 |
| Bequia |
Másnap reggelire Helu bevezette a szenyó vagy gyümölcs (A/B) menüt, aztán nekiindultunk a vízeséshez, ami elvileg 10 perc sétára volt a parttól. Kb fél órát meneteltunk hegynek felfelé (közben mindenkinek azt hazudtuk, hogy a parton már találtunk helyi segítőt, akivel itt a kanyar után találkozunk), rengeteg érdekes gyümölcsöt, fát, növényt és embert láttunk, találtunk egy kiskertet, ahol a farm tulaja elmesélte, hogy ott van eltemetve az édesapja. Egy másik kertben volt egy művész, aki hulladék autoalkatrészekből készített szobrokat. Szedtünk szerecsendiót, vettünk gyümölcsöket, olyat is amiről nem tudtuk, mi az. Később betértünk egy helyi kocsmába colázni. Az egyetlen hűtőben szépen megfért a csirkefarhát, halfilé és a sör. Mikor mindezekkel végeztünk, betértünk a parti kocsmába, ahol Tonie saját maga szórakoztatására énekelt helyi számokat a kareoke gépébe. Okuljatok, ez volt az, Gyuszkó rálelt a neten.
Összeismerkedtünk egy csomó helyi emberrel, egész du söröztünk, pacsiztunk és pihentünk. Tonie kapott egy aláírt magyar lobogót, és barátként búcsúztunk tőle. Indulás előtt Imibácsi rántottáját vacsiztunk, majd vitorlát bontottunk és irány Bequia, Admirality Bay, Port Elizabeth, ahova egy szintén kemény menet után (hullamok, hajók a sötétben fények nélkül, kardinális bóják, stb) szintén éjszaka érkeztünk és horgonyra álltunk. Itt végre volt bocidokk, találtunk egy szuper éttermet, amit amerikaiak üzemeltettek , eleg jó mexikói vacsit kajáltunk. Este még a hajón Rudi kutyás sztorijára órákat röhögtünk, majd kint aludtunk a cockpitben.
Reggel korán keltünk, gyorsan reggeliztünk, és áthorgonyoztunk a strand elé, ahonnan felderítő útra indult az első csapat, addig mi a hajón tettünk-vettünk, én a blogot írtam. Ekkor Heluek egy állatot találtak a fejemben, vagyis rajta, szerintük kullancs, de leginkább nem tudjak... Lehet hogy ez az utolsó bejegyzésem kedves naplóm :) No para!
Délután indulunk tovább Tobago Kayes felé.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése