Miért írsz blogot?

Ismét provizórikus szingli vagyok, immáron hétfő este óta, amióta Jacque lelépett kroátokhoz barna hasat gyártani. Az esték eddig munkával, vagy zépé-vel teltek, de ma másképp alakult. Ugyan ismét a fent említett szórakozóegység volt becélozva, de az esti zuhé kicsit elvette a kedvem, aztán meg jól így maradtam; node sebaj, holnap startol a rövidített kenutúra. Ráadásul az sem kizárt, hogy még egy pisiltető is becsúszik.
Szóval dekkolok itthon, jó meleg van és jobb híjján végigszaladtam kedvenc blogjaimon, felfedeztem egy újat is - Coffos-t, jót derültem Stve újabb szösszenetén a vidéki mozikról, amire megítéltem neki az eddigi legjobb poszt díjat. Közben elkezdtem azon gondolkodni, hogy mi az, ami miatt az ember blogolásra adja a fejét? Alapvetően sikerült megkülönböztetni a következő blogger-típusokat, mintául az a 10-15 poszthalmaz szolgált, akiket én olvasok. Igazából azonnal felmerül az a probléma, hogy mi alapján sorolom őket csoportokba? Először is van a "felfedjem magam para": vagyis legtöbben azon filóznak az első poszt előtt, hogy úgy írjanak, hogy mindenki számára egyértemű, hogy ki is vagy valójában, ezekhez dukálnak a személyes fotók, valid nevek, stb. A másik variáció - nem nehéz kitalálni - az anonim blogolás, bár véleményem szerint ennek is léteznek alkategótriái. A témát illetően van aki egy témára gyúr, de gyakori a naplószerú vegyes bejegyzéseket felsoroltató blog. Nyilván (Jacque nehezen viseli e terminus technicus használatát, állítólag olyan flegmán hangzik el általam, hogy a nemlétező bugylibicska is kinyílik a zsebében, szóval ezt csak Neked...) ennek meghatározása a legkönnyebb feladat, hiszen minden épkézláb esetben szorosan kapcsolódik magához az elhatározáshoz. A címben felvetett kérdés azonban főleg a személyes témákat boncolgató blogok esetén releváns, így ezen az úton haladunk most tovább.
Ha belegondolok, ez a blog is átment legalább egy metamorfózison, igazából "kind of" fotoblognak indult, de aztán ahogy kicsit képbe kerültem más, mainstream bloggerek írásai által, rájöttem, hogy néha jó kiírni magadból ezt-azt. Nekem speciel kell idő és egy jó adag ihlet is egy poszt megszületéséhez, ha ezek közül valamelyik hiányzik, akkor abból nem lesz poszt... Nézegetve a statisztika forgalmi adatait, elgondolkodtam azon, hogy ki lehet az a pár ember, aki rendszeresen olvassa vagy nézegeti a hákettőfóroll tartalmát. Ha a napi 20-30 kedves látogatómból leveszem a barátokat meg azokat a jóembereket, akik mondjuk Ausztráliában megguglizzák a phuket és info szavakat, vagy Peruban a helemba szót (mondjuk azt sem értem ezeket hogyan hozták össze), akkor is marad 5-10 olvasóm, aki így vagy úgy ide vetődik. Sokan találnak meg képekre keresve is. Mindenesetre ezek a számok azt mutatják, hogy érdemes posztolgatni, mert van, akit érdekel.
Összegezve ez egy személyes blog, legtöbben tudják, hogy kié. A tartalma pedig én vagyok: az életem fontosabb eseményei, fontosnak hitt dolgokról alkotott véleményeim, megörökített pillanatok és egyre gyakrabban filozofálgatások is. Nem mondom, hogy nem jönne jól néha egy anonim blog, de ha egyszer így kezdtem el, így is haladok tovább. Ti pedig gyertek vissza, hátha akad valami érdekesség.