneti napokon, ráadásul megyünk ladikozni a Dunára, és még megfenyegettek valami élményfürdős partyval is. Még abba is belefáradtam, hogy ezeket leírtam, dehát nyár van vagy mi, meg nemsokára jön az ősz, úgyhogy mindenki húzzon bele, lehet, ez az utolsó jóidős nyári hétvége... aztán meg lehet nyavajogni októbertől...

Így kerültük a Balatont - Kékszalag 2008

Miért írsz blogot?

Ismét provizórikus szingli vagyok, immáron hétfő este óta, amióta Jacque lelépett kroátokhoz barna hasat gyártani. Az esték eddig munkával, vagy zépé-vel teltek, de ma másképp alakult. Ugyan ismét a fent említett szórakozóegység volt becélozva, de az esti zuhé kicsit elvette a kedvem, aztán meg jól így maradtam; node sebaj, holnap startol a rövidített kenutúra. Ráadásul az sem kizárt, hogy még egy pisiltető is becsúszik.
Szóval dekkolok itthon, jó meleg van és jobb híjján végigszaladtam kedvenc blogjaimon, felfedeztem egy újat is - Coffos-t, jót derültem Stve újabb szösszenetén a vidéki mozikról, amire megítéltem neki az eddigi legjobb poszt díjat. Közben elkezdtem azon gondolkodni, hogy mi az, ami miatt az ember blogolásra adja a fejét? Alapvetően sikerült megkülönböztetni a következő blogger-típusokat, mintául az a 10-15 poszthalmaz szolgált, akiket én olvasok. Igazából azonnal felmerül az a probléma, hogy mi alapján sorolom őket csoportokba? Először is van a "felfedjem magam para": vagyis legtöbben azon filóznak az első poszt előtt, hogy úgy írjanak, hogy mindenki számára egyértemű, hogy ki is vagy valójában, ezekhez dukálnak a személyes fotók, valid nevek, stb. A másik variáció - nem nehéz kitalálni - az anonim blogolás, bár véleményem szerint ennek is léteznek alkategótriái. A témát illetően van aki egy témára gyúr, de gyakori a naplószerú vegyes bejegyzéseket felsoroltató blog. Nyilván (Jacque nehezen viseli e terminus technicus használatát, állítólag olyan flegmán hangzik el általam, hogy a nemlétező bugylibicska is kinyílik a zsebében, szóval ezt csak Neked...) ennek meghatározása a legkönnyebb feladat, hiszen minden épkézláb esetben szorosan kapcsolódik magához az elhatározáshoz. A címben felvetett kérdés azonban főleg a személyes témákat boncolgató blogok esetén releváns, így ezen az úton haladunk most tovább.
Ha belegondolok, ez a blog is átment legalább egy metamorfózison, igazából "kind of" fotoblognak indult, de aztán ahogy kicsit képbe kerültem más, mainstream bloggerek írásai által, rájöttem, hogy néha jó kiírni magadból ezt-azt. Nekem speciel kell idő és egy jó adag ihlet is egy poszt megszületéséhez, ha ezek közül valamelyik hiányzik, akkor abból nem lesz poszt... Nézegetve a statisztika forgalmi adatait, elgondolkodtam azon, hogy ki lehet az a pár ember, aki rendszeresen olvassa vagy nézegeti a hákettőfóroll tartalmát. Ha a napi 20-30 kedves látogatómból leveszem a barátokat meg azokat a jóembereket, akik mondjuk Ausztráliában megguglizzák a phuket és info szavakat, vagy Peruban a helemba szót (mondjuk azt sem értem ezeket hogyan hozták össze), akkor is marad 5-10 olvasóm, aki így vagy úgy ide vetődik. Sokan találnak meg képekre keresve is. Mindenesetre ezek a számok azt mutatják, hogy érdemes posztolgatni, mert van, akit érdekel.
Összegezve ez egy személyes blog, legtöbben tudják, hogy kié. A tartalma pedig én vagyok: az életem fontosabb eseményei, fontosnak hitt dolgokról alkotott véleményeim, megörökített pillanatok és egyre gyakrabban filozofálgatások is. Nem mondom, hogy nem jönne jól néha egy anonim blog, de ha egyszer így kezdtem el, így is haladok tovább. Ti pedig gyertek vissza, hátha akad valami érdekesség.

Rolex Middlesea Race 2008

Ma jött a hír, hogy bekerültem a csapatba. 2008. október 16-25 között részt veszünk a Rolex Middlesea Race nevű versenyen, mely Máltát és Szicíliát kerüli meg. Klasszikus offshore verseny, sokszor emlegetik együtt a Rolex Fastnet-tel és a Rolex Sydney-Hobart-tal, igazi "egyszer meg kell csinálni" verseny. Ted Turner azt mondta róla, hogy a világ legszebb versenykörnyezete, ugyanakkor az időjárás miatt gyakran nagy kihívást jelent a hajók legénységeinek.















Ez lesz az útvonal. Előreláthatóan majd egy hétig kikötés nélkül veretünk majd, hozzávetőlegesen 606 nm-et megtéve (1122 km). Az eseményről tervezem a szokásos blogos "közvetítést", bár van egy olyan érzésem, hogy ez kicsit más lesz, mint a tengeri bajnokság :), szóval nem tudom lesz-e lehetőség rá, de majd elkövetek mindent ennek érdekében. Az aktuális rekordot Rambler nevű hajójával George Davis tartja 47 óra 55 perces idővel. Még egy apró érdekesség a 2007-es nyár három nagy durranásáról... Kezdődött a Transatlantic Race-szel, melyen 2 teljes napon át 35-55 kn-os széllel küzdöttek az Atlanti óceán északi részén, majd a Fastnet, amiről elég annyit mondanom, hogy a 275 indulóból 200-an inkább kikötöttek, és végül a Middlesea Race: 65 indulóból 15 befutó, 20 órán át 25-57 kn-os szél és sok-sok víz... mindenütt... Remek bemelegítés a 2008-as Volvo Ocean Race-re!
Képek és szöveg a MSR hivatalos oldala nyomán.

Kékszalag 2008

Majdnem pont 19 óra alatt értünk be, megszerezve ezzel az összetett 29. helyet.
21:30-kor vettük a keszthelyi bóját.

Dunai túra Pilismarótra

Az évszázad édesapja

Az iwiw-en találtam erre a videóra. Született egy fogyatékos fia, és végigcsinálta vele az Ironman nevű triathlon-versenyt, 4 km úszás, 160 km kerékpár és 42 km futás. Volt hozzá komment is: "nem tudom ki ez a férfi, de nyilván nem is fontos, hiszen ott van nekünk a Győzike és a Mónika Show..." ITT van róluk egy másik film. Úgy hívják őket: Dick & Rick Hoyt.

Nyáresti étkek

Grillezett cukkini, eredeti tárcsában elkészítve. Egyszerű, mint a faék, csak vágd fel őket karikára vagy hosszú csíkokra, fűszerezd meg kedved szerint és - nagyon fontos! - locsold meg jóféle olívaolajjal. Természetesen remekül passzol hozzá a padlizsán is vagy egyéb zöldségek, mint a sárgarépa avagy a paradicsom. Jut eszembe...



Az olasz pomodori secchi itthoni, házi elkészítése a következők szerint történik: menj el piacra, vegyél kisméretű, magyar illatos paradicsomot, de jó sokat, mert úgyis kevés lesz... Ezeket mosd meg, vágd fel akármilyen formára, majd tedd egy tepsibe és a sütőben szárítsd alacsony hőfokon addig, míg ki nem szárad. Ezután keress egy, az képen is látható frankó pekedlit, tölts bele az előbb említett jóféle extra vergine-vel, pakolj bele bőven fokhagymát, bazsalikomot, vagy akár rozmaringágat is. Előre mondom: nem lesz ideje összeérni, mert rácsodálkozol, hogy mennyi mindenhez lehet enni! Én mozzarellát tanácsolok fogyasztani ropogós barna kenyérrel.


Természetesen nem maradhat el a csemege kukorica sem. Elkészítése egyszerűnek tűnik - valójában az is, csak tudni kell a csíziót. Nagyapám így tanította: nagy fazék, az aljára zsenge belső (!) levelek, majd egy sor csöves, aztán megint egy pár levél, és így tovább. Természetesen a tetjére is teszel leveleket, megsózod és felengeded vízzel. Elfogyasztásának szokásos módja a megfogod kézzel, mikor már nem égetően forró, megsózod ahogy szereted és megeszed. Trandi budapesti tesóm szerint a két végébe fogpiszkálót szúrsz, megvajazod és megsózod.

Ha még nem robbantál fel, folytásnak házi meggyesrétessel meggyújthatod a kanóc végét. Ennek elkészítéséről nem tudok nyilatkozni, tudományom nem trejed ki a sütemények világára. Mindenesetre ez is házi, nem pedig holmi bolti gumitészta!

Szentivánéj - Múzeumok éjszakája

Szombaton volt ez a program, melyet a következőképp töltöttünk Estefánnal - mindketten provizórikus szingli státuszunk miatt. Melóból hazaérve Trafóterasz, majd Bedő kiscsaláddal Strandbüfé, onnan hirtelen ötlettől vezérelve beizzítottuk az SzSz-t (Szökkenő Szarvas avagy Zajos Tücsök 2.0 = Honda Dio robogó) felpattanva rá, meglátogattuk pár vendéglátóipari egységet, gyönyörködtünk a kivilágított Bazilikában, megnéztük az esztergomi Berényi utcában helyreállított török dzsámit, majd a korábban megvásárolt nagyszülői ház teraszáról vártuk, hogy begyújtsák a Szentivánéji máglyát. Éjfél után röviddel csajok táncoltak körbe egy bográcstűznek is csak némi jóindulattal nevezhető parázshalmot - ez még talán tetszett is - ám ezt követően a rendezvény kommentátora és egyszemélyes zenésze belecsapott a húrok közé és "Kamonevribádi, szing vid mí!" felkiáltással felcsendültek a mindenki által jól ismert akkordok.... na mi?.... nem fogjátok sem kitalálni, sem elhinni, de így volt... a Micimackó a barátom c. sláger. Még leírni is nehéz, anniyra megviselt. Ezek után az a pár száz fős tömeg, akik annak ellnére is eljöttek, hogy ezt a tényleg tök jó kezdeményezést a városban szisztematikusan megpróbálták titokban tartani, kb 2-4 másodpercen belül felszívódott. Jé... Nem fogok megint kifakadni, hogy mit lehetett volna ebből az ötletből csinálni, hiszen nem kel hozzá túl sok ész, hogy ezt bárki felismerje. (UPDATE: Stve ezt megteszi ITT) Na ezután lezártuk a "birtokot" és elkeseredésünkben arra az elhatározásra jutottunk, hogy látogatást teszünk a Fesztergom 2008 rendezvényen, persze a megközelítést SzSz nyergében abszolválva, ketten :) Titokban leírom, hogy útközben találkoztunk a rend éber őreivel, amitől annyira megrémültem, hogy ijedtemben átrongyoltunk egy járdaszigeten és a rendőautó mellett beszaggattunk az egyirányúba és ezzel a lendülettel érkeztünk a fesztivál területére is. Szerintem annyira meglepődtek, hogy utánunk se jöttek. A rövid, ám tartalmas látogatást követően SzSz hazaröpített minket, emlékeim szerint olyan 40-50 őrangyal kíséretében. Ez persze egy fiktív történet, kitalált szereplőkkel, hasonlóság kizárólag a véletlen műve lehet, az egészet azért írtam le, hogy színesebb legyen a Múzeumok Éjszakája post... :)