csütörtök, március 19, 2009

Öt labda

Hetek óta készülök első ötlabda megmérettetésemre, tegnap sor is került rá. Aki nem tudná - én sem tudtam korábban - ez egy olyan csapatsportolási lehetőség, ahol 3 fős egységek forgószínpadszerűen cserélődnek a foci-, röplabda-, tollas-, tenisz- és kosárpályákon. A szabályok a dolog jelegge miatt eseményre szabottak, vagy 25 pontig, vagy fix időre van korlátozva egy-egy meccs. Kicsit tartottam a dologtól, hiszen akármenniyre is keresgéltem gimis emlékeim közt, nem leltem egy alkalmat sem, amikor a fenti sportok közül a teniszen kívül űztem volna. Na jó, lehet, hogy egyszer egyszer beálltam focizni, de a szabályokat hírből sem ismerem, főleg nem ilyen speckó körülmények között. Na ezen valahogy túltettem magam, mímeltem némi bemelegítést, csapattársaim elhadarták az általános szabályokat, majd mire észbe kaptam, mehettünk is a szorítóba másik három sráccal... focizni. Az egy dolog, hogy teremfocis barátaim eseteiből tanulva úgy paráztam a lábamra, mint Pamela Anderson annak idején a melleire, ráadásul úgy a 6 percben elfogyott a levegőm, meg szerintem az egész estére tervezett energia-kapacitásom. Mondanom nem kell, hogy ettől kezdve a focimeccsnek reszeltek, nagyjából 100-1 lett a vége és nem nekünk... Ezen a ponton erősen gondolkotam, hogy Attila kollégám már megbánta, hogy elhívott és fontolóra vettem a szökést, de sok időm nem volt, hiszen a többiek már nyomták a tollast, nekem pedig muszáj volt ellesnem a szabályokat miközben valahogy újraélesztettem magam. Kicsit sem hittem el, hogy élve végig tudom csinálni a másik négy fordulót. Mit ád Isten a tollas alatt előjöttek a 17 évvel ezelőtti tenisz mozdulatok, igaz a szabályok tekintetében ellenfelem rendszeres segítségére szorultam, sőt, mivel nem kellett rohangálni összevissza, a kondim is kezdett visszatérni. A röpi egész jól ment, a teniszmeccs kifejezetten szorosra sikerült; a korábbi eredményekhez viszonyítva csak kettes szorzó volt a pontjaink között... A végén a kosár már megváltás volt, személy szerint csak útban voltam a pályán, hiszen a gyaloglás is komoly erőfeszítésembe került. Ellenfeleink jó fejek voltak, nem használták ki az állapotomat, így szereztünk pontot is! Összességében egy remek este volt, "sikereim" ellenére remélem legközelebb is elhívnak a srácok. Most pedig kimegyek levegőzni az udvarra, csak meg kell várnom a kollégáimat, akik felsegítenek a székből....

Nincsenek megjegyzések: