Útinapló 3. - St. Lucia

Sziasztok!
Először is engedjétek meg, hogy bemutatkozam Csanda Gyula vagyok, talán mondhatom Ákos egyik barátja és ez a barátság úgy 13 éves múlttal rendelkezik, úgyhogy most lehetőséget kaptam, és az elmúlt két napot én írom le nektek. Most St. Lucia szigetén vagyunk, ami utunk első igazi állomása, picit nehézkes volt az indulás, mert kb 48 órát kellett várni, hogy K.István csomagja végre megérkezen. Azt mondtak neki, hogy valószínűleg este hatra ki tudják hozni a kikötőbe. A mi kis csapatunk úgy döntött, hogy addig mostmár nem szeretnénk a kikötőben vesztegelni, így a hajóátvételi procedúra után kihajóztunk egy próbaútra, és kipróbáltuk a hajót, hogy minden rendben működik-e rajta: akár a motor, akár a vitorlázat. Rudi tanácsolta, hogy a szigetcsúcs után horgonyozzunk és irány a Karib-tenger. Megmondom őszintén január 20. van, a tenger nagyságrendileg úgy 24-25 fokos, ragyogóan süt a nap, a fedélzeten üvölt a zene és folyik a rum. Nem érezzük rosszul magunkat. Fürdőzés után visszamentünk a kikötőbe, ahol egy óra várakozás következett és egyszer csak, mint derült égből a villámcsapás megérkezett a csomag. Udv AIR FRANCE!!!
Mostmár tényleg nincs más hátra, mint hogy elinduljunk St Lucia felé. Teljes sötétségben hajózunk kifelé az öbölből, Martinique fényei egyre halványodnak. Amikor kiérünk a sziget takarásából, hirtelen 3-4 méteres hullámok kezdenek dolgozni rajtunk, azért mégis csak az Atlanti ócean. Az elkövetkező 6 órat részletesen nem szeretnem leírni, aki hajózott már ilyen környezetben, az tudja mi is következett, aki meg meg nem annak nem kivánom:)! A megérkezés picit megtörten és nem kevésbé meggyötörten érte a társaságot, úgyhogy következett az alvás ideje.
A reggel egy csodálatos szép öbölben, Marigot Bay-ben köszöntött ránk, és amint a helybeli árusok ezt észrevették, rögtön megtámadták a hajónkat mindenféle portékával. Volt, aki friss gyümölcsöt, volt, aki ékszereket árult. Reggeli után Kata, Helu, Áki, Rudi,Imre bácsi, és jómagam strandoltunk egy nagyot, komolyan fantasztikus élmény volt a pálmafák tövében úszkálni. Ebéd után indultunk tovább egy másik öbölbe, ahol majd az éjszakát is tölteni fogjuk. Ez nem volt nagy távolság, de kezdtem, kezdtük úgy érezni magunkat, mint valami óriási giccsparadé résztvevői, ugyanis egy trópusi zivatar köszöntött St Lucia-ra, ezáltal mindig máshol, de folyamatos szivárvány kísérte utunkat.