 |
| Petit St Vincent & Mopion |
Miután mindenki összeszedte magát, a parti különítményt a bocival a személyszállító hajók kikötésére szolgaló móló alatt átsuhanva partra tettem a halpiacnál, visszatérve tusoltam míg a többiek napoztak. Mikor végeztek a pénzváltással és a bevásárlással, értük mentem és utnak indultunk most már északnak, ez volt utunk fele. Útközben reggeliztünk juice-t, sonkás bagettet, hagymát és paradicsomot. Elhagyva Grenada északi sarkát, Ronde Island egyik öblében tartottunk egy pihit, fürödtünk, ugráltunk a hajóról és persze filmet forgattunk. Megbeszéltuk Rudival, hogy csak 20 halászt kell meggyőzni, hogy a népszavazason szavazzanak arra, hogy Mo-hoz csatoljuk a majdnem lakatlan szigetet. Jobbkézre esett a London Bridge-nek nevezett természeti képződmény, ami nagyon hasonlít a fent nevezett hídra. Következő uticélunk Petit St Martinique, keletre Carricou szigetétől, nem messze attól a Palm Islandtól, ahol a privat resort van. Pillanatnyilag genoaval és motorral megyünk 4-es NE szélben TC=42-re, sea:4, visibility:8, akit érdekel. (Gamester hiányolta...) Ablakok csukva folyik rólunk a víz, a deckről a legelszántabb matrózokat is beűzte a percenként 1,5 köbméter víz, ami átcsap rajtunk. Nemsokára beérünk a kis szigetek közé, ott talán mérséklődik a hullámvasút. Egyébként már azok is remekül bírják a hullámokat, akik az elején picit nehezen viselték. Éppen Credence Clearwater Revival Band szól :) Nagyon passzol a helyzethez, előtte persze U2-t hallgattunk. Míg Istvánnal a hajónaplót szerkesztettük, készítettem egy frankó válogatást cd-re, de sajna nem eszi meg a lejátszó. Terveink szerint Pt. Martinique-en meglátogatjuk "a carib térség legjobb bárját"! Többen nagyon várjuk már, van összehasonlítási alapunk, eddig Tonie viszi a pálmát, tudjátok az a súlyos egyén, akinek a lobogót ajándékoztuk. Visszafelé is beugrunk hozzá, nem hagyhatjuk ki. Közben Police - Every breathe you take... Helyzetjelentés: Imi bácsi IPM-et olvas, Kattancs alszik, Dr.István balkormanynál, Rudi jobbkormanynál, Helu cockpitben, Gyuszkó a behúzott bociban napozik, K. István prágai lakos kissé kesereg a kialakult helyzet miatt, miszerint a bal fuchs akvariummá változott egy nyitva hagyott ablak miatt (ott adjuk ki a horgyoncsörlő távkapcsoloját). Jómagam a térképasztalon egyszerre kapaszkodom, naplót írok; küzdünk az elemekkel (le akar merulni minden) és nagyon melegem van, ezért lassan be is fejezem, és megyek levegőre. Jobbra látszanak Bonaparte Rocks, a lefelé úton említett Frigate és Large szigetek. Az imént épp egy teknőst láttunk magunk előtt, de hamar lebukott sajnos. Időközben megérkeztünk Petit St Vincent-re, illetve elé egy kis öbölbe, szerencsére nem állnak sokan, naplementében hajóztunk a szigetek közé, balra tőlünk koralzátonyokon megtörő hullámok permetét szórta a szél. Tudom, hogy nagyon giccsesnek hangzik, de élőben tényleg nagyon szép volt. Épp, hogy kikötöttünk, láttunk egy motorost, amelyről vörös fáklyával jeleztek, később egy vörös rakétát is fellőttek. Kicsit gondolkodtunk, hogy segítségükre sietünk és a nemzetközi tengerjog értelmében igényt tartunk a hajó felére, de mivel szemmel láthatóan nem voltak bajban és a teknő sem képezett nagy értéket, inkább befejeztük a horgonyzási procedúrát. A faszéngyújtás ismét komoly kihívást jelentett, Andorka prof kísérletei sorra kudarcot vallottak, közben majdnem felgyújtottuk a hajót, de végül begyulladt a nyirkos faszén. Most éppen pácolt csikkenleg-ek, shellfish és tonhalfilék sülnek. Megint halat eszem, de opciós igényemet jelntettem be egy csirkelábra (combra). Míg elkészül, el kell mondjam, hogy ma két olyan dolog is történt, amiért az én nézőpontomból érdemes élni. Az egyik idefelé történt: kiálltam a hajó orrára, hátha látok bálnát vagy teknőst, de mivel ma elkerültek minket, beledőltem a feszülő genoaba, hátulról épp naplemente, előtte az említett reefeken megtörő hullámok, előttem pedig valahol Afrika partjai. 2-3 méteres hullámok, a hajó rendre beletólja az orrát, a felfröccsenő víz olyan meleg, hogy az már szürreális. Annak ellenére, hogy kb 30m-es vízben hajózunk, simán látni a tengeri fű telepeket a tengerfenéken. Ez most kicsit csöpögősre sikerült, de ez van. A másik dolog a csillagok. Aki hajózott már nyílt vízen, tudja, hogy messze a városok fényétől, sokkal több csillagot látni, de olyan mennyiségben, hogy a szemet kápráztatja. Míg a vacsi készült, feldöglöttem a decktetőre (igen, ennek a hajónak a bimini helyett elhúzható kemény teteje van) és onnan néztem az Oriont. Tele van olyan csillagokkal, amik hármasával csoportosulnak. Van egy olyan is, nem messze tőle, amelyikben 2 pici van nagyon közel egymáshoz. Ezeket már hamar megtalálom. Ha hazamegyek, asszem nekiállok a csillagászatnak, és befejezem a 200-as jogsit is. Onnantól meg már "csak" 1500 nm kell a korlátlanhoz... meg egy jó nagy adag tapasztalat, hogy ki is használjam egyszer. Mindenesetre a mai nap komoly löketet adott hozzá. Kaja után kimegyünk a partra és megnézzük mit mutat a térség legtutibb bárja, ha még nyitva lesz. Amen.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése