Útinapló 4. - Soufriére, St Lucia

St Lucia

Gyakorlatilag mindenki több szivárványt látott ma egy óra alatt, mint egész életében eddig. Az út javarészt viccmeséléssel telt, valamint azzal, hogy a helyi srácokkal megértessük, nem kell horror pénzért idegenvezetés, mert Rudi volt már itt és tudja mit, mikor kell megnézni. Beálltunk Soufriere öblébe, illetve annak elejére egy bójára. Velünk szemben magasodik a Pitonok csúcsa, elég impozáns látványt nyújt. Az idő kissé ködös, vagyis párás volt mikor megérkeztünk, leginkább a Jurassic Parkhoz tudnám hasonlítani a környéket. Kikötés után kajáltunk, visszavertük a helyi önkéntes idegenvezetők hadának utolsó támadását, majd páran a bocival a 70.000 denevér kirepülése című előadásra igyekeztünk. Sajnos, a denevérek órája valószínűleg nem volt a miénkhez állítva, mert 6-kor nem indultak meg sehova. Rudi szólt egy pár früh-rajtosnak, hogy menjenek vissza a rajtvonal mögé, de rá se hederítettek. Visszatértünk a hajóra, összekaptuk magunkat, CH16-on a Hummingbird étteremben asztalt foglaltunk, majd útnak indultunk a part felé. A kiszállás nem volt egyszerű, a parthoz kötött hajók farkötelén húztuk ki magunkat a sekélyben, hogy a motort megkíméljük, majd partot fogva beszedtunk egy-két nagy hullámot hátulról, visszamentem a többiekért töksötétben, néha a motor is leállt, szóval elég izgalmas volt a túra. Mikor a második körrel is partot értünk, az étterem "biztonsági szolgálata", azaz 3 srác segített partra húzni a bocit, amiert külön-külön 20 EC-t kértek. Az étterem gyönyörű volt, nagyon hangulatos trópusi berendezés, gyertyák, fáklyák és viragok mindenütt. Sokkal jobban nézett ki belül, mint amire az ember a partról számíthat. Ezt a helyet a pilotkönyvből néztük ki, szerencsére azt nem a helyiek írják, szóval általánosságban megbízható információt közölnek. Jót kajáltunk, de mivel fáradtak voltunk, beszélgettünk egy kicsit és visszaindultunk. Az út zuhogó esőben, leginkább egy vietnami desszantos bevetésre hasonlított. Amikor azt írom, hogy zuhog az eső és megázunk, azért nem ugyanaz, mint otthon, mert nagyon meleg a víz és pillanatok alatt úgyis minden megszárad az állandó szél miatt, talán egy kicsit jól is esik néha. Este még a hajón Rudival útvonalat terveztünk, majd aludni ment mindenki. Én ismét kintmaradtam a cockpitben, de éjjel arra ébredtem, hogy baromira fúj a szél, fütyül minden, ami tud és hangosak a hullámok, felpattantam, látom a telihold fényében, hogy nagyon közel vagyunk a parthoz. Ez konkrétan pár métert jelentett... Mivel ugye bóján állunk, azt hittem, hogy leakadtunk és sodródunk, de aztán realizáltam, hogy a többiek is velünk egy sorban vannak, a bója megvan, így arra a következtetésre jutottam, hogy csak a holdvilág miatt tűnt közelibbnek, meg mert megváltozott a szélirány és átforogtunk a part felé. A hullámok oldalrol jönnek, ezért egész éjjel billeg a hajó, de mindenki jól bírta, óriásit aludtunk.