csütörtök, január 24, 2008

Útinapló 5. - St Vincent, Wallibou Bay

St Vincent and the Grenadines

Ismét magamhoz ragadtam a szót és a laptopot... Reggel egy külonítmény elment a bocival bevásárolni, addig mi életet leheltünk magunkba, illetve Gyuszkóval folytattuk a film forgatást. Volt egy erős küzdelem még a csónakos "segitők" ellen, majd kaja után inkább odébbálltunk a Pitonok mögötti öbölbe. Amíg a hajó bóján állt, a bocival kimentünk a partra, ahol volt egy kis szálló, gyönyörű kilátással, aranyos nádból készült ernyőkkel a nap ellen, és egy elkerített rész, ahova beúsztunk és búvárkodtunk. Rudi legutóbb rengeteg halat látott itt, igaz, most nem volt olyan sok, de azért láttunk pár tűhalat, bohóchalat, barracudat, rákot, tengeri kígyót és papagájhalat. Rudival és Heluval cápát kerestünk a sziklahasadékokban, de vagy nagyon elbújtak, vagy nem voltak ott :) Láttunk apróhalak nagy csapatát, egy ideig követtek minket. Mikor mindenki végzett a dolgával, elindultunk St Vincent szigetére. Amíg a sziget szél alatti oldalán hajóztunk, nem volt semmi gond, de abban a pillanatban ahogy kiértünk a takarásból, volt haddelhadd. 7-es szél órákon keresztül, gyakran 7m-es hullámokkal, az ég kicsit borult volt, szóval elég izgalmasra sikeredett az átkelés. Komoly erőfeszítésbe került, mire megbiróztunk a kormánnyal, nem hiába elég tohonya a hajó... Vegül szerencsésen megérkeztünk St Vincent takarásába, ahol nyugodtabb vizeket találtunk. Mikor már naplementében közeledtünk Wallilabou öbléhez, ahol a Carib tenger kalózai című filmet forgatták, egy csapat delfin szegődött mellénk, és elég sokáig kísértek minket. Időben észrevettük, így sok képet és videot tudtunk készíteni. A legszebb az egészben az volt, mikor a hajó orrához érve oldalukra fordultak es felnéztek ránk, üdvözöltek :) Már sötétben kötöttünk ki ahoz a mólóhoz, amin a filmben és a valóságban is a daruk álltak. Sajnos a díszletek eléggé szét vannak szedve, de sok ház és egyéb építmény még egész jó állapotban vannak, sokat még használnak is a helyiek. Az egyikben étterem van, a másikban a vámtiszt dolgozik. Kibociztunk a partra és egy nagyon kellemes halvacsit ettünk az egyik nyitva lévő étteremben. Még én is halat ettem, azt hiszem ez volt életem első olyan halkajája, amit maradéktalanul elfogyasztottam.

Nincsenek megjegyzések: