30 előtt - 30 után

1) Minden, ami létezett a világon, amikor megszülettél - magától értetődő.

2) Bármi, amit azóta, de a 30. születésnapod előtt találtak fel, hihetetlenül izgalmas és kreatív, sőt, kis szerencsével még a karrieredet is megalapozhatja. (A gyerekeid sokkal jobban értik, a szüleid sosem fogják...)

3) Bármi, amit 30 éves korod után találnak fel, a dolgok természetes rendje elleni erőszak, mi több, egyenesen a civilizáció végét jelenti! De legalábbis elmormolod magadban a "Bezzeg amikor én voltam fiatal..." kezdetű mondatot, megérteni már te sem fogod :)

Photo credit: criticalmass.hu

A kerék - az emberiség fejlődése két szikla szemszögéből

Van abban valami...

Van abban valami jóság, ha az ember éjjel 10 percet tud röhögni a leendő nejével a "propángután" szó megszületésének okán.

Románia a Nemzetiben?

Lassan mondom, hogy megértsd. Lassan, tagolva, ízlelgesd a szavakat, mert úgy látszik nem érted, hogy ha bizonyos szavakat egy mondaton belül említesz, akkor egy sehonnai ember vagy.

Nemzeti Színház - Román Nemzeti Ünnep

Különösen akkor, ha a kedves szomszéd ünnepe véletlenül éppen Nagy-Románia megalakulásának és Erdély Romániához való csatolásának - jelen esetben a 92. - évfordulója.

Komolyan mondom nem is értem mire gondoltál: fogadást tartani Erdély elcsatolása évfordulóján a Magyar Nemzet egyik szimbolikus közintézményében, mert szerinted ez elősegíti a két ország közeledését?! Már bocsánat, de baszki, mire koccintottál volna? Senkiházi vagy, nem érdemled meg a posztod.

Kedves liberális barátaim! Nem, nem ragasztottam Nagy-Magyarország matricát a kocsimra, nem hordok árpádsávos kitűzőt, nem vagyok gárda tag. De! Ha lesz házam, igenis kitűzöm a Nemzeti Lobogót, ha alkalom van rá, március 15-én nem fogom a picsogásotok miatt zsebembe tenni a kokárdát és igen, van otthon Nagy-Magyarország térképem (bazinagy, csak, hogy sokkot kapj). És nem siránkozom fennhangon Trianon okán, de engedtessék meg, hogy otthon és a fejemben zavarjon. Történt más néppel is kisebb-nagyobb galádság a történelem során, de csak mi kusshadjunk?! Elég burkolt voltam?

Rtl Asztro Center és Zoltán jós

Kifejezetten kerülöm a Tv műsorok kritikáját, mindenki azt néz, amit akar: ha nem tetszik, kapcsolj el. Régóta bosszant már viszont a különféle asztro és ezoterikus műsorok jelenléte. Először csak éjjel hülyítették a népet, de most már hétvégén délben is. Mondom nem érdekel a műsor létezése, de az, hogy emeltdíjas telefonszámon leveszik az öregeket és szerencsétleneket, az már bicskanyitogató. Az helytálló, hogy például a biztosítót vagy a bankot megbüntetik, mert nem pontosan fogalmaz a reklámban, de ennek meg teret engednek? A félreértések elkerülése végett nem a különféle ezoterikus tanok ellen emelem szavam. Vérlázító azonban az, ahogy kihasználják az emberek kétségbeesését, hiszékenységét vagy hitét, hozzá nem értő kuruzslók, kamu sztorikkal, az egész műsor menetét a bevételoptimalizálásra építik.

Lássunk egy konkrét mai példát... Zoltán jós a következő szolgáltatást nyújtotta ma bruttó 315 Ft-os hívásdíjért cserébe. A kártyajóslás mellett Szent Márton vesszejének szerencsehozó tulajdonságát kínálta, teljesen keverve a vessző történeti hátterét (a poszt végén aki akarja, elolvashatja a valós hátteret). A lényeg a lényeg, hogy egy, a tv képernyőn keresztül küldendő szerencsét, egy latin zsolozsma részlettel kívánta alátámasztani, amely így szólt: "Sacerdos Dei, martine pastor egregie, ora pro nobis", ám a nyilvánvalóan súgógépről történő olvasás közben a felolvasás közel 20 módját tapasztalhattuk: volt benne martineZ, ora pro nobE, stb. Ha hiszitek, ha nem, pont ma szombaton van a vesszőnek - amit még nagyapja hagyott rá - a legnagyobb szerencsehozó ereje, úgyhogy mindenkiben nyomatékosította, hogy ezt az alkalmat elszalasztani dőreség.

Sajnos nem ez a leggázabb megjelenésük, nálam még mindig viszi a pálmát a "tegye a kezét a képernyőre és átadom a gyógyító energiát" típusú kóklerek tevékenysége.

Márton vesszeje

...Répcevidéki néphagyomány, hogy disznóvész idején egy Mártonhoz imádkozni Szombathelyre menő pásztor gyógyító nyírfaágat kapott. A frissen vágott, zöldellő ág gondűző eszköz (György, Katalin, Borbála, Aprószentek napja). Az Érsekújvári Kódex zsolozsmájában is így szerepel: „Sacerdos Dei, Martine pastor egregie, ora pro nobis.” Nyugat-Magyarországon és Szlovákia egyes vidékein Márton-nap előestéjén a kanász Márton vesszejével (nyírfavessző) járta sorra a házakat, és köszöntőt mondott. Azt tartották, hogy ahány ága van a gazdának, vagy gazdaasszonynak átadott vesszőnek, annyi szaporodás lesz az állatokban.... Forrás: sermones.elte.hu

Tanulságos történet

Via SOTTO

Egy milliárd dolláros kép

Klikk a képre az eredeti méretéért!

A fenti kép arányaiban szemlélteti, hogy mire mit költ az USA és a világ. Érdekes adatok, keressétek meg, hogy arányaiban mibe kerülne a világon élő összes gyereket etetni és iskoláztatni egy éven át, szemben például a Mars küldetéshez, az iraki háborúhoz vagy a Nintendo márka piaci értékéhez képest. A színes felületek jól érzékeltetik az arányokat...

Forrás: http://www.informationisbeautiful.net/visualizations/the-billion-dollar-gram/

Olaszliszka szumma

Nem szokásom nyíltan véleményt nyilvánítani kínos ügyekben, maximum a barátaim körében, ők úgyis tudják hova tegyék a kirohanásaimat. Most sem teszem, de engedtessék meg nekem, hogy szemelvényezzek a tényekből, aztán mindenki azt gondol, amit akar, komment jöhet, nem moderálom.

Mi történt?
Egy tiszavasvári tanár autójával elsodort egy út mellett haladó kislányt, aki az árokba esett, de mint később kiderült, nem sérült meg komolyabban. A baleset miatt összesereglő hozzátartozók azonban kirángatták a középkorú férfit az autójából, és gyakorlatilag meglincselték. Szögi Lajost gyermekei szeme láttára verték agyon 2006. október 15-én Olaszliszkán, fejét legalább negyven rugás és ütés érte, a helyszínen életét vesztette.

Ami jár érte alapból... és azután, hogy fellebbeztek
ifj. H. Dezső – első fokon 15 év fegyház – másodfokon 17 év fegyház
id. H. Dezső – első fokon életfogytig tartó fegyház (min 30 év) – másodfokon életfogytig tartó fegyház
Sz. András – első fokon 15 év fegyház – másodfokon 15 év fegyház
Sz. Gergő (fiatalkorú) – első fokon 10 év fiatalkorúak börtöne – másodfokon 10 év fiatalkorúak börtöne
id. H. Dezsőné -első fokon 15 év fegyház – másodfokon 15 év fegyház
F. György – első fokon 15 év fegyház – másodfokon életfogytig tartó fegyház
J. Gusztáv – első fokon 15 év fegyház – másodfokon életfogytig tartó fegyház
H. Krisztián – első fokon 10 év fiatalkorúak börtöne – másodfokon 10 év fiatalkorúak börtöne

Köszönöm Balla Lajos tanácsvezető bíró úr.

Szóda Ákos
állampolgár

(a tények via Index.hu, a teljes cikk itt)

Hogyan lehet egy országot habzsolni?

Vidirita dobott egy linket Twitteren egy nőről, aki beteg lett, aztán küzdött, aztán... olvassátok el, érdemes - klikk ide. Ennek kapcsán támadt pár gondolatom. Például az, hogy miért kell, hogy ez történjen az emberrel? Hogy végig kelljen szenvedni egy ilyen tortúrát ahhoz, hogy értékelni tudjon alap dolgokat? Ha bele gebedek, akkor is szakítok időt mindenkire és mindenre, akit vagy amit szeretek.

A listám őszre:

• többet lenni a családommal, szeretteimmel, beszélgetni velük
• elutazni Őrségbe vagy Aggtelekre
• szüretelni
• őszi tengeren vitorlázni
• szalonnát sütni, erdőben kirándulni
• Duna mentén Samut sétáltatni
• és nem utolsó sorban élvezni ezek minden percét...

Miért jó ez?

Na akkor elmondom miért jó, hogy a neten élem az életem... Azoknak, akik nem ezt teszik.

Mert bármikor a fülesben van az a szám, amihez épp kedvem van.

Mert ezt bármikor belekiabálhatom a világba.

Mert bármit, bármikor belekiabálhatok a világba - akit nem érdekel, nem eszi.

Látom - szinte realtime - hogy mit csinálnak a barátok a világ másik felén.

Látom kinek milyen kedve van, hol járt épp mit csinál.

És nem, nem lesz ettől szegényebb a kapcsolat, sőt! Csak ésszel kell csinálni, mint minden mást.

Ez egy másféle poszt...

Jól aludtam. Igaz, későn feküdtem le, de igazán jól aludtam. Jó volt felkelni is. És meglepett, hogy azon találom magam még félálomban, hogy kakaót készítek magamnak megint. Kiültem vele a teraszra - pont megfelelő mennyiségű és erősségű napfényben - és arra gondoltam, hogy nem, nem gondoltam meg magam :)

(Kép forrás: tripadvisor.com)

Az élet gépi forrása

Ma olvastam egy cikket arról, hogy Olaszországban, egy 17 éve agyhalott nőt fokozatosan leállítanak a mesterséges táplálásról. A bíróság bizonyítottnak találta, hogy visszafordíthatatlan a kóma, valamint, hogy a lány még életében elutasította a mesterséges életben tartását. Az egyház álláspontja ugyanakkor: "Az élet szent... A mesterséges táplálás leállítása egyenlő a gyilkossággal." Az eutanázia nehéz kérdés, rengeteg érvet lehet felsorakoztatni pro és kontra, főleg, ha az ember vallásos neveltetést kapott - nem is szeretnék ebbe belemenni. De. Egy testet életben tartani szerintem pont nem erről szól. Azt megértem, ha tiltakoznak az ellen, hogy egy beteg ember ne ölhesse meg magát, de az miért baj, hogy egy gépek nélkül bizonyosan életképtelen testet nem tartanak életben? A lány már csak mesterségesen élő, azaz igazából halott. Egy holtat meg nem lehet meggyilkolni. Sőt, ilymódon fenntartani a keringését, a légzését és a táplálását éppen ellentétes az élet rendjével. Ti hogy látjátok?
(Fotó kredit: www.eutanazia.extra.hu)

Miért írsz blogot?

Ismét provizórikus szingli vagyok, immáron hétfő este óta, amióta Jacque lelépett kroátokhoz barna hasat gyártani. Az esték eddig munkával, vagy zépé-vel teltek, de ma másképp alakult. Ugyan ismét a fent említett szórakozóegység volt becélozva, de az esti zuhé kicsit elvette a kedvem, aztán meg jól így maradtam; node sebaj, holnap startol a rövidített kenutúra. Ráadásul az sem kizárt, hogy még egy pisiltető is becsúszik.
Szóval dekkolok itthon, jó meleg van és jobb híjján végigszaladtam kedvenc blogjaimon, felfedeztem egy újat is - Coffos-t, jót derültem Stve újabb szösszenetén a vidéki mozikról, amire megítéltem neki az eddigi legjobb poszt díjat. Közben elkezdtem azon gondolkodni, hogy mi az, ami miatt az ember blogolásra adja a fejét? Alapvetően sikerült megkülönböztetni a következő blogger-típusokat, mintául az a 10-15 poszthalmaz szolgált, akiket én olvasok. Igazából azonnal felmerül az a probléma, hogy mi alapján sorolom őket csoportokba? Először is van a "felfedjem magam para": vagyis legtöbben azon filóznak az első poszt előtt, hogy úgy írjanak, hogy mindenki számára egyértemű, hogy ki is vagy valójában, ezekhez dukálnak a személyes fotók, valid nevek, stb. A másik variáció - nem nehéz kitalálni - az anonim blogolás, bár véleményem szerint ennek is léteznek alkategótriái. A témát illetően van aki egy témára gyúr, de gyakori a naplószerú vegyes bejegyzéseket felsoroltató blog. Nyilván (Jacque nehezen viseli e terminus technicus használatát, állítólag olyan flegmán hangzik el általam, hogy a nemlétező bugylibicska is kinyílik a zsebében, szóval ezt csak Neked...) ennek meghatározása a legkönnyebb feladat, hiszen minden épkézláb esetben szorosan kapcsolódik magához az elhatározáshoz. A címben felvetett kérdés azonban főleg a személyes témákat boncolgató blogok esetén releváns, így ezen az úton haladunk most tovább.
Ha belegondolok, ez a blog is átment legalább egy metamorfózison, igazából "kind of" fotoblognak indult, de aztán ahogy kicsit képbe kerültem más, mainstream bloggerek írásai által, rájöttem, hogy néha jó kiírni magadból ezt-azt. Nekem speciel kell idő és egy jó adag ihlet is egy poszt megszületéséhez, ha ezek közül valamelyik hiányzik, akkor abból nem lesz poszt... Nézegetve a statisztika forgalmi adatait, elgondolkodtam azon, hogy ki lehet az a pár ember, aki rendszeresen olvassa vagy nézegeti a hákettőfóroll tartalmát. Ha a napi 20-30 kedves látogatómból leveszem a barátokat meg azokat a jóembereket, akik mondjuk Ausztráliában megguglizzák a phuket és info szavakat, vagy Peruban a helemba szót (mondjuk azt sem értem ezeket hogyan hozták össze), akkor is marad 5-10 olvasóm, aki így vagy úgy ide vetődik. Sokan találnak meg képekre keresve is. Mindenesetre ezek a számok azt mutatják, hogy érdemes posztolgatni, mert van, akit érdekel.
Összegezve ez egy személyes blog, legtöbben tudják, hogy kié. A tartalma pedig én vagyok: az életem fontosabb eseményei, fontosnak hitt dolgokról alkotott véleményeim, megörökített pillanatok és egyre gyakrabban filozofálgatások is. Nem mondom, hogy nem jönne jól néha egy anonim blog, de ha egyszer így kezdtem el, így is haladok tovább. Ti pedig gyertek vissza, hátha akad valami érdekesség.

Mit mondanál 3 évvel korábbi önmagadnak?

Hetek óta felbukkan egy billboard hirdetés a városban, melyen ez a kérdés szerepel; reggelente szoktam látni a dugóban és mindig elgondolkodtat. És amin már háromszor elgondolkodtam, az előbb-utóbb itt landol. Szóval most egy jó nagy filozofálásra készüljetek.
Igazaból lehetne a cím az is, hogy mit kérdeznél x évvel későbbi önmagadtól, de szerintem ez sokkal érdekesebb, na persze kizárva azokat a promt válaszokat, hogy a lottószámokat nyilván... Az igazat megvallva fogalmam sincs mit mondanék, illetve naná, hogy van, csak nem tudom mivel kezdeném, hogy beleférjen abba az időbe, míg a Delorean fluxuskondenzátora újratölt (gyk: Back to the future c. film). A helyzet felveti azt az egymillió dolláros kérdést, hogy mit keféltél el az elmúlt években és mit tennél másképp. Az egyszerűség kedvéért ne bonyolítsuk a feladatot olyan faktorokkal, hogy van 5 perced vagy 3 mondatod a válaszadásra, így a listám - nem fontossági, hanem eszembejutási sorrendben: többet lenni olyanokkal, akik már nincsenek közöttünk, hamarább nekiveselkedni valami kecó projektnek, határozott döntéseket hozni és nem nyavalyogni sokmindenen, valamint sokkal többet kimozdulni-utazni-programokat szervezni, mert úgy elhúz felettünk az idő, hogy egyszer csak arra eszmélünk, hogy nem tudunk már felmászni egy hegyre a barlanghoz szalonnát sütni, vagy még rosszabb - nem lesz kivel...