A Duna vízállása Esztergomnál...

496 cm, 24 óra alatt 83 cm-t emelkedett, másodpercenként 5300 köbméter víz jön le jelenleg. Az Index szerint: "Esztergomnál 700 centiméter fölötti tetőzést várnak a jövő hét elejére. A Dunakanyarban a hullámtérben lévő ingatlanokat és utakat elönti a víz." Szorítsatok, mert a pincében van két darab 1,5 mély feltárási árok a fal mentén. Homokzsáktöltésre és cipelésre az ismert telefonszámomon lehet jelentkezni. Csak jelzem, hogy márciusban kifugáztam a várfalat, mindenki hülyézett, mikor mondtam, hogy lesz árvíz. Erről ennyit. 2006-ban 771 volt a teteje, akkor úgy 20-30 cm hiányzott, hogy a sétány mellvédjén átbukjon. A 771 is 700 cm felett van...

Mala forrásalagút - Esztergom

Régóta adós vagyok ezzel a poszttal, itt várakozott piszkozatban jó ideje. Most azért lett aktuális, mert jövő héten a Budavári Labirintusba készülünk éjszakai olajlámpás felfedező körútra. Természetesen viszem a gépet, készül majd róla külön beszámoló. Na de vissza Esztergomba, ahol tavasszal jártunk 3 barátommal, mert 1 napra megnyitották a javarészt a Fürdő Szálló alatt húzódó alagútrendszert, melyből annak idején a termálvizet nyerték. A szervezők előtt le a kalappal, nagyon hangulatossá tették mécsesekkel a látogatást. A strandfürdő felől lépcsőn szálltunk alá, lent már víz fogadott, amit folyamatosan szivattyúztak.

Először a bal, azaz északi ágba indultunk, ami többnyire száraz volt. A fenti képeken láttok a fal tövében betonkávákat, ott bugyog fel a Mala forrás. Félúton átmásztunk egy római kori híd még máig álló ívei között. Ez a régi út egy hídja volt, a mai napig ugyanezen a nyomvonalon halad a főút. Hihetetlen volt megérinteni azokat a köveket, amit sok évszázaddal ezelőtt raktak oda. Visszafelé fotózkodtuk előtte, ki tudja látjuk-e valaha még - vezetőnk azt mondta, hogy bármikor elöntheti az egészet a forrásvíz, hiszen már nem szivattyúzzák a közeli bányából a vizet, így folyamatosan emelkedik a vízszint. A déli ágban kb 1 m víz állt, ezért a pilléreken és kávákon másztunk úgy 20-30 méter hosszan, majd száraz lábbal folytattuk utunkat, de már csak a zseblámpák világítottak. Elmentünk egészen a végéig, majd lekapcsoltuk a lámpákat és vak sötétben próbáltunk kijutni. Próbáltunk, mert pár másodperc után azt sem tudtuk, hogy merre van fent és lent, annyira elvesztettük a térérzékünket. Végül visszamásztunk a bejárathoz és újra a felszínre küzdöttük magunkat.

A Mala alagúthoz rövid ismertetőt itt és egy hosszabbat térképpel itt találtok.

Hétvégi kerti munka

A hétvége nagy részét Esztergomban töltöttem, úgy terveztem, hogy az esténkénti fröccsözgetések és némi bringázás mellett nagyot haladok egy munkával, ami már egy jó hete a vállamat nyomja. Most számot vetve azt hiszem korlátozott sikerrel járt az ötlet - több okból kifolyólag. Az esztergomi reptéren repülőnap volt, szerintem a vietnami csapatmentéseket meghazudtoló gyorsasággal produkálták a le/felszállást, mindezt két AN-2, egy helikopter és több kisgép kötelékével. Veres Zoli műrepülésekor már tényleg azt hittem, hogy összehangolt támadást intéztek a város ellen valamilyen ellenséges csapatok. Ez ment szombaton és vasárnap is. Félreértés ne essék, nincs semmi bajom az ilyen remek programokkal, örülök is neki, hogy pörögnek a dolgok otthon, csak hát nehezen ment a koncentrálás. Bosszant, ha nem mennek a dolgok a megszokott ütemben, na! Azért történt más is, bringáztunk egy jót Búbánatig odavissza. Kezd tetszeni a dolog, mondjuk az igazsághoz az is hozzátartozik, hogy a Vaskocsmában és a Kis-Duna parton legurult 2 kisfröccs, és a Vár lejtön felfele gyalog kísértem a bringát :) Ja és van pár bónusz kép is a kertből.

Skizofrén kirándulás

Új kedvenc évszakom

32 év után új kedvenc évszakom lett, a tavasz. Lehet, hogy a korral jár? Eddig csak a nyarat szerettem, de idén, talán a hirtelen jött évszakváltás vagy az elhúzódó tél hatására úgy döntöttem, hogy eztán a tavaszt szeretem a legjobban. Az egyik érvem az, hogy a tavaszban még ott van az elkövetkezendő meleg nyár, és nem azon jár az eszed, hogy nemsokára jön az esős ősz. Egyik délutáni körutunk alkalmával alig tudtuk összeszámolni a virágzó cseresznyefákat - meg is látogattuk rögvest a miénket is. Igaz nem olyan dús a virágzata, mint a többinek, de Zsó szerint nagyobbak, ezért is lesz rajta mintegy másfél hónap múlva bazinagy szeműből jó sok. Csak győzzük leszedni...

Esztergomi képeslapok

A minap régi képeket, térképeket keresgéltem a neten Esztergomról és többek közt egy csodás gyűjteményt találtam. Rengeteg régi képeslap kategorizálva, Molnár Lászlónak köszönhetően. Klikk a képre!
Upadate: ITT számos régi térképet, esztergomi ásatásokról képeket tudsz letölteni!

Esztergomi Bazilika ködben

A kép nemrég készült, egy fagyos reggelen. Köszönet érte Pepe barátomnak!

Bazilika by night

Augusztusi összefoglaló

Híjj, de jól elmaradtak az utóbbi időben már-már rendszeres posztok... Mivel az elsőszámú bloggertesók már megkezdték pár sorba préselni a hónap történéseit, így én sem maradhatok le ugye.. Lássuk csak mik is történtek ebben a hónapban:
Az első hétvégén Jacque 50%-a még mindig barnapopsit gyártott a horvátoknál, ezért engedve a családi presszúrának, reggel besuvasztottam magam a kocsi hátsó ülésére és nekiindultunk a mintegy 3 órás útnak Várkeszőre, kedves rokonaink 50 éves házassági évfordulóját celebrálni - ezt hívják aranylakodalomnak asszem. Útközben félálomban bele-belepillantottam tesóm által kikölcsönzött dvd filmekbe, mindenesetre klasszisokkal jobban telt az út, mintha nekem kellett volna vezetni. Megérkezést követően tipikus-szokásos siserehad, együnkigyunk délutánig, gyakorlatilag a gyomrom befogadóképességének közel háromszorosát kellett magamba gyűrnöm, no nem mintha köteleztek volna rá...
A következő hétvége az esztergomi borfesztivál jegyében telt, ami egész jól sikerült, bár annyira nem dobtuk le a szíjat, mint tavaly, mikor Stve-vel sikerült összeinnunk majd' két komplett borospohár készletet. Inkább ettünk sajtot és kemencés lángost (kolbászos-hagymás-tejfölös!!!), próbálgattuk a borokat, meg jókat beszélgettünk. Amit fontos megosztanom, hogy itt ittam életem legrosszabb borát, ami anniyra gáz volt, hogy KI KELLETT öntenem, mert szerintem egészségre ártalmas volt. Nagyapám azt tanította, hogy a bort megisszuk, valaki nagyon sokat dolgozott vele, ha nem jó, legfeljebb felspriccented szikvízzel. Na én próbáltam követni a tanítást, de végül arra a következtetésre jutottam, hogy ezzel maximum annyit dolgoztak, míg megmutatták a pancsnak képről, hogy is néz ki a bogyósgyümölcs, amihez papíron köze lenne - így az aszfalt itta fel a maradékot.
A Sziget hete jól sikerül, eltekintve attól, hogy idén a Magyar Dal Napján voltunk csak kint. Nem szeretném túlragozni, nekem nagyon tetszett, remélem innentől ez már hagyomány lesz. Mindenesetre a történet röviden: barátaim csatlakoztak, gyalog megközelít, sörrel sorbanáll, kötelező Molothow-pult látogatás, a koncerteken léggitárverseny, majd rocksztár emuláció. Valamikor késő éjjel sok-sok pálinka után hazakujtorgás, otthon emberkedés - persze Zsó által kiröhögés, majd kinyúvadás. Ezen a héten még belehomorítottunk Stve szülinapjába is, részletek lsd itt. Vasárnap Helembáztunk végre, küzdöttem egy pár órát a 2 éve be se indított csónakmotorral, aztán Gábor barátom lecsóját ebédelve pihengettünk egy keveset.
Augusztus 20-át végül sikerült hajón töltenünk Balatonfüreden Rudi kikötőjében, majd az azt követő pár napot sorban Földváron, és Kenesén, ahonnan mi leléptünk Keszthelyre, Orsi&Milán esküvőjére, de a többiek dacolva az időjárással, bátran abszolválták még az Almádi és Fűzfő viszonylatokat.
Az utolsó hétvége nyugiban fog telni, legalábbis most még azt hiszem, van még addig vagy egy teljes nap, de már gyülekeznek az éjfekete felhők, amiből a következőket prognosztizálhatjuk: Pilu, Gábor és Stve szintén egyedül a munkaszüneti napokon, ráadásul megyünk ladikozni a Dunára, és még megfenyegettek valami élményfürdős partyval is. Még abba is belefáradtam, hogy ezeket leírtam, dehát nyár van vagy mi, meg nemsokára jön az ősz, úgyhogy mindenki húzzon bele, lehet, ez az utolsó jóidős nyári hétvége... aztán meg lehet nyavajogni októbertől...

Nyáresti étkek

Grillezett cukkini, eredeti tárcsában elkészítve. Egyszerű, mint a faék, csak vágd fel őket karikára vagy hosszú csíkokra, fűszerezd meg kedved szerint és - nagyon fontos! - locsold meg jóféle olívaolajjal. Természetesen remekül passzol hozzá a padlizsán is vagy egyéb zöldségek, mint a sárgarépa avagy a paradicsom. Jut eszembe...



Az olasz pomodori secchi itthoni, házi elkészítése a következők szerint történik: menj el piacra, vegyél kisméretű, magyar illatos paradicsomot, de jó sokat, mert úgyis kevés lesz... Ezeket mosd meg, vágd fel akármilyen formára, majd tedd egy tepsibe és a sütőben szárítsd alacsony hőfokon addig, míg ki nem szárad. Ezután keress egy, az képen is látható frankó pekedlit, tölts bele az előbb említett jóféle extra vergine-vel, pakolj bele bőven fokhagymát, bazsalikomot, vagy akár rozmaringágat is. Előre mondom: nem lesz ideje összeérni, mert rácsodálkozol, hogy mennyi mindenhez lehet enni! Én mozzarellát tanácsolok fogyasztani ropogós barna kenyérrel.


Természetesen nem maradhat el a csemege kukorica sem. Elkészítése egyszerűnek tűnik - valójában az is, csak tudni kell a csíziót. Nagyapám így tanította: nagy fazék, az aljára zsenge belső (!) levelek, majd egy sor csöves, aztán megint egy pár levél, és így tovább. Természetesen a tetjére is teszel leveleket, megsózod és felengeded vízzel. Elfogyasztásának szokásos módja a megfogod kézzel, mikor már nem égetően forró, megsózod ahogy szereted és megeszed. Trandi budapesti tesóm szerint a két végébe fogpiszkálót szúrsz, megvajazod és megsózod.

Ha még nem robbantál fel, folytásnak házi meggyesrétessel meggyújthatod a kanóc végét. Ennek elkészítéséről nem tudok nyilatkozni, tudományom nem trejed ki a sütemények világára. Mindenesetre ez is házi, nem pedig holmi bolti gumitészta!

Szentivánéj - Múzeumok éjszakája

Szombaton volt ez a program, melyet a következőképp töltöttünk Estefánnal - mindketten provizórikus szingli státuszunk miatt. Melóból hazaérve Trafóterasz, majd Bedő kiscsaláddal Strandbüfé, onnan hirtelen ötlettől vezérelve beizzítottuk az SzSz-t (Szökkenő Szarvas avagy Zajos Tücsök 2.0 = Honda Dio robogó) felpattanva rá, meglátogattuk pár vendéglátóipari egységet, gyönyörködtünk a kivilágított Bazilikában, megnéztük az esztergomi Berényi utcában helyreállított török dzsámit, majd a korábban megvásárolt nagyszülői ház teraszáról vártuk, hogy begyújtsák a Szentivánéji máglyát. Éjfél után röviddel csajok táncoltak körbe egy bográcstűznek is csak némi jóindulattal nevezhető parázshalmot - ez még talán tetszett is - ám ezt követően a rendezvény kommentátora és egyszemélyes zenésze belecsapott a húrok közé és "Kamonevribádi, szing vid mí!" felkiáltással felcsendültek a mindenki által jól ismert akkordok.... na mi?.... nem fogjátok sem kitalálni, sem elhinni, de így volt... a Micimackó a barátom c. sláger. Még leírni is nehéz, anniyra megviselt. Ezek után az a pár száz fős tömeg, akik annak ellnére is eljöttek, hogy ezt a tényleg tök jó kezdeményezést a városban szisztematikusan megpróbálták titokban tartani, kb 2-4 másodpercen belül felszívódott. Jé... Nem fogok megint kifakadni, hogy mit lehetett volna ebből az ötletből csinálni, hiszen nem kel hozzá túl sok ész, hogy ezt bárki felismerje. (UPDATE: Stve ezt megteszi ITT) Na ezután lezártuk a "birtokot" és elkeseredésünkben arra az elhatározásra jutottunk, hogy látogatást teszünk a Fesztergom 2008 rendezvényen, persze a megközelítést SzSz nyergében abszolválva, ketten :) Titokban leírom, hogy útközben találkoztunk a rend éber őreivel, amitől annyira megrémültem, hogy ijedtemben átrongyoltunk egy járdaszigeten és a rendőautó mellett beszaggattunk az egyirányúba és ezzel a lendülettel érkeztünk a fesztivál területére is. Szerintem annyira meglepődtek, hogy utánunk se jöttek. A rövid, ám tartalmas látogatást követően SzSz hazaröpített minket, emlékeim szerint olyan 40-50 őrangyal kíséretében. Ez persze egy fiktív történet, kitalált szereplőkkel, hasonlóság kizárólag a véletlen műve lehet, az egészet azért írtam le, hogy színesebb legyen a Múzeumok Éjszakája post... :)

Emma

Csak nekem tűnt fel, hogy reggel a rádióban a hétvégi káoszt okozó vihart Emma néven emlegették? Ezeddig nem emlékszem ilyesmire, mindazonáltal kicsit megijedtem, mert rögtön az ugrott be, hogy az USA-ban ezek a hírhedt viharok milyen károkat okoztak. Esztergomban megszokott téma egy ilyen hír hallatán, hogy milyen frankó helyen élünk, hiszen még csak statisztikailag sem fenyeget minket földrengés, hegyomlás, földcsuszamlás, stb. Bár az utóbbi évek viharai komoly károkat okoztak a környékünkön lévő erdőkben, rengeteg fát látok a mai napig Dobogókőn derékmagasságban kettétörve, vagy gyökerestől kifordulva. Nem vagyok szakember, de remélem, hogy ezeket a károkat az erdészek valahogy megpróbálják helyreállítani. Pár évente a Duna áradása is okoz némi kellemetlenséget, de a város elhelyezkedése okán igazán nagy károktól emlékeim szerint nem kellett szenvednünk. Főleg anyáméknak a Várhegyen... Most, hogy háztulajdonos lettem - milyen fura leírni - az áradó Duna olyannyira testközelben lesz, hogy az ablakpárkányról leszédülő macska halk csobbanással abszolválna egy talpast. Emiatt éjszaka kissé nyugtalaul aludtam, mindenféle hülyeséget álmodtam, két álom között pedig azon rágódtam, hogy mi lesz, ha bejön a pincébe a víz, ha feláznak a falak, ha lefújja a cserepet Emma egyik rokona... Tök jó, hogy az ember egy talicska pénzért ennyi parát vesz magának. Mindenesetre apám idős kőműves-iparos emberét ráugrasztom a várfal újrafugázására, reményeim szerint ezzel sikerül majd megakadályozni, hogy a víz a pincébe szivárogjon a kövek között. Ha bejön, akkor egy pipa a listán, ha nem, akkor meg még egy feladat. A tetőcserepeket meg pálmatexszel ragasztom fel :)

Februári Duna parti napozás

Közel egy hetes online szervezést követően megvalósult 2008. első szabdtéri sütése, nem is akárhol, hanem a méltánytalanul hanyagolt, de körünkben közkedvelt "Dunaparton". Régebben, rengeteget jártunk a Duna Esztergom alatti szakaszára (1715 fkm), sok remek kis történet kapcsolódik a helyhez. Többek között egy ilyen esti party után töltöttem pár órát a rendőrőrsön, majd fürdőnadrágban éjjel 2 óra körül jogsi nélkül hazaküldtek. Még szerencse hogy Ketya barátomék felszedetek útközben... Szóval készült a jó öreg boronatárcsában Stve anyukája által előkészített-pácolt tarja, fűszeres hagyma, cukkini, aztán Cla fokhagymás karajszeletei, olvasztott bluecheese-zel, friss salival. Kaja után rendesen lehetett napozni a februári napon.

Esztergomi esti séta