Phu Quoc (feb 24-25)

A reggelizőhely messze a legjobb eddig, majdhogynem azt mondhatnám olyan, mint otthon, leszámítva néhány érdekességet. Az alap, hogy a kertre és a tengerre néz :) Van fura szalonna, fura felvágott - ezeket meghagytuk kínai konyha és amúgy is malac barátainknak. Az omlettrészleg jó, sok édes süti, kuglóf, kenyerek és lekvárok (papaya, mangó, szilva és ananász), a kávé egész iható. Egy sereg csömölcs is van, dragon fruit (pink hájjal, belül mintha mákos lenne), ananász, mangó, guava, licsi, stb. Ami még tök jó, az a félig fagyasztott édes joghurt kis üvegcsében, ilyet sehol sem láttunk, de isteni finom.

Reggeli után motort béreltünk és elindultunk Sao Beach irányába délnek. Az út, mármint az aszfaltos mintegy 2-3 km után vörös poros földúttá változott, olyan hidakkal, mint a filmekben - deszka a keréknyomnál. Egy szük óra alatt megérkeztünk, olyan fehér finom homokos partra, mint a liszt. Még sosem láttunk ilyet. Olyan finom volt, hogy nyekergett a talpunk alatt. Egy részén bazi nagy kövek is voltak, csináltunk egy csomó fotót. Délutánig henyéltünk itt, aztán a nyugati parton végighúzódó úton jöttünk vissza a szállodába. Ez volt csak a fekete leves, mert odafelé is poros volt az út, de nem volt forgalom, itt meg buszok és kocsik kavarták a vörös port. Ahogy megérkeztünk a szállodában csal lestek :) A szemüvegek helye fehér, mindenhol máshol vörös por borított minket!!! Szintén készült kép erről :)

Este pizzát rendeltünk az étteremből a szobába, mintegy 4 telefon és 1 óra alatt sikerült kivitelezni a projektet.

Másnap egésznapos döglést rendeltünk el, könyvek, újságok, kora reggel lefoglalt privát bungaló. Ebédre Zsófi az út másik oldaláról beszerzett ananászt, mangót ettük, ráadásul hideg sör is várt! Mondom én, hogy megéri megnősülni :) Este beslattyogtunk az éjszakai piacra (igen, mindehol van ilyen), és életünk legfinomabb halas ételét ettük. Mindenhol pár órás fogást terítettek ki, abból lehetett választani. én egy szép nagy adag tonhalat szúrtam ki, valami pác cucc is volt rajta. A menü a következőkből állt: ez a csoda tonhal grillen, fried rice zöldséggel, nyárson grillezett zöldségek és persze egy nagy üveg hideg Saigon sör. Azt kell mondjam a legfainabb vacsora eddig. Utána elvánszorogtunk a világítótoronyig (kötelező világítótornyot nézni, ha van :), útközben láttunk érdeeks dolgokat áruló piacosokat, pl kitömött krokodil havannabarna csizmában, kifeszítve megszárított gyík, egyéb, szárított testrészek, kitudja milyen állat (?)-ból...

Saigon - Phu Quoc (feb 23)

Reggel végre nem kellett hajnalban kelni, kényelmesen felmentünk a legfelső emeletre, pazar kilátással a városra. Megreggeliztünk, ami nem volt emlékezetes, de annyira borzalmas sem, igyekeztek na :)

Zsófi megalkudott a taxissal 8 usd-re a reptérig :) Ott láttuk, hogy késve indul a gépünk, amitől kicsit elszontyolodtunk, mert már nagyon vártuk a szigetet... Szerencsére a várók tele vannak nagy lcd tv-kel, amiket non-stop filmek mennek, mindegyiken más. Így végignéztünk valami limonádét meg egy Tom&Jerry-t, és 1-kor már úton voltunk Phu Quoc szigetére egy propelleres géppel, huszadmagunkkal. Az idő kiváló volt, 40 perces az út, vártak minket, csomagok rendben, szóval minden fain. Ja a csomagokról annyit, hogy még az elején mindkettőt lelakták, kitörtek darabok a keréktartóból, fogantyúkat vesztettünk, így Hanoiban beszereztünk egy tekercs havannabarnát, és minden út előtt masszívan rögzítem a cuccost, nehogy nagyobb baj legyen... Hol szereztünk havannabarnát? Épp ezen tanakodtunk, mikor Zsófi rámutatott egy boltra mögöttünk, ahol legalább 6 féle méretben lehetett kapni ilyet, mindösszesen asszem 100 Ft-ért darabját.

Szóval pár perces autóúttal beértünk a szállodába, maga a város is jobb állapotban van, mint máshol, de a szállás kimondottan jó. Fain szobát kaptunk, részben látszik a tenger is, de inkább a csodaszép trópusi kert. Akkora ágy van benne... Szerintem 2.5x2.5 méteres :) A kertből egyenest a homokos partra lehet jutni, ahol pálmafák, nyugágyak, kis bungalókban lehet senyvedni. Ki is használtuk, azonnal rohantunk a vízbe - jó meleg :) A fatörzsre csavarozott telefonon lehet kaját-piát rendelni!!! A napnyugta, ahogy írták, csak innen látható Vietnámban, káprázatos, pont előttünk tűnik el.

Este kinéztünk egy éttermet a Wikitravelről, egész jó volt. Itt már végre vannak pompás tengeri kütyük is, Zsófi beburkolt egy adag grillezett hajgumit (tintahal), én a szokásos fried noodle-nál maradtam, ha már itt vagyok.

Cambodia - Vietnam (feb 22)

Ismét hajnali kelés, időben a lobby-ban voltunk, hatkor még sehol senki... Szerencsére Sam épp ott volt, új vendéget várt, megnyugtatott, hogy egész biztosan jönni fognak, úgy is lett, egy rozzant kisbusz felszedett minket és egy közeli utcában várakozó buszhoz vitt, ami persze nem olyan volt, mint a képen, wc nem működött, de legalább a klíma ment ezerrel. Minden létező ronggyal, hátizsákkal, függönnyel szigetelni próbáltuk magunkat, zsebkendővel betömtem a befúvókat. Az indulásig még vagy 4-5 helyen megálltunk, egy csomóan (főleg helyiek) szálltak fel. Hoztak magukkal mindenféle földi jót, érdekes rágcsákat, gyümölcsöket, persze mindnek a göngyölege a földön landolt. Útközben félreálltunk egy gumiszerelő "műhelyben", mert defektet kaptunk. A műhely az útszéli viskóból, egy légkulcsból, meg 3-4 szakiból állt. A sofőr segédje behasalt a busz alá a vörös porba, leszedték a pótkereket, addigra a rossz ki volt műtve a helyéről. Felszerelték, a rosszat rögzítették a busz aljára, az egész kb 20 perc volt! Már mehettünk is tovább. A defekt miatt szinte koppra értünk Phnom Penh-be, a fővárosba, ahol buszt váltottunk, ami sokkal kellemesebb volt az előzőnél. Leszámítva a full kínai designt (kék ledsor, minden piros bőr, stb), nagy, kényelmes fotelek, pontjó klíma, angolul beszélő guide - maga a paradicsom, még inni is adtak. Szóval du. 2 körül rajtoltunk PP-ből, az út alatt csak a határátkelés volt izgalmas, le kellett szállni minden csomaggal egyetemben, újra fénykép, minden ujjról lenyomatvétel, csomagok átvilágítása. Nagyjából fél óra után indultunk tovább, este 8-ra értünk ismét Saigonba. Akkora mákunk volt!!! Még az első napokban lemondtam a saigoni hotelt és kerstem egy másikat, ami a központban van, jó áron és közel a buszállomáshoz. Ez annyira jól sikerült, hogy a hotel bejáratánál tettek ki minket, csak be kellett sétálni. Ledobáltuk a cuccokat, és sétálni indultunk. Sokkal jobb ez a rész, mint ahol első este aludtunk, sok külföldi, éttermek, üzletek. Találtunk egy normális kisvendéglőt, ahol vacsiztunk egy jót, eddig a legjobb Pho Ga-t, ami csirkehúsos, tésztás nemzeti eledel. Rövid séta, majd balra el az ágy irányába.

Cambodia, Siem Reap (feb 21)

A reggeli kelés kicsit nehezünkre esett, de megérte a látványért. Még sötétben értünk Angkor Wat templomához, sikerült egész jó helyet kifogni. Sok száz embert hoztak busszal, tuktuk-kal, motorral. Szerintem egész jó képeket csináltunk, van köztük klasszikus Angkori napfelkeltés- ezt nem lehet kihagyni -, de utána elsétáltunk a templom mögé, ott szerencsére kevesebb ember volt.

Fél 8 körül Sam-mel visszavitettük magunkat a szállodába, reggeliztünk, majd 9 körül útnak eredtünk, mára 6 templom volt betervezve, de csak négyet jártunk be, a többi elég kicsi és nem annyira látványos. Napközben eszméltünk rá, hogy otthon nem fogjuk tudni beazonosítani, hogy melyik képek hol készültek, ezért ma minden új megálló előtt lefotóztuk a térképet :) A templomok ma is gyönyörűek, lélegzetelállító, hogy amikor Szt István tevékenykedett, micsoda metropoliszokat építettek ezen a tájon a dzsungel közepében... Láttunk néhány nagyon szegény embert, akiket az aknák megcsonkítottak, volt olyan apa, akit a kisgyermeke etetett, mert másképp nem tudta megoldani. A sok képeslapot és karkötőt áruló kislány közül ma megsajnáltam egyet, szegénykém olyan kis csöndes volt, nem olyan erőszakos, mint a többi, tőle vettünk ezt-azt. Három-négy felé hazaértünk a szállodához, gyorsan ebédeltünk, majd kifeküdtünk a medence partjára, felkészülvén a másnapi egész napos busz túrára.

Este végigjártuk az éjszakai piacot, sok dolgot jóval olcsóbban meg tudtunk venni, mint a soron a Pub Streetnél.

A szokásos kis útszéli barátainknál ismét egy jót kajáltunk, majd irány az ágy, másnap 5:30-kor jöttek értünk.

Cambodia, Siem Reap (feb 19-20)

Kora reggel jött értünk a taxi, kivitt a reptérre. Bazi nagy mákunk van, mert egy órával elnéztem az indulást, de pont jókor érkeztünk, legalább nem kellett várni sokat. Elrepültünk Saigonba, ott már príma idő volt, napsütésban, 30 fokban átmásztunk a nemzetközi terminálra. Útközben találkoztunk egy jólöltözött patkánnyal is :)

Délután 1-re már Siem Reap-ban voltunk, a vízumügyintézés pikkpakk ment (ugye aki, előrelátó és hoz magával igazolványképeket), legomboltak 40 USD-t és már mehettünk is kifelé. Nagy meglepetésünkre név szerint vártak minket, pedig nem rendeltük meg, mert azt olvastam helyben féláron intézhető. Sam egy kedves srác, felajánlotta, hogy 3 napig visz mindenhova minket. A szálloda nagyon jó, a város maga sokkal jobb, mint Vietnamban bármelyik eddig. Egy csomó 4-5 csillagos szálloda van, golfpálya, meg amit akarsz. Állítólag lehet aknavetővel lövöldözni állatokra, de bizonyítékot csak géppisztolyra találtunk :) Nagyon kedves nép, mindenki beszél angolul. A mi szállodánk pont olyan, amilyennek a booking.com-on leírták, van medence, közel a Pub Street.

Gyorsan kicuccoltunk, megegyeztünk Sam-mel és elmentünk Angkor Wat-ba, a legnagyobb építményhez. Az egész hatalmas területen kismillió épületet fedeztek fel, 10-13. század között épültek és hindu/buddhista vallási funkciójuk volt, néhány uralkodói palota mellett. Már akkor milliónyi ember élt ezen a területen... Angkor Wat egy csoda, a nap végén még szebb, mert vörösben izzik az egész.

Este elsétáltunk a Pub Streetre, olyan mint Phuket Thaiföldön, ezer kocsma, étterem, árus, egy nagy katyvasz az egész. Érdekes keveréke a nyugati szolgáltatásoknak és a helyi áruknak, kajáknak. Egyszerűen nem lehet betelni ezzel. Kinéztünk egy faintos kajahelyet ahol sokan ültek (ilyen helyen mindig jó a kaja). Az "étterem" úgy készül este, hogy a járdára kiraknak asztalokat és székeket, mögötte a fűre meg a konyhát. Befogadtuk Johnny-t, a holland srácot, mert nem volt helye, így hárman kajáltunk egy iszonyat jót némi sörrel. Két főétel (vega és tengericuccos fried noodle) + egy nagy sör = 5 USD... Utána még sétálgattunk, láttunk békákat sütő egységet is (Khmer Frogs), de végül beültünk sörözni egy pubba, ami teljesen európai normák szerint nézett ki és működött, itt is fél USD egy kor sör :) Jó hely ez mondom. Az utcán tömeg, a helyiek meg próbálják rájuk sózni amit lehet. Például vannak kitömött krokodilok, meg olyan nagy üvegkádak, aminek a szélére ülve kis halak lerágják a lábadról a nemtudommit. Biztos, ami biztos kiírták, hogy "no piranha".

Másnap reggeli után indultunk további templomokat megnézni, nem csalódtunk ma sem, Sam gyönyörű helyekre vitt minket. Voltunk egyben, ami eléggé benne volt az erdőben, ez az a hely, ahol a 2-300 éves fák gyökerei között vannak az épületek. Egyik helyen megcsípett valami, baromira égett, nem volt őszinte a mosolyom, nem tudtam, hogy 5 percem, vagy 40 évem van még hátra :) Sam is kissé ijedten kérdezte, hogy ugye nem kobra vagy pók?! Miután megállapítottuk, hogy valószínű egy fekete darázs, azt mondta nem para, igaza volt, estére már csak viszketett. Azért onnantól óvatosabban léptünk és jól megnéztük hova ülünk le. Egyik helyen láttunk egy bazi nagy pókot is, fénykép van róla!

Ebédelni visszajöttünk a Pub Streetre, sikerül a wikitraveles ajánlás alapján egy kiváló indiai konyhát találni. Kicsit döglöttünk a medencénél, majd a délutáni körben kisebb templomokat néztünk meg, ma közel 300 képet csináltunk.

Este újra az utcainál vacsoráztunk, ismét kifogástalan volt a kaja! Szerintem túlparázzák Cambodiat az emberek, főleg a neten... A piacon végre találtam Gilang gyökeret, vettünk fűszereket, meg a Zsófinak csokit (nem egyszerű feladata itt!). Hazafelé láttunk egy robogón egy apát, egy anyát, köztük a gyereket (eddig semmi extra), de hogy a mama a kezében fogott egy botot, amire egy infúziótasak volt erősítve és így közlekedtek, ez már sok volt mára :) Természetesen az infúzió be volt kötve!

Holnap napfelkelte 5:30-kor... Nem vagyunk normálisak, de már most tudjuk, hogy megéri...

Ha Long Bay (feb 17-19)

Reggel korán jött értünk a kisbusz (Transit), összeszedtünk még két csapatot és nekiindultunk a 4 órás útnak kelet felé. Az út jobbára iparvidéken vezetett keresztül, Hanoi külvárosában nyugati gyárak (Foxcon), tej és sörgyárat láttunk, millió robogóval a parkolóban. Később egy hőerőművet vettem észre, teljesen a házak közé beépülve, füstöt okádva. A közlekedés a "fő"úton is brutális, mondjuk egy balesetet sem láttunk eddig. Az úttest néhol olyan rossz, hogy lépésben lehet közlekedni. Minden 4. teherautó IFA :) Útközben megálltunk kétszer pihenni, először egy sérült embereket foglalkoztató telepen, ahol követ faragtak, hímeztek, meg minden elképzelhető anyagból ajándéktárgyakat készítettek. Nagyon nagy a kínai befolyás, alacsony minőség, gagyi stílus, tulajdonképp semmit sem lehet vásárolni, főleg, hogy 5-6 szó a szókincs angolul. A második hely már a tengerparton volt, igazgyöngyöket árultak, elmondták, hogyan tegyünk különbséget az igaz/hamis, az édes/sós vízben termesztett /tenyésztett között. Mindezek ellenére nem éreztem a leküzdhetetlen vágyat, hogy éljek a lehetőséggel, valahogy nem bízom bennük :)

A kikötőben becuccoltunk a hajóba, ami - milyen meglepő - a katalógusban mutatottól jelentősen eltért, természetesen nem a magasabb minőség irányába... Azért panaszra nem volt ok, tűrhető állapot, tisztaság. Kaptunk egy kabint ablakkal a vízre, majd rögtön el is indultunk. A szigetek csodálatosak, bizonyára jobb lett volna később meglátogatni, mert ilyenkor itt azért még hűvösebb az idő, illetve főleg nagyon párás. Kirándulni tökéletes. Szóval elhajóztuk a kis szigetek közé, 2000+ magas, zöldellő sziklából áll a terület. Kicsónakoztunk az egyikhez, amiben volt egy hatalmas barlang, és néhány majom is. No meg egy rakat kínai... Ezután kétszemélyes kajakokkal lehetett körbejárni a sziklákat, majd visszatértünk a hajóra, vacsorára. Izgalmas élmény volt, normál kaját kaptunk, de mivel a hajó gyomrában főzték, nem tudhattuk mi lesz az eredmény. Sok sörrel sikerült megágyazni, nem is lett semmi bajom.

Útközben összehaverkodtunk Anna-val és Peter-rel (spanyol/szlovák), akik Londonban élnek, sokáig dumáltunk este.

Reggel sem lett jobb az idő, indulás előtt meglátogattunk egy homokos partú kis szigetet, a tetejére 400 lépcsőt megmászva egy kilátóba jutottunk, csodálatos képeket csináltunk. Gyors ebéd, majd vissza busszal Hanoiba. Késő délután érkeztünk, elmentünk kajálni és vásárolzunk néhány kacatot kiváló áron :)

Saigon - Hanoi (feb15-16)

Nos tehát ott hagytuk abba, hogy Istanbulban eltöltöttünk egy délutánt, a reptérről zseton megvásárlásával lehet metroval és/vagy villamossal bejutni a városba mintegy 40 perc alatt. Segítőkész metrós sráctól térképet és tanácsot is kaptunk, hogy hol kell leszállni a Grand Bazaar-hoz. A villamosmegálló a 7es kapunál van, ahogy lekászálódtunk, azonnal megcsapott a grillezett kukorica illata. 5 fok körül volt, de a Bazár a világ egyik legnagyobb fedett piaca, így bent kellemes körülmények között lehetett mászkálni és nézelődni. Vehettünk volna: sálat, szőnyeget, aranyat/ezüstöt, lámpást, Allah szemét, stb, stb, mi beértük egy kis tálkával, de az legalább mindkettőnknek tetszett... Utoljára kb. 20 éve járatam itt, a városra nem emlékeszem, de arra igen, hogy az eladók tudtak valamicskét magyarul, na ez semmit sem változott. "Gyere madzsar! Budapest, Puskás, Nem drága!" felkiáltások mellett tényleg nagyon kedvesek, tulajdonképpen nem voltak tolakodóak. Utána elsétáltunk egy nagy oszlopig, ami alatt állítólag Jézus személyes tárgyai vannak, ettünk egy gyros-t, és vettünk ragacsos török édességeket. A visszaút is flottul ment, a reptérre időben kiértünk, némi olvasgatás után továbbrepültünk Saigonba (Ho Chi Minh város).

A repülőút hosszú, főleg a kb egy órás technikai stop miatt Bangkokban, de túléltük, nagyjából a felét átaludtuk. A török légitársaságról csak szuperlatívuszokban tudunk nyilatkozni: a legmodernebb szórakoztató központ minden ülésben (akár netezni vagy telefonálni is lehet), a kaja kifogástalan, sőt még sok is volt.

Megérkezésünkkor az előre intézett vízumos papírokkal nagyjából 20-30 perc alatt megvolt az ügyintézés, a Wikitravel leírása szerint megtaláltuk a pénzváltókat és a taxitársaságot is. 10 perces út után megérkeztünk a szállodába, olyan volt, amire számítottunk, de a környék elég hardcore, mondjuk senki nem mondta, hogy Saigon jó hely :) Az idő párás, 33 fok volt. Összeszedtük magunkat és elsétáltunk ennivalót keresni, de az utcán inkább hanyagoltuk, így a szálloda melletti "kertvendéglőbe" ültünk be. A felszolgáló kislányok angolul megkérdezték, hogy miben segíthetnek, de onnantól még azt sem értették, hogy water. Végül segítséggel és felcsillanó szemmel nyugtázta a chicken soup és Tiger sör tételeket. A leves egy nagy vájling hús+zöldség+húslé volt, Zsófi szerint csak nekünk főzték. Némi tanaodás után hoztak nekünk kanalat, majd villát is, nagyokat mosolyogva a pult mögött rajtunk, azt gondoltuk nem gyakori a külföldi ezen a helyen (rajtunk kívül európait csak a reptéren láttunk másnap). Belapátoltuk a biztonságosnak vélt darabokat, majd ledőltünk szuszogni a szállodában.

Másnap reggel 7 körül keltünk, a bőrönd törött kerekét a levedlett biztonsági fóliából font "kötéllel" rögzítettük. Taxi reptérre (előző napihoz képest féláron:), check-in, majd irány Hanoi. A gép relatív rendben volt, a kaja egyszerű, de finom: szendvics és kukoricás rizspuding. Bő másfél óra után landoltunk Hanoiban, ahol várt minket a szálloda taxisa, külön kódot kellett egyeztetni, mert ellopkodják a vendégeket egymás elől. Az út a városba kb. 30km, 2x2 sávos, autópályaszerű úton nyargaltunk szokás szerint hol középen, hol a szembesávban... A szálloda teljesen jó, remek helyen van, közel a központban minden fontos dologhoz. Mire a recepciós lánnyal elintéztük a másnapi Ha Long öböl kirándulást, már Csabi is úton volt hozzánk - motorral. Rögtön bedobott a mélyvízbe, beültünk egy mini kajáldába, ahol a falon lógtak a csirkék, egy szobában volt a kisasztal kisszékekkel, a konyha, a mosogató, és a galérián a lakásuk. Kaptunk egy tál levest csirkehússal, tésztával, a lime-ot és a ccípőst te tetted bele. Nagyon finom volt! A Ho Chi Minh mauzóleumhoz két külön körben vitt el minket, nagy élmény volt az őskáoszban robogózni. Nyilván láttatok már a neten ázsiai közlekedést, ez élőben még súlyosabb. Itt tényleg az és oda megy, ahova kedve tartja, teljesen mindegy milyen színű a lámpa, hol vannak a sávok, milyen táblák vonatkoznak rájuk. Mégsem érnek egymáshoz, pedig doszt nyomják a dudát. Estére mi is nagy magabiztosan keltünk át zebra nélkül egy körforgalmon.

Délután elmentünk Csabiék irodájába, ahol megismertük az itteni főnökét, akiről kiderült, hogy Zsófi ismeri, találkozott már vele Budapesten - ennek mennyi az esélye??!!?! Lényeg, hogy ennek örömére be viszkiztünk, jót dumáltunk. Az irodából tök jó kilátás nyílik a nagy tóra.

Ezután hazajöttünk a térképért és nyakunkba vettük az öreg nygedet, ahol lakunk, vacsiztunk, most megírom mi történt eddig, nehogy elfelejtsem. Holnap indulunk HaLong-ba, az egy érdekes kirándulás lesz, hajón alszunk majd!

Az idő teljesen jó, vékony pulcsis, huszonfokos.

Újra a fedélzeten

Üdvözlet a kitartó Olvasóknak!

Jó öreg blogomat ismét arra használom, hogy akit érdekel, nyomon tudja követni az utazásunk történéseit.
Ma tehát elindulunk Budapestről Saigonba (Ho Chi Minh város). Útközben van egy megálló Isztambulban, ahol a körülnézünk egy kicsit, aztán Vietnámba már 29-én érkezünk.