Útinapló 13. - St Lucia, Rodney Bay

Febuár 1.

St Lucia Rodney Bay & Martinique way back

Reggel fél 9-kor elindultunk a horgonyért vissza a parthoz, a puffer ott volt a helyén, ahol hagytuk, de közben szerencsénkre pár hajó a közelből már útnak indult, szóval akadt hely a manőverezéshez. Nagy nehezen kézzel felhúztuk a horgonyunkat, amire szó szerint rá volt csomózva a másik hajó lánca. DrIstvan lehámozta róla, így már szabadok voltunk és elindulhattunk StLucia Rodney Bay nevű öblébe, ahova az ARC szokott érkezni. Útközben tettünk egy kis kitérőt a főváros egyik öblébe, ahol 3 óriás tengerjaró luxushajó állt a parthoz illetve szemyélautó méretű mooringbójához kötve. Egy reptér is volt a közelben, úgyhogy láttunk pár gépet a fejünk felett elhúzni, majd landolni. Végul délután megérkeztünk a híres Rodney Bay-be, horgonyzáspróbálkozást követően mólóra álltunk és körülnéztünk, vásároltunk és zuhanyoztunk végre szárazföldön. Estére Helu és Imibácsi remek steak vacsit rögtönzött, majd útnak indultunk a helyi, szokásos pénteki utcabálba. A marinától 1km-re lévő minikarneválra fejenkent 5 helyi egységért (EC=eastern carribean dollar) szállított el minket egy taxis kisbusszal. Egyébként a szigeteken mindennel lehet fizetni, US dollarral, ezzel az EC-vel, meg Euroval is. Az EC-t az Eastern Carribean Central Bank kezeli, és csak Grenadan, StVincent-en, StLucian, Anguillan, Antiguan és Barbudan hivatalos fizetőeszköz. Szóval kitett minket a srác egy utca elején, ami le volt zárva. Ne egy sugárutat képzeljetek el, hanem egy rendes kisvárosi körletet, két oldalt laknak emberek kis házakban, van, ami majd' összedől, de van szebb is, mondjuk nem túl sok. Rengeteg ember az utcán, volt egy dj, aki az egyik bár teraszáról zenélt, felváltva helyi ragga jellegű modern számokat, meg általunk is ismert slágereket. A tömegben elenyesző aranyban, de fellelhetőek voltak amerikai es europai egyedek is. Az utcán rozoga állványokon nagy igloo dobozokban jégbe ágyazva árulták a sört (Piton - a lokál sör, de van Heineken is). A dobozok mellett, sokat látott palackokban különféle vegyuletek sora rémisztett minket, mindenféle fű, meg ág és fűszerekkel ízesítve - nem sikerult annyi sört innom, hogy próbara tegyem magam és a társaim testi épségét ezeket a piakat illetően. A társaság szépen lassan hazakúszott a hajóra, mi azért küzdöttünk az elemekkel és 2-ig sikerült húzni, bár útközben Helu és István leakadtak egy kareoke bárban, ahol egy transzvesztita művész(nő)vel adtak elő csoportos közösség elleni izgatást.

Útinapló 5. - St Vincent, Wallibou Bay

St Vincent and the Grenadines

Ismét magamhoz ragadtam a szót és a laptopot... Reggel egy külonítmény elment a bocival bevásárolni, addig mi életet leheltünk magunkba, illetve Gyuszkóval folytattuk a film forgatást. Volt egy erős küzdelem még a csónakos "segitők" ellen, majd kaja után inkább odébbálltunk a Pitonok mögötti öbölbe. Amíg a hajó bóján állt, a bocival kimentünk a partra, ahol volt egy kis szálló, gyönyörű kilátással, aranyos nádból készült ernyőkkel a nap ellen, és egy elkerített rész, ahova beúsztunk és búvárkodtunk. Rudi legutóbb rengeteg halat látott itt, igaz, most nem volt olyan sok, de azért láttunk pár tűhalat, bohóchalat, barracudat, rákot, tengeri kígyót és papagájhalat. Rudival és Heluval cápát kerestünk a sziklahasadékokban, de vagy nagyon elbújtak, vagy nem voltak ott :) Láttunk apróhalak nagy csapatát, egy ideig követtek minket. Mikor mindenki végzett a dolgával, elindultunk St Vincent szigetére. Amíg a sziget szél alatti oldalán hajóztunk, nem volt semmi gond, de abban a pillanatban ahogy kiértünk a takarásból, volt haddelhadd. 7-es szél órákon keresztül, gyakran 7m-es hullámokkal, az ég kicsit borult volt, szóval elég izgalmasra sikeredett az átkelés. Komoly erőfeszítésbe került, mire megbiróztunk a kormánnyal, nem hiába elég tohonya a hajó... Vegül szerencsésen megérkeztünk St Vincent takarásába, ahol nyugodtabb vizeket találtunk. Mikor már naplementében közeledtünk Wallilabou öbléhez, ahol a Carib tenger kalózai című filmet forgatták, egy csapat delfin szegődött mellénk, és elég sokáig kísértek minket. Időben észrevettük, így sok képet és videot tudtunk készíteni. A legszebb az egészben az volt, mikor a hajó orrához érve oldalukra fordultak es felnéztek ránk, üdvözöltek :) Már sötétben kötöttünk ki ahoz a mólóhoz, amin a filmben és a valóságban is a daruk álltak. Sajnos a díszletek eléggé szét vannak szedve, de sok ház és egyéb építmény még egész jó állapotban vannak, sokat még használnak is a helyiek. Az egyikben étterem van, a másikban a vámtiszt dolgozik. Kibociztunk a partra és egy nagyon kellemes halvacsit ettünk az egyik nyitva lévő étteremben. Még én is halat ettem, azt hiszem ez volt életem első olyan halkajája, amit maradéktalanul elfogyasztottam.

Útinapló 4. - Soufriére, St Lucia

St Lucia

Gyakorlatilag mindenki több szivárványt látott ma egy óra alatt, mint egész életében eddig. Az út javarészt viccmeséléssel telt, valamint azzal, hogy a helyi srácokkal megértessük, nem kell horror pénzért idegenvezetés, mert Rudi volt már itt és tudja mit, mikor kell megnézni. Beálltunk Soufriere öblébe, illetve annak elejére egy bójára. Velünk szemben magasodik a Pitonok csúcsa, elég impozáns látványt nyújt. Az idő kissé ködös, vagyis párás volt mikor megérkeztünk, leginkább a Jurassic Parkhoz tudnám hasonlítani a környéket. Kikötés után kajáltunk, visszavertük a helyi önkéntes idegenvezetők hadának utolsó támadását, majd páran a bocival a 70.000 denevér kirepülése című előadásra igyekeztünk. Sajnos, a denevérek órája valószínűleg nem volt a miénkhez állítva, mert 6-kor nem indultak meg sehova. Rudi szólt egy pár früh-rajtosnak, hogy menjenek vissza a rajtvonal mögé, de rá se hederítettek. Visszatértünk a hajóra, összekaptuk magunkat, CH16-on a Hummingbird étteremben asztalt foglaltunk, majd útnak indultunk a part felé. A kiszállás nem volt egyszerű, a parthoz kötött hajók farkötelén húztuk ki magunkat a sekélyben, hogy a motort megkíméljük, majd partot fogva beszedtunk egy-két nagy hullámot hátulról, visszamentem a többiekért töksötétben, néha a motor is leállt, szóval elég izgalmas volt a túra. Mikor a második körrel is partot értünk, az étterem "biztonsági szolgálata", azaz 3 srác segített partra húzni a bocit, amiert külön-külön 20 EC-t kértek. Az étterem gyönyörű volt, nagyon hangulatos trópusi berendezés, gyertyák, fáklyák és viragok mindenütt. Sokkal jobban nézett ki belül, mint amire az ember a partról számíthat. Ezt a helyet a pilotkönyvből néztük ki, szerencsére azt nem a helyiek írják, szóval általánosságban megbízható információt közölnek. Jót kajáltunk, de mivel fáradtak voltunk, beszélgettünk egy kicsit és visszaindultunk. Az út zuhogó esőben, leginkább egy vietnami desszantos bevetésre hasonlított. Amikor azt írom, hogy zuhog az eső és megázunk, azért nem ugyanaz, mint otthon, mert nagyon meleg a víz és pillanatok alatt úgyis minden megszárad az állandó szél miatt, talán egy kicsit jól is esik néha. Este még a hajón Rudival útvonalat terveztünk, majd aludni ment mindenki. Én ismét kintmaradtam a cockpitben, de éjjel arra ébredtem, hogy baromira fúj a szél, fütyül minden, ami tud és hangosak a hullámok, felpattantam, látom a telihold fényében, hogy nagyon közel vagyunk a parthoz. Ez konkrétan pár métert jelentett... Mivel ugye bóján állunk, azt hittem, hogy leakadtunk és sodródunk, de aztán realizáltam, hogy a többiek is velünk egy sorban vannak, a bója megvan, így arra a következtetésre jutottam, hogy csak a holdvilág miatt tűnt közelibbnek, meg mert megváltozott a szélirány és átforogtunk a part felé. A hullámok oldalrol jönnek, ezért egész éjjel billeg a hajó, de mindenki jól bírta, óriásit aludtunk.

Útinapló 3. - St. Lucia

Sziasztok!
Először is engedjétek meg, hogy bemutatkozam Csanda Gyula vagyok, talán mondhatom Ákos egyik barátja és ez a barátság úgy 13 éves múlttal rendelkezik, úgyhogy most lehetőséget kaptam, és az elmúlt két napot én írom le nektek. Most St. Lucia szigetén vagyunk, ami utunk első igazi állomása, picit nehézkes volt az indulás, mert kb 48 órát kellett várni, hogy K.István csomagja végre megérkezen. Azt mondtak neki, hogy valószínűleg este hatra ki tudják hozni a kikötőbe. A mi kis csapatunk úgy döntött, hogy addig mostmár nem szeretnénk a kikötőben vesztegelni, így a hajóátvételi procedúra után kihajóztunk egy próbaútra, és kipróbáltuk a hajót, hogy minden rendben működik-e rajta: akár a motor, akár a vitorlázat. Rudi tanácsolta, hogy a szigetcsúcs után horgonyozzunk és irány a Karib-tenger. Megmondom őszintén január 20. van, a tenger nagyságrendileg úgy 24-25 fokos, ragyogóan süt a nap, a fedélzeten üvölt a zene és folyik a rum. Nem érezzük rosszul magunkat. Fürdőzés után visszamentünk a kikötőbe, ahol egy óra várakozás következett és egyszer csak, mint derült égből a villámcsapás megérkezett a csomag. Udv AIR FRANCE!!!
Mostmár tényleg nincs más hátra, mint hogy elinduljunk St Lucia felé. Teljes sötétségben hajózunk kifelé az öbölből, Martinique fényei egyre halványodnak. Amikor kiérünk a sziget takarásából, hirtelen 3-4 méteres hullámok kezdenek dolgozni rajtunk, azért mégis csak az Atlanti ócean. Az elkövetkező 6 órat részletesen nem szeretnem leírni, aki hajózott már ilyen környezetben, az tudja mi is következett, aki meg meg nem annak nem kivánom:)! A megérkezés picit megtörten és nem kevésbé meggyötörten érte a társaságot, úgyhogy következett az alvás ideje.
A reggel egy csodálatos szép öbölben, Marigot Bay-ben köszöntött ránk, és amint a helybeli árusok ezt észrevették, rögtön megtámadták a hajónkat mindenféle portékával. Volt, aki friss gyümölcsöt, volt, aki ékszereket árult. Reggeli után Kata, Helu, Áki, Rudi,Imre bácsi, és jómagam strandoltunk egy nagyot, komolyan fantasztikus élmény volt a pálmafák tövében úszkálni. Ebéd után indultunk tovább egy másik öbölbe, ahol majd az éjszakát is tölteni fogjuk. Ez nem volt nagy távolság, de kezdtem, kezdtük úgy érezni magunkat, mint valami óriási giccsparadé résztvevői, ugyanis egy trópusi zivatar köszöntött St Lucia-ra, ezáltal mindig máshol, de folyamatos szivárvány kísérte utunkat.