 |
| Mustique |
Korán keltünk, aránylag jól aludtunk... A boci kint volt a hajón, abban próbálkoztam, de büszkén mondhatom, hogy nem kell kipróbálni, mert nagyon kemény :) Itt ülünk Basil's Bar-jában, nagyon hangulatos hely, végre van wifi is. Mustique szigete a többihez képest sokkal elgánsabb, itt van pl. Mick Jagger-nek is háza. Sétálgatunk, fotózunk, majd kisvártatva indulunk vissza Tonie-hoz :)) Elég nagy a különbség a többi szigettel szemben, ide gazdagok járnak pihenni, nincs is auto a szigeten, csak kis quadok és golfautók. Minden tele van viraggal, láttunk egy buddhista kertet is, meg egy hullamtörőt a halászok telepe előtt, amit tengeri csiga vázakból épitették. Többen választottak maguknak pár szép darabot; elvileg tilos őket kifogni, de a helyieket nem büntetik miatta. A reptéren, ha kérdezik, azt kell mondani, hogy ott a lyuk, amit ütöttek rajtuk, hogy megegyék, mi már így találtuk. Ha minden igaz, ebből nem lesz baj... Rudiék vettek langusztát megint, mire viszaértünk a hajóra, már meg is sütötték faszénen. Ezúttal nem sikerült hajótüzet okozni. Kaja után megkezdődött a horgony felhúzása kézi erővel-kísérlet. Ugye mindkettő lent volt, így a póthorgonyt kézzel felvonszoltuk, majd négyen a nagyot, kiakasztva a csörlőből. Remek reggeli torna délben :) mindenkinek ajánlom. Ezután kimentünk a zátonyhoz, amit tegnap este kerülgettünk a sötétben és végre megtaláltuk az izolált veszélyt jelző apparátot is, igaz szemüvegben, 4 m-rel a víz alatt, ugyanis valaki kidöntötte, ott fekudt szépen a koralok között. Helyette csak egy piros-fekete csíkos műanyag úszó volt. Nem csoda, hogy éjjel hiába kerestem a fényeit. De legalább láttunk egy csomó lila kishalat nagy rajokban úszni. Visszabociztunk a hajóhoz, és elindultunk Tonie fele, Wallilobou Bay-be, St Vincent szigetére. Kicsivel sötétedés után meg is érkeztünk, kikötöttünk ugyanoda, mint a múltkor: hátul két kötel Jack Sparrow darus mólójához, az orrát a póthorgonnyal, lazán, kézből a vízbe dobva. Egy 50 láb körüli hajóról elég nagy hullamok közt egy 20kg-os horgonyt 15m lánccal a tengerbe hajítani egyrészt nem kis feladat, másrészt vidám látvány lehetett mások számára. Boci, Normadiai partraszállás, Tonie-hoz beköszönés (akinek kb 5 perc múlva esett
le, kik vagyunk, nyilván hihetetlenül fel volt gyorsulva), majd a jól bevált étterem a díszletek közt. Szokásos grilled fish, mi salátáztunk Imi bácsival. Viszont ittunk helyi gyümölcsökből készült friss juice-t, az nagyon finom volt, asszem guava, grapefruit, lime, meg vmi tüskés fehérbelű valami leve volt benne jéggel. Kaja utan vissza Tonie-hoz, de elég hulla volt a csapat, így csak páran maradtunk egy darabig, emlékkönyvet nézegetve és hallgatva, ahogy az öreg magát és mellesleg minket szórakoztat a kareoke szettjével. Kissé tartottunk a póthorgony tartását illetően, mert a hajók, köztük a miénk is, őrült táncot járt, közel 40 fokot billegett néha.
A szekrényekben megint minden elfoglalta a fizikai törvényeinek megfelelő helyet, kár, hogy ez elég nagy hanghatással jár. Éjjel hatalmas csattra ébredtünk, a hajó kezdte bontani a kalózok mólóját. Életemben nem keltem meg ilyen hamar, szokásomhoz híven a cockpitben aludtam, így pár másodperc múlva már húztuk a mólót, a kötelek tartottak. Az egész csapat kb 2 másodpercen belül kint volt a taton, húztunk a horgonykötelen, majd mindenki visszafeküdt, ez kb fél 5-kor lehetett. Ezután már nem tudtam rendesen aludni, mert minden zajra azt hittem megint kitolattunk, de szerencsére kibírtuk reggelig, így nekiiramodtunk a leghosszabb passage-nek, St Luciara.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése