Nos tehát ott hagytuk abba, hogy Istanbulban eltöltöttünk egy délutánt, a reptérről zseton megvásárlásával lehet metroval és/vagy villamossal bejutni a városba mintegy 40 perc alatt. Segítőkész metrós sráctól térképet és tanácsot is kaptunk, hogy hol kell leszállni a Grand Bazaar-hoz. A villamosmegálló a 7es kapunál van, ahogy lekászálódtunk, azonnal megcsapott a grillezett kukorica illata. 5 fok körül volt, de a Bazár a világ egyik legnagyobb fedett piaca, így bent kellemes körülmények között lehetett mászkálni és nézelődni. Vehettünk volna: sálat, szőnyeget, aranyat/ezüstöt, lámpást, Allah szemét, stb, stb, mi beértük egy kis tálkával, de az legalább mindkettőnknek tetszett... Utoljára kb. 20 éve járatam itt, a városra nem emlékeszem, de arra igen, hogy az eladók tudtak valamicskét magyarul, na ez semmit sem változott. "Gyere madzsar! Budapest, Puskás, Nem drága!" felkiáltások mellett tényleg nagyon kedvesek, tulajdonképpen nem voltak tolakodóak. Utána elsétáltunk egy nagy oszlopig, ami alatt állítólag Jézus személyes tárgyai vannak, ettünk egy gyros-t, és vettünk ragacsos török édességeket. A visszaút is flottul ment, a reptérre időben kiértünk, némi olvasgatás után továbbrepültünk Saigonba (Ho Chi Minh város).
A repülőút hosszú, főleg a kb egy órás technikai stop miatt Bangkokban, de túléltük, nagyjából a felét átaludtuk. A török légitársaságról csak szuperlatívuszokban tudunk nyilatkozni: a legmodernebb szórakoztató központ minden ülésben (akár netezni vagy telefonálni is lehet), a kaja kifogástalan, sőt még sok is volt.
Megérkezésünkkor az előre intézett vízumos papírokkal nagyjából 20-30 perc alatt megvolt az ügyintézés, a Wikitravel leírása szerint megtaláltuk a pénzváltókat és a taxitársaságot is. 10 perces út után megérkeztünk a szállodába, olyan volt, amire számítottunk, de a környék elég hardcore, mondjuk senki nem mondta, hogy Saigon jó hely :) Az idő párás, 33 fok volt. Összeszedtük magunkat és elsétáltunk ennivalót keresni, de az utcán inkább hanyagoltuk, így a szálloda melletti "kertvendéglőbe" ültünk be. A felszolgáló kislányok angolul megkérdezték, hogy miben segíthetnek, de onnantól még azt sem értették, hogy water. Végül segítséggel és felcsillanó szemmel nyugtázta a chicken soup és Tiger sör tételeket. A leves egy nagy vájling hús+zöldség+húslé volt, Zsófi szerint csak nekünk főzték. Némi tanaodás után hoztak nekünk kanalat, majd villát is, nagyokat mosolyogva a pult mögött rajtunk, azt gondoltuk nem gyakori a külföldi ezen a helyen (rajtunk kívül európait csak a reptéren láttunk másnap). Belapátoltuk a biztonságosnak vélt darabokat, majd ledőltünk szuszogni a szállodában.
Másnap reggel 7 körül keltünk, a bőrönd törött kerekét a levedlett biztonsági fóliából font "kötéllel" rögzítettük. Taxi reptérre (előző napihoz képest féláron:), check-in, majd irány Hanoi. A gép relatív rendben volt, a kaja egyszerű, de finom: szendvics és kukoricás rizspuding. Bő másfél óra után landoltunk Hanoiban, ahol várt minket a szálloda taxisa, külön kódot kellett egyeztetni, mert ellopkodják a vendégeket egymás elől. Az út a városba kb. 30km, 2x2 sávos, autópályaszerű úton nyargaltunk szokás szerint hol középen, hol a szembesávban... A szálloda teljesen jó, remek helyen van, közel a központban minden fontos dologhoz. Mire a recepciós lánnyal elintéztük a másnapi Ha Long öböl kirándulást, már Csabi is úton volt hozzánk - motorral. Rögtön bedobott a mélyvízbe, beültünk egy mini kajáldába, ahol a falon lógtak a csirkék, egy szobában volt a kisasztal kisszékekkel, a konyha, a mosogató, és a galérián a lakásuk. Kaptunk egy tál levest csirkehússal, tésztával, a lime-ot és a ccípőst te tetted bele. Nagyon finom volt! A Ho Chi Minh mauzóleumhoz két külön körben vitt el minket, nagy élmény volt az őskáoszban robogózni. Nyilván láttatok már a neten ázsiai közlekedést, ez élőben még súlyosabb. Itt tényleg az és oda megy, ahova kedve tartja, teljesen mindegy milyen színű a lámpa, hol vannak a sávok, milyen táblák vonatkoznak rájuk. Mégsem érnek egymáshoz, pedig doszt nyomják a dudát. Estére mi is nagy magabiztosan keltünk át zebra nélkül egy körforgalmon.
Délután elmentünk Csabiék irodájába, ahol megismertük az itteni főnökét, akiről kiderült, hogy Zsófi ismeri, találkozott már vele Budapesten - ennek mennyi az esélye??!!?! Lényeg, hogy ennek örömére be viszkiztünk, jót dumáltunk. Az irodából tök jó kilátás nyílik a nagy tóra.
Ezután hazajöttünk a térképért és nyakunkba vettük az öreg nygedet, ahol lakunk, vacsiztunk, most megírom mi történt eddig, nehogy elfelejtsem. Holnap indulunk HaLong-ba, az egy érdekes kirándulás lesz, hajón alszunk majd!
Az idő teljesen jó, vékony pulcsis, huszonfokos.
