szerda, január 30, 2008
Útinapló 12. - Mustique
Január 30.
Korán keltünk, aránylag jól aludtunk... A boci kint volt a hajón, abban próbálkoztam, de büszkén mondhatom, hogy nem kell kipróbálni, mert nagyon kemény :) Itt ülünk Basil's Bar-jában, nagyon hangulatos hely, végre van wifi is. Mustique szigete a többihez képest sokkal elgánsabb, itt van pl. Mick Jagger-nek is háza. Sétálgatunk, fotózunk, majd kisvártatva indulunk vissza Tonie-hoz :)) Elég nagy a különbség a többi szigettel szemben, ide gazdagok járnak pihenni, nincs is auto a szigeten, csak kis quadok és golfautók. Minden tele van viraggal, láttunk egy buddhista kertet is, meg egy hullamtörőt a halászok telepe előtt, amit tengeri csiga vázakból épitették. Többen választottak maguknak pár szép darabot; elvileg tilos őket kifogni, de a helyieket nem büntetik miatta. A reptéren, ha kérdezik, azt kell mondani, hogy ott a lyuk, amit ütöttek rajtuk, hogy megegyék, mi már így találtuk. Ha minden igaz, ebből nem lesz baj... Rudiék vettek langusztát megint, mire viszaértünk a hajóra, már meg is sütötték faszénen. Ezúttal nem sikerült hajótüzet okozni. Kaja után megkezdődött a horgony felhúzása kézi erővel-kísérlet. Ugye mindkettő lent volt, így a póthorgonyt kézzel felvonszoltuk, majd négyen a nagyot, kiakasztva a csörlőből. Remek reggeli torna délben :) mindenkinek ajánlom. Ezután kimentünk a zátonyhoz, amit tegnap este kerülgettünk a sötétben és végre megtaláltuk az izolált veszélyt jelző apparátot is, igaz szemüvegben, 4 m-rel a víz alatt, ugyanis valaki kidöntötte, ott fekudt szépen a koralok között. Helyette csak egy piros-fekete csíkos műanyag úszó volt. Nem csoda, hogy éjjel hiába kerestem a fényeit. De legalább láttunk egy csomó lila kishalat nagy rajokban úszni. Visszabociztunk a hajóhoz, és elindultunk Tonie fele, Wallilobou Bay-be, St Vincent szigetére. Kicsivel sötétedés után meg is érkeztünk, kikötöttünk ugyanoda, mint a múltkor: hátul két kötel Jack Sparrow darus mólójához, az orrát a póthorgonnyal, lazán, kézből a vízbe dobva. Egy 50 láb körüli hajóról elég nagy hullamok közt egy 20kg-os horgonyt 15m lánccal a tengerbe hajítani egyrészt nem kis feladat, másrészt vidám látvány lehetett mások számára. Boci, Normadiai partraszállás, Tonie-hoz beköszönés (akinek kb 5 perc múlva esett
le, kik vagyunk, nyilván hihetetlenül fel volt gyorsulva), majd a jól bevált étterem a díszletek közt. Szokásos grilled fish, mi salátáztunk Imi bácsival. Viszont ittunk helyi gyümölcsökből készült friss juice-t, az nagyon finom volt, asszem guava, grapefruit, lime, meg vmi tüskés fehérbelű valami leve volt benne jéggel. Kaja utan vissza Tonie-hoz, de elég hulla volt a csapat, így csak páran maradtunk egy darabig, emlékkönyvet nézegetve és hallgatva, ahogy az öreg magát és mellesleg minket szórakoztat a kareoke szettjével. Kissé tartottunk a póthorgony tartását illetően, mert a hajók, köztük a miénk is, őrült táncot járt, közel 40 fokot billegett néha.
A szekrényekben megint minden elfoglalta a fizikai törvényeinek megfelelő helyet, kár, hogy ez elég nagy hanghatással jár. Éjjel hatalmas csattra ébredtünk, a hajó kezdte bontani a kalózok mólóját. Életemben nem keltem meg ilyen hamar, szokásomhoz híven a cockpitben aludtam, így pár másodperc múlva már húztuk a mólót, a kötelek tartottak. Az egész csapat kb 2 másodpercen belül kint volt a taton, húztunk a horgonykötelen, majd mindenki visszafeküdt, ez kb fél 5-kor lehetett. Ezután már nem tudtam rendesen aludni, mert minden zajra azt hittem megint kitolattunk, de szerencsére kibírtuk reggelig, így nekiiramodtunk a leghosszabb passage-nek, St Luciara.
 |
| Mustique |
Korán keltünk, aránylag jól aludtunk... A boci kint volt a hajón, abban próbálkoztam, de büszkén mondhatom, hogy nem kell kipróbálni, mert nagyon kemény :) Itt ülünk Basil's Bar-jában, nagyon hangulatos hely, végre van wifi is. Mustique szigete a többihez képest sokkal elgánsabb, itt van pl. Mick Jagger-nek is háza. Sétálgatunk, fotózunk, majd kisvártatva indulunk vissza Tonie-hoz :)) Elég nagy a különbség a többi szigettel szemben, ide gazdagok járnak pihenni, nincs is auto a szigeten, csak kis quadok és golfautók. Minden tele van viraggal, láttunk egy buddhista kertet is, meg egy hullamtörőt a halászok telepe előtt, amit tengeri csiga vázakból épitették. Többen választottak maguknak pár szép darabot; elvileg tilos őket kifogni, de a helyieket nem büntetik miatta. A reptéren, ha kérdezik, azt kell mondani, hogy ott a lyuk, amit ütöttek rajtuk, hogy megegyék, mi már így találtuk. Ha minden igaz, ebből nem lesz baj... Rudiék vettek langusztát megint, mire viszaértünk a hajóra, már meg is sütötték faszénen. Ezúttal nem sikerült hajótüzet okozni. Kaja után megkezdődött a horgony felhúzása kézi erővel-kísérlet. Ugye mindkettő lent volt, így a póthorgonyt kézzel felvonszoltuk, majd négyen a nagyot, kiakasztva a csörlőből. Remek reggeli torna délben :) mindenkinek ajánlom. Ezután kimentünk a zátonyhoz, amit tegnap este kerülgettünk a sötétben és végre megtaláltuk az izolált veszélyt jelző apparátot is, igaz szemüvegben, 4 m-rel a víz alatt, ugyanis valaki kidöntötte, ott fekudt szépen a koralok között. Helyette csak egy piros-fekete csíkos műanyag úszó volt. Nem csoda, hogy éjjel hiába kerestem a fényeit. De legalább láttunk egy csomó lila kishalat nagy rajokban úszni. Visszabociztunk a hajóhoz, és elindultunk Tonie fele, Wallilobou Bay-be, St Vincent szigetére. Kicsivel sötétedés után meg is érkeztünk, kikötöttünk ugyanoda, mint a múltkor: hátul két kötel Jack Sparrow darus mólójához, az orrát a póthorgonnyal, lazán, kézből a vízbe dobva. Egy 50 láb körüli hajóról elég nagy hullamok közt egy 20kg-os horgonyt 15m lánccal a tengerbe hajítani egyrészt nem kis feladat, másrészt vidám látvány lehetett mások számára. Boci, Normadiai partraszállás, Tonie-hoz beköszönés (akinek kb 5 perc múlva esett
le, kik vagyunk, nyilván hihetetlenül fel volt gyorsulva), majd a jól bevált étterem a díszletek közt. Szokásos grilled fish, mi salátáztunk Imi bácsival. Viszont ittunk helyi gyümölcsökből készült friss juice-t, az nagyon finom volt, asszem guava, grapefruit, lime, meg vmi tüskés fehérbelű valami leve volt benne jéggel. Kaja utan vissza Tonie-hoz, de elég hulla volt a csapat, így csak páran maradtunk egy darabig, emlékkönyvet nézegetve és hallgatva, ahogy az öreg magát és mellesleg minket szórakoztat a kareoke szettjével. Kissé tartottunk a póthorgony tartását illetően, mert a hajók, köztük a miénk is, őrült táncot járt, közel 40 fokot billegett néha.
A szekrényekben megint minden elfoglalta a fizikai törvényeinek megfelelő helyet, kár, hogy ez elég nagy hanghatással jár. Éjjel hatalmas csattra ébredtünk, a hajó kezdte bontani a kalózok mólóját. Életemben nem keltem meg ilyen hamar, szokásomhoz híven a cockpitben aludtam, így pár másodperc múlva már húztuk a mólót, a kötelek tartottak. Az egész csapat kb 2 másodpercen belül kint volt a taton, húztunk a horgonykötelen, majd mindenki visszafeküdt, ez kb fél 5-kor lehetett. Ezután már nem tudtam rendesen aludni, mert minden zajra azt hittem megint kitolattunk, de szerencsére kibírtuk reggelig, így nekiiramodtunk a leghosszabb passage-nek, St Luciara.
Útinapló 11. - Mopion Island, Mustique
január 29.
Persze a grillvacsi után senkinek sem volt kedve összecihelődni - sajnos.... Reggel korán kelve (8-kor) Imre bácsival, Rudival, Heluval ki akartunk úszni a reggeli napon a partra, ami nem volt túl messze, de köves volt és nem volt rajtunk cipő, így vissza mentünk a bociért és körútra indultunk, hátha találunk valami fain kis snorkelező helyet. Végül kikötöttünk a partra és megvizitáltuk azt a bizonyos bárt. Nagyon hangulatos kis hely, 9-kor nyit, úgy döntöttünk, hogy visszajövunk kávézni. Útközben láttunk 4 labradort, akik közül egy öreg brit hölgy - Abigail - mellénk szegődött, majd végül csatlakozott egy Hercules nevű társához. Összekaptuk a csapatot és nyitásra fel is értünk. Rendeltünk koktélokat, gyümölcslevet és kávét, közben Gyuszi bárzongorált nekünk, nagyon tetszett, de az egyik helyi rasta bárpultos feszt arra kapacitálta Gyuszit, hogy vmi pörgősebbet zenéljen. Közben láttunk kolibrit kétszer is, sikerült lefotózni. Eddig kb 1500 képet készítettünk. Útnak indultunk Punese és Mopion homokzátonyok irányába, végül az utóbbi előtt horgonyt dobtunk és kievickéltünk páran erre a tipikus lakatlan szigetre. Átmérője kb 10 méter, régebben volt rajta egy (1) db pálmafa, de most csak egy nádernyő van, Palm Island-ról szoktak ide hozni párokat vacsizni, gondolom gyémánt árért. Közölünk Rudi úszva ért ki, én is úgy próbáltam, de végül bociba ugrottam, mert a korallok közt nem találtam ki a partra, a hasammal súroltam a köveket majdnem. A zátonyon csináltunk Heineken reklámfotókat, meg egy csomó másikat, tiszta utazási iroda prospektusba valók, majd meglátjátok. Ezután beálltunk Union Island öblébe (Clifton Harbour), mert napok óta becsekkelés nélkül hajózunk, a sárga (Q) lobogó már megfakult és simán kábítószercsempészeknek hihetnek :) Ennek oka nem lustaságunk, hanem az a tény, hogy itt a következő a szitu: pár helyen lehet csak custom clearence-t kérni, ezek elvileg 1-kor nyitnak, 4 után pótdíjat kell fizetni. Namármost, egyik helyen sem jelentek meg fél 5 előtt, viszont nekünk nem volt időnk ennyit dekkolni rájuk, mert tartani kell az útitervet. Arról nem is beszelve, hogy simán előfordulhat, hogy abszolút meg sem jelennek aznap, persze az ofisz mellett lebzselő kolléga váltig állítja már 1 órától, hogy "just a half an hour...) Itt Unionon a reptéren lehet elvégezni ezt a procedúrát, ami kb 20 m a mólótól. K.István rutinos check-ines, így megint magára vállalta, addig mi shoppingoltunk, már amit lehetett: innivalót, és megpróbáltunk némi ajándék után nézni, de itt is esélytelen. Végül vettem egy cápafogas nyakbavalót magamnak. Elmentünk benzinért is a bocihoz, mert jelentős mennyiseg fogyott a grill begyújtásához. A parton találtunk egy halom tengeri csigát, illetve annak csak a házát, mert már kiették belőle a lakójat, amit itt Lambie-nak hívnak. A tervezett 4 helyett 6 után indultunk el északnak, a cél Mustique, megint iccaka fogunk menni meg kikötni, de ez már smafu a csapatnak :) Útközben láttunk egy 4 árbocos vasteknőt, úgy nézett ki, mint egy sima tengeri személyszállító hajó, amin van 4 árboc, rollfock-kal. Fura szerzet volt, az biztos. Helyzetjelentes megint: most hagytuk el Mayreau szigetet, Catholic Island keleti kardinálisát, amin sem topmark, sem fény nincs... Negyed 7 van, a nap már lement, TC=27fok, SOG=7.2 kn, sea:2, visibility:8. 26 C fok van, kellemes 3as E szél fúj, ami valószínűleg izmosodni és egy kicsit NE lesz ha kiérunk a szigetek takarásából. Nemsokára Canouan Glossy Hill nevu SW csücskét érjük el. Megy a motor, fent a genoa, szóval motorlázunk. Mindenki kint ül a teraszon, Rudi ismét viccdélutánt tart :))) Megérkeztünk Mustique öblébe, Britannia Bay-be, már igen sötét van, és legalább az összes mooring bója foglalt és zuhog az eső. Bocival próbálunk szabad bóját keresni, első körben Imi bácsi és Helu, majd Helu és én, de nem jártunk sikerrel. Mindezek megkoronázásaképp a horgonycsörlő letérdelt, élesben nyomtuk K.Istvánnal és Dr.Istvánnal a Tibor által elrettenésképp bemutatott 30 m horgonylánc felhúzása kézi erővel mutatványt. Később új helyet keresve szabadon lefutott újabb 30 m horgonylánc, és kidobtuk mellé a póthorgonyt is. Így már tartja a hajót, bár billeg erősen és elkezdett nyekeregni a szokásos kormányszerkezet is. Asszem holnap reggel megszülünk, mire a két vasmacska a hajóra kerül. Sokáig beszélgettünk, most megpróbálunk aludni, gyanítom walkmant kell hallgatnom, hogy ne halljam az eszeveszett nyekergest. (minden lehető módon kikötöttem a kormányt, de vajmi keves sikerrel :) G'nite.
Persze a grillvacsi után senkinek sem volt kedve összecihelődni - sajnos.... Reggel korán kelve (8-kor) Imre bácsival, Rudival, Heluval ki akartunk úszni a reggeli napon a partra, ami nem volt túl messze, de köves volt és nem volt rajtunk cipő, így vissza mentünk a bociért és körútra indultunk, hátha találunk valami fain kis snorkelező helyet. Végül kikötöttünk a partra és megvizitáltuk azt a bizonyos bárt. Nagyon hangulatos kis hely, 9-kor nyit, úgy döntöttünk, hogy visszajövunk kávézni. Útközben láttunk 4 labradort, akik közül egy öreg brit hölgy - Abigail - mellénk szegődött, majd végül csatlakozott egy Hercules nevű társához. Összekaptuk a csapatot és nyitásra fel is értünk. Rendeltünk koktélokat, gyümölcslevet és kávét, közben Gyuszi bárzongorált nekünk, nagyon tetszett, de az egyik helyi rasta bárpultos feszt arra kapacitálta Gyuszit, hogy vmi pörgősebbet zenéljen. Közben láttunk kolibrit kétszer is, sikerült lefotózni. Eddig kb 1500 képet készítettünk. Útnak indultunk Punese és Mopion homokzátonyok irányába, végül az utóbbi előtt horgonyt dobtunk és kievickéltünk páran erre a tipikus lakatlan szigetre. Átmérője kb 10 méter, régebben volt rajta egy (1) db pálmafa, de most csak egy nádernyő van, Palm Island-ról szoktak ide hozni párokat vacsizni, gondolom gyémánt árért. Közölünk Rudi úszva ért ki, én is úgy próbáltam, de végül bociba ugrottam, mert a korallok közt nem találtam ki a partra, a hasammal súroltam a köveket majdnem. A zátonyon csináltunk Heineken reklámfotókat, meg egy csomó másikat, tiszta utazási iroda prospektusba valók, majd meglátjátok. Ezután beálltunk Union Island öblébe (Clifton Harbour), mert napok óta becsekkelés nélkül hajózunk, a sárga (Q) lobogó már megfakult és simán kábítószercsempészeknek hihetnek :) Ennek oka nem lustaságunk, hanem az a tény, hogy itt a következő a szitu: pár helyen lehet csak custom clearence-t kérni, ezek elvileg 1-kor nyitnak, 4 után pótdíjat kell fizetni. Namármost, egyik helyen sem jelentek meg fél 5 előtt, viszont nekünk nem volt időnk ennyit dekkolni rájuk, mert tartani kell az útitervet. Arról nem is beszelve, hogy simán előfordulhat, hogy abszolút meg sem jelennek aznap, persze az ofisz mellett lebzselő kolléga váltig állítja már 1 órától, hogy "just a half an hour...) Itt Unionon a reptéren lehet elvégezni ezt a procedúrát, ami kb 20 m a mólótól. K.István rutinos check-ines, így megint magára vállalta, addig mi shoppingoltunk, már amit lehetett: innivalót, és megpróbáltunk némi ajándék után nézni, de itt is esélytelen. Végül vettem egy cápafogas nyakbavalót magamnak. Elmentünk benzinért is a bocihoz, mert jelentős mennyiseg fogyott a grill begyújtásához. A parton találtunk egy halom tengeri csigát, illetve annak csak a házát, mert már kiették belőle a lakójat, amit itt Lambie-nak hívnak. A tervezett 4 helyett 6 után indultunk el északnak, a cél Mustique, megint iccaka fogunk menni meg kikötni, de ez már smafu a csapatnak :) Útközben láttunk egy 4 árbocos vasteknőt, úgy nézett ki, mint egy sima tengeri személyszállító hajó, amin van 4 árboc, rollfock-kal. Fura szerzet volt, az biztos. Helyzetjelentes megint: most hagytuk el Mayreau szigetet, Catholic Island keleti kardinálisát, amin sem topmark, sem fény nincs... Negyed 7 van, a nap már lement, TC=27fok, SOG=7.2 kn, sea:2, visibility:8. 26 C fok van, kellemes 3as E szél fúj, ami valószínűleg izmosodni és egy kicsit NE lesz ha kiérunk a szigetek takarásából. Nemsokára Canouan Glossy Hill nevu SW csücskét érjük el. Megy a motor, fent a genoa, szóval motorlázunk. Mindenki kint ül a teraszon, Rudi ismét viccdélutánt tart :))) Megérkeztünk Mustique öblébe, Britannia Bay-be, már igen sötét van, és legalább az összes mooring bója foglalt és zuhog az eső. Bocival próbálunk szabad bóját keresni, első körben Imi bácsi és Helu, majd Helu és én, de nem jártunk sikerrel. Mindezek megkoronázásaképp a horgonycsörlő letérdelt, élesben nyomtuk K.Istvánnal és Dr.Istvánnal a Tibor által elrettenésképp bemutatott 30 m horgonylánc felhúzása kézi erővel mutatványt. Később új helyet keresve szabadon lefutott újabb 30 m horgonylánc, és kidobtuk mellé a póthorgonyt is. Így már tartja a hajót, bár billeg erősen és elkezdett nyekeregni a szokásos kormányszerkezet is. Asszem holnap reggel megszülünk, mire a két vasmacska a hajóra kerül. Sokáig beszélgettünk, most megpróbálunk aludni, gyanítom walkmant kell hallgatnom, hogy ne halljam az eszeveszett nyekergest. (minden lehető módon kikötöttem a kormányt, de vajmi keves sikerrel :) G'nite.
Útinapló 10. - Petit St Vincent & Mopion
Január 28.
Miután mindenki összeszedte magát, a parti különítményt a bocival a személyszállító hajók kikötésére szolgaló móló alatt átsuhanva partra tettem a halpiacnál, visszatérve tusoltam míg a többiek napoztak. Mikor végeztek a pénzváltással és a bevásárlással, értük mentem és utnak indultunk most már északnak, ez volt utunk fele. Útközben reggeliztünk juice-t, sonkás bagettet, hagymát és paradicsomot. Elhagyva Grenada északi sarkát, Ronde Island egyik öblében tartottunk egy pihit, fürödtünk, ugráltunk a hajóról és persze filmet forgattunk. Megbeszéltuk Rudival, hogy csak 20 halászt kell meggyőzni, hogy a népszavazason szavazzanak arra, hogy Mo-hoz csatoljuk a majdnem lakatlan szigetet. Jobbkézre esett a London Bridge-nek nevezett természeti képződmény, ami nagyon hasonlít a fent nevezett hídra. Következő uticélunk Petit St Martinique, keletre Carricou szigetétől, nem messze attól a Palm Islandtól, ahol a privat resort van. Pillanatnyilag genoaval és motorral megyünk 4-es NE szélben TC=42-re, sea:4, visibility:8, akit érdekel. (Gamester hiányolta...) Ablakok csukva folyik rólunk a víz, a deckről a legelszántabb matrózokat is beűzte a percenként 1,5 köbméter víz, ami átcsap rajtunk. Nemsokára beérünk a kis szigetek közé, ott talán mérséklődik a hullámvasút. Egyébként már azok is remekül bírják a hullámokat, akik az elején picit nehezen viselték. Éppen Credence Clearwater Revival Band szól :) Nagyon passzol a helyzethez, előtte persze U2-t hallgattunk. Míg Istvánnal a hajónaplót szerkesztettük, készítettem egy frankó válogatást cd-re, de sajna nem eszi meg a lejátszó. Terveink szerint Pt. Martinique-en meglátogatjuk "a carib térség legjobb bárját"! Többen nagyon várjuk már, van összehasonlítási alapunk, eddig Tonie viszi a pálmát, tudjátok az a súlyos egyén, akinek a lobogót ajándékoztuk. Visszafelé is beugrunk hozzá, nem hagyhatjuk ki. Közben Police - Every breathe you take... Helyzetjelentés: Imi bácsi IPM-et olvas, Kattancs alszik, Dr.István balkormanynál, Rudi jobbkormanynál, Helu cockpitben, Gyuszkó a behúzott bociban napozik, K. István prágai lakos kissé kesereg a kialakult helyzet miatt, miszerint a bal fuchs akvariummá változott egy nyitva hagyott ablak miatt (ott adjuk ki a horgyoncsörlő távkapcsoloját). Jómagam a térképasztalon egyszerre kapaszkodom, naplót írok; küzdünk az elemekkel (le akar merulni minden) és nagyon melegem van, ezért lassan be is fejezem, és megyek levegőre. Jobbra látszanak Bonaparte Rocks, a lefelé úton említett Frigate és Large szigetek. Az imént épp egy teknőst láttunk magunk előtt, de hamar lebukott sajnos. Időközben megérkeztünk Petit St Vincent-re, illetve elé egy kis öbölbe, szerencsére nem állnak sokan, naplementében hajóztunk a szigetek közé, balra tőlünk koralzátonyokon megtörő hullámok permetét szórta a szél. Tudom, hogy nagyon giccsesnek hangzik, de élőben tényleg nagyon szép volt. Épp, hogy kikötöttünk, láttunk egy motorost, amelyről vörös fáklyával jeleztek, később egy vörös rakétát is fellőttek. Kicsit gondolkodtunk, hogy segítségükre sietünk és a nemzetközi tengerjog értelmében igényt tartunk a hajó felére, de mivel szemmel láthatóan nem voltak bajban és a teknő sem képezett nagy értéket, inkább befejeztük a horgonyzási procedúrát. A faszéngyújtás ismét komoly kihívást jelentett, Andorka prof kísérletei sorra kudarcot vallottak, közben majdnem felgyújtottuk a hajót, de végül begyulladt a nyirkos faszén. Most éppen pácolt csikkenleg-ek, shellfish és tonhalfilék sülnek. Megint halat eszem, de opciós igényemet jelntettem be egy csirkelábra (combra). Míg elkészül, el kell mondjam, hogy ma két olyan dolog is történt, amiért az én nézőpontomból érdemes élni. Az egyik idefelé történt: kiálltam a hajó orrára, hátha látok bálnát vagy teknőst, de mivel ma elkerültek minket, beledőltem a feszülő genoaba, hátulról épp naplemente, előtte az említett reefeken megtörő hullámok, előttem pedig valahol Afrika partjai. 2-3 méteres hullámok, a hajó rendre beletólja az orrát, a felfröccsenő víz olyan meleg, hogy az már szürreális. Annak ellenére, hogy kb 30m-es vízben hajózunk, simán látni a tengeri fű telepeket a tengerfenéken. Ez most kicsit csöpögősre sikerült, de ez van. A másik dolog a csillagok. Aki hajózott már nyílt vízen, tudja, hogy messze a városok fényétől, sokkal több csillagot látni, de olyan mennyiségben, hogy a szemet kápráztatja. Míg a vacsi készült, feldöglöttem a decktetőre (igen, ennek a hajónak a bimini helyett elhúzható kemény teteje van) és onnan néztem az Oriont. Tele van olyan csillagokkal, amik hármasával csoportosulnak. Van egy olyan is, nem messze tőle, amelyikben 2 pici van nagyon közel egymáshoz. Ezeket már hamar megtalálom. Ha hazamegyek, asszem nekiállok a csillagászatnak, és befejezem a 200-as jogsit is. Onnantól meg már "csak" 1500 nm kell a korlátlanhoz... meg egy jó nagy adag tapasztalat, hogy ki is használjam egyszer. Mindenesetre a mai nap komoly löketet adott hozzá. Kaja után kimegyünk a partra és megnézzük mit mutat a térség legtutibb bárja, ha még nyitva lesz. Amen.
 |
| Petit St Vincent & Mopion |
Miután mindenki összeszedte magát, a parti különítményt a bocival a személyszállító hajók kikötésére szolgaló móló alatt átsuhanva partra tettem a halpiacnál, visszatérve tusoltam míg a többiek napoztak. Mikor végeztek a pénzváltással és a bevásárlással, értük mentem és utnak indultunk most már északnak, ez volt utunk fele. Útközben reggeliztünk juice-t, sonkás bagettet, hagymát és paradicsomot. Elhagyva Grenada északi sarkát, Ronde Island egyik öblében tartottunk egy pihit, fürödtünk, ugráltunk a hajóról és persze filmet forgattunk. Megbeszéltuk Rudival, hogy csak 20 halászt kell meggyőzni, hogy a népszavazason szavazzanak arra, hogy Mo-hoz csatoljuk a majdnem lakatlan szigetet. Jobbkézre esett a London Bridge-nek nevezett természeti képződmény, ami nagyon hasonlít a fent nevezett hídra. Következő uticélunk Petit St Martinique, keletre Carricou szigetétől, nem messze attól a Palm Islandtól, ahol a privat resort van. Pillanatnyilag genoaval és motorral megyünk 4-es NE szélben TC=42-re, sea:4, visibility:8, akit érdekel. (Gamester hiányolta...) Ablakok csukva folyik rólunk a víz, a deckről a legelszántabb matrózokat is beűzte a percenként 1,5 köbméter víz, ami átcsap rajtunk. Nemsokára beérünk a kis szigetek közé, ott talán mérséklődik a hullámvasút. Egyébként már azok is remekül bírják a hullámokat, akik az elején picit nehezen viselték. Éppen Credence Clearwater Revival Band szól :) Nagyon passzol a helyzethez, előtte persze U2-t hallgattunk. Míg Istvánnal a hajónaplót szerkesztettük, készítettem egy frankó válogatást cd-re, de sajna nem eszi meg a lejátszó. Terveink szerint Pt. Martinique-en meglátogatjuk "a carib térség legjobb bárját"! Többen nagyon várjuk már, van összehasonlítási alapunk, eddig Tonie viszi a pálmát, tudjátok az a súlyos egyén, akinek a lobogót ajándékoztuk. Visszafelé is beugrunk hozzá, nem hagyhatjuk ki. Közben Police - Every breathe you take... Helyzetjelentés: Imi bácsi IPM-et olvas, Kattancs alszik, Dr.István balkormanynál, Rudi jobbkormanynál, Helu cockpitben, Gyuszkó a behúzott bociban napozik, K. István prágai lakos kissé kesereg a kialakult helyzet miatt, miszerint a bal fuchs akvariummá változott egy nyitva hagyott ablak miatt (ott adjuk ki a horgyoncsörlő távkapcsoloját). Jómagam a térképasztalon egyszerre kapaszkodom, naplót írok; küzdünk az elemekkel (le akar merulni minden) és nagyon melegem van, ezért lassan be is fejezem, és megyek levegőre. Jobbra látszanak Bonaparte Rocks, a lefelé úton említett Frigate és Large szigetek. Az imént épp egy teknőst láttunk magunk előtt, de hamar lebukott sajnos. Időközben megérkeztünk Petit St Vincent-re, illetve elé egy kis öbölbe, szerencsére nem állnak sokan, naplementében hajóztunk a szigetek közé, balra tőlünk koralzátonyokon megtörő hullámok permetét szórta a szél. Tudom, hogy nagyon giccsesnek hangzik, de élőben tényleg nagyon szép volt. Épp, hogy kikötöttünk, láttunk egy motorost, amelyről vörös fáklyával jeleztek, később egy vörös rakétát is fellőttek. Kicsit gondolkodtunk, hogy segítségükre sietünk és a nemzetközi tengerjog értelmében igényt tartunk a hajó felére, de mivel szemmel láthatóan nem voltak bajban és a teknő sem képezett nagy értéket, inkább befejeztük a horgonyzási procedúrát. A faszéngyújtás ismét komoly kihívást jelentett, Andorka prof kísérletei sorra kudarcot vallottak, közben majdnem felgyújtottuk a hajót, de végül begyulladt a nyirkos faszén. Most éppen pácolt csikkenleg-ek, shellfish és tonhalfilék sülnek. Megint halat eszem, de opciós igényemet jelntettem be egy csirkelábra (combra). Míg elkészül, el kell mondjam, hogy ma két olyan dolog is történt, amiért az én nézőpontomból érdemes élni. Az egyik idefelé történt: kiálltam a hajó orrára, hátha látok bálnát vagy teknőst, de mivel ma elkerültek minket, beledőltem a feszülő genoaba, hátulról épp naplemente, előtte az említett reefeken megtörő hullámok, előttem pedig valahol Afrika partjai. 2-3 méteres hullámok, a hajó rendre beletólja az orrát, a felfröccsenő víz olyan meleg, hogy az már szürreális. Annak ellenére, hogy kb 30m-es vízben hajózunk, simán látni a tengeri fű telepeket a tengerfenéken. Ez most kicsit csöpögősre sikerült, de ez van. A másik dolog a csillagok. Aki hajózott már nyílt vízen, tudja, hogy messze a városok fényétől, sokkal több csillagot látni, de olyan mennyiségben, hogy a szemet kápráztatja. Míg a vacsi készült, feldöglöttem a decktetőre (igen, ennek a hajónak a bimini helyett elhúzható kemény teteje van) és onnan néztem az Oriont. Tele van olyan csillagokkal, amik hármasával csoportosulnak. Van egy olyan is, nem messze tőle, amelyikben 2 pici van nagyon közel egymáshoz. Ezeket már hamar megtalálom. Ha hazamegyek, asszem nekiállok a csillagászatnak, és befejezem a 200-as jogsit is. Onnantól meg már "csak" 1500 nm kell a korlátlanhoz... meg egy jó nagy adag tapasztalat, hogy ki is használjam egyszer. Mindenesetre a mai nap komoly löketet adott hozzá. Kaja után kimegyünk a partra és megnézzük mit mutat a térség legtutibb bárja, ha még nyitva lesz. Amen.
vasárnap, január 27, 2008
Útinapló 9. - Update
No az van, hogy kicsit kalandosra sikerült a tegnap esténk. Hosszas készülődés után végre sikerült elindulni vacsorázni, a Tropicana étterem&bar-ba. Nem volt túl nagy szám, de legalább nem maradtunk éhesek, meg hát ittunk helyi csapolt sört is. Aztán elindultunk egy hangos zene irányába, és bementunk Port Louis Marinaba, ahol éppen megnyitó party volt. Simán beengedtek, megnéztük a terveket, hogy mit fognak még építeni. Ilyen lesz. Nagyon komoly fogadás volt, sajnos csak a végére értünk oda, kaja nem nagyon maradt :) Viszont volt helyi rum promo, így nekiveselkedtünk. Játszott egy lokal band, Heluék táncra perdültek, majd némi rum elfogyasztása után mi is, az asztalon. Kisvártatva leszaladtunk fürdeni a partra, majd hazafelé kissé elfáradva bóklásztunk az utcán, ahol megállítottunk egy taxibuszt, hogy vigyen haza. A marina bejáratánál rábeszélt minket Anthony, hogy még nézzünk el egy helyre, ha nem tetszik visszahoz. A szórakozóhelyre nem engedtek be, mert nem voltunk megfelelően öltözve. Ezután Helu kitalálta hogy éhes, így a srác elvitt minket egy kb 10 km-re lévő városba (?), ahol volt egy tér, kb 300 helyi fiatallal, olyan lakókocsikból adták a kaját, amin komoly rácsok voltak. Mikor megkaptuk a szenyókat, Gyuszitól azon nyomban elrabolták, és míg én sört vettem egy teherautó platójáról, gyakorlatilag neccesre eszkalálódott a szitu, és a buszba pattanva hangos Anthony GO! felkiáltásokkal ösztökéltük a sofőrt a hely elhagyására. Visszamentünk a marinába, ahol latin est volt a bárban, Helut megtáncoltatta valami általa félistennek nevezett srác, mondjuk tény, hogy marha jól pörögtek. 3 óra felé bezárt a bazár, de a buli a kocsikból szóló zenére folytatódott a parkolóban. Fél4 - 4 körül kerültünk ágyba. Rudi reggel negyed9-kor ébresztett, most reggeliztünk, és itt van George, aki egy 5-6 óras túrára visz minket a szigeten.
Körbeutaztuk a szigetet, ami eléggé hegyes, nagyon meredek utakon mentünk felfelé, láttunk igazi őserdőt, benne kis kerteket, öreg hatalmas fákat, csodálatos kilátással. Voltunk a vízesésnél is, a képek majd mesélnek. A legmagasabb pont 1970 ft magas volt, ahol a vulkanikus működés során kialakult tavat és a kilátót néztük meg. A dzsungel baromi érdekes, zömével azokat a növényeket látni, amikkel otthon a virágosnál is találkozunk, csak tízszer akkorában. Hatalmas páfrányok és egyéb fikuszok. Hazafelé úton vettünk gyümölcsöt és bepillantást nyertünk a helyiek életébe, végigmentünk kis falukon és nagyon szegény településeken is, összességében megérte az út, nagyon érdekes volt. George kitett minket a marinában, ahol ebédeltünk, majd átálltunk egy öböllel odébb, ahol hatalmas buli és koncert volt a parton. Rudi és István dr kimentek megnézni mi a szitu, addig mi olvasgattunk a naplementében. Miután megérkeztek, vacsiztunk és lefeküdtünk aludni. Nem sok értelme lett volna kimenni a töksötétben, száguldozó kivilágítatlan motorcsónakok közt csuromvizesen partraszállni a hulámverésben. Biztos, ami biztos a hajót kivilágítottam, mint egy karácsonyfát, hátha nem találnak telibe. Egész éjszaka megint nyekergett a kormánymű, de csak kikötni tudtam, ami vajmi keveset segített ezúttal a bajon. Emiatt elég álmosan ébredtünk.
Körbeutaztuk a szigetet, ami eléggé hegyes, nagyon meredek utakon mentünk felfelé, láttunk igazi őserdőt, benne kis kerteket, öreg hatalmas fákat, csodálatos kilátással. Voltunk a vízesésnél is, a képek majd mesélnek. A legmagasabb pont 1970 ft magas volt, ahol a vulkanikus működés során kialakult tavat és a kilátót néztük meg. A dzsungel baromi érdekes, zömével azokat a növényeket látni, amikkel otthon a virágosnál is találkozunk, csak tízszer akkorában. Hatalmas páfrányok és egyéb fikuszok. Hazafelé úton vettünk gyümölcsöt és bepillantást nyertünk a helyiek életébe, végigmentünk kis falukon és nagyon szegény településeken is, összességében megérte az út, nagyon érdekes volt. George kitett minket a marinában, ahol ebédeltünk, majd átálltunk egy öböllel odébb, ahol hatalmas buli és koncert volt a parton. Rudi és István dr kimentek megnézni mi a szitu, addig mi olvasgattunk a naplementében. Miután megérkeztek, vacsiztunk és lefeküdtünk aludni. Nem sok értelme lett volna kimenni a töksötétben, száguldozó kivilágítatlan motorcsónakok közt csuromvizesen partraszállni a hulámverésben. Biztos, ami biztos a hajót kivilágítottam, mint egy karácsonyfát, hátha nem találnak telibe. Egész éjszaka megint nyekergett a kormánymű, de csak kikötni tudtam, ami vajmi keveset segített ezúttal a bajon. Emiatt elég álmosan ébredtünk.
szombat, január 26, 2008
Eddigi utunk: Martinique-Grenada
Innen indultunk
Ja és van 6-7 új kép a korábbi linken a webalbumban.
Útinapló 9. - Grenada, St Georges
Január 26.
Egész éjszaka nyekergett a kormány, ahogy billegtünk, így miután felkeltem, szemrevételeztem a rohadékot, ami miatt többen nem aludtak, köztük én sem. Rájöttem, hogy a kormánylapát tengelye körüli gyűrű, ami a kormányrudakat és az autopilotot köti össze a tengellyel, erősen kilazult és a biztonsági csapszeg tartja az egész kócerájt össze. Rudival és Imi bácsival konzíliumot tartva úgy döntöttünk, hogy előkészületbe helyezzük a vészkormányt, ami persze nem illett a csapszegre, így kalapáccsal és Imi bácsi reszelőjével finomhangoltunk rajta. Ja, azt meg elfeledtem hozzátenni, hogy elfogyott az édesvizünk.... Így nem állunk meg Grenada előtt sehol, hanem rögtön oda hajózunk, mintegy 44 nm lesz a mai etap. Reggelire olivaolajas-fokhagymás piritóst ettünk, meg gyümölcsöt később, hogy ne kelljen mosogatni, ami meg koszos lett, tengervízzel öblítettük. Szerintem ezt kellett volna eddig is tenni, így nem vertünk volna 1,5 köbméter víz seggére 1 hét alatt :) Most hagytuk el Sisters Rockot, ami két szikla Carricou nyugati partjainál és fordultunk
210-re Diamond Rock iranyába. Nyugodt a tenger, kellemes szél fúj, 6-7 kn-val haladunk, a legényseg pihen. Van meg 27 nm hátra. Utunk során el fogunk menni Kick'em Jenny elsüllyedt vulkánja felett, amiről a térkép azt mondja, hogy figyelni kell a Ch 16ot, mert kitörés előtt rádión mondják be, hogy mekkora az evakuációs kőrzet sugara. Érdekesség: variáció 14,9 fok West. Általában 1,5-2 kn-os áramlatok vannak E-W irányban, könnyű velűk számolni, a megtett utat trackelve szépen látszik a hatásuk, hasasodik a rotta. Baloldalunkon Frigate és Large Island-ot látom, olyan 3-4 mérföldre. Rudi a pilotkönyvet bújja, ami szerint a szigeteken itt összesen ha harmincan élnek.
Az út további részén nagyot beszélgettünk, így hamar elmúlt az a pár óra, míg St. Georges öblébe értünk, ez a fővárosa a szigetnek. Grenada amúgy elég nagy, elvileg túrázni is fogunk rajta. Az utóbbi időben fejlesztették a kikötőt és a marinát is, van víz, villany, de köszönő viszonyban sincs a boják pozíciója a térképével. Ennek ellenére simán kikötöttünk, már vártak az adott helyen, mert Ch16-on előre bejelentkeztünk. Kikötöttünk tehát a Granada Yacht Clubban, kaptunk vízet, lehet tusolni, van rendes fürdőblokk. Heluék elmentek bevásárolni, valószínűleg holnap kirándulunk, este pedig vacsizni és bulizni megyünk.
 |
| Grenada |
Egész éjszaka nyekergett a kormány, ahogy billegtünk, így miután felkeltem, szemrevételeztem a rohadékot, ami miatt többen nem aludtak, köztük én sem. Rájöttem, hogy a kormánylapát tengelye körüli gyűrű, ami a kormányrudakat és az autopilotot köti össze a tengellyel, erősen kilazult és a biztonsági csapszeg tartja az egész kócerájt össze. Rudival és Imi bácsival konzíliumot tartva úgy döntöttünk, hogy előkészületbe helyezzük a vészkormányt, ami persze nem illett a csapszegre, így kalapáccsal és Imi bácsi reszelőjével finomhangoltunk rajta. Ja, azt meg elfeledtem hozzátenni, hogy elfogyott az édesvizünk.... Így nem állunk meg Grenada előtt sehol, hanem rögtön oda hajózunk, mintegy 44 nm lesz a mai etap. Reggelire olivaolajas-fokhagymás piritóst ettünk, meg gyümölcsöt később, hogy ne kelljen mosogatni, ami meg koszos lett, tengervízzel öblítettük. Szerintem ezt kellett volna eddig is tenni, így nem vertünk volna 1,5 köbméter víz seggére 1 hét alatt :) Most hagytuk el Sisters Rockot, ami két szikla Carricou nyugati partjainál és fordultunk
210-re Diamond Rock iranyába. Nyugodt a tenger, kellemes szél fúj, 6-7 kn-val haladunk, a legényseg pihen. Van meg 27 nm hátra. Utunk során el fogunk menni Kick'em Jenny elsüllyedt vulkánja felett, amiről a térkép azt mondja, hogy figyelni kell a Ch 16ot, mert kitörés előtt rádión mondják be, hogy mekkora az evakuációs kőrzet sugara. Érdekesség: variáció 14,9 fok West. Általában 1,5-2 kn-os áramlatok vannak E-W irányban, könnyű velűk számolni, a megtett utat trackelve szépen látszik a hatásuk, hasasodik a rotta. Baloldalunkon Frigate és Large Island-ot látom, olyan 3-4 mérföldre. Rudi a pilotkönyvet bújja, ami szerint a szigeteken itt összesen ha harmincan élnek.
Az út további részén nagyot beszélgettünk, így hamar elmúlt az a pár óra, míg St. Georges öblébe értünk, ez a fővárosa a szigetnek. Grenada amúgy elég nagy, elvileg túrázni is fogunk rajta. Az utóbbi időben fejlesztették a kikötőt és a marinát is, van víz, villany, de köszönő viszonyban sincs a boják pozíciója a térképével. Ennek ellenére simán kikötöttünk, már vártak az adott helyen, mert Ch16-on előre bejelentkeztünk. Kikötöttünk tehát a Granada Yacht Clubban, kaptunk vízet, lehet tusolni, van rendes fürdőblokk. Heluék elmentek bevásárolni, valószínűleg holnap kirándulunk, este pedig vacsizni és bulizni megyünk.
Útinapló 8. - Tobago Cays, Palm Island
Január 25.
Reggel korán indultunk Tobago Cays szigetei felé, többen még aludtak. A táv nem volt jelentős, a víz is nyugis volt, picit billegtünk. A szigetek közé navigálás nem volt könnyű, rengeteg hullámtörés, zátony, szirt volt körülöttünk, de a térképek elég pontosnak bizonyultak, és a gps is segített. Kerestük a feltakaró jelet, meg is találtuk, így már végképp biztosak voltunk a dolgunkban. Ez a hely gyönyörű! Pont olyan, mint a képeslapokon. Gyuszkóval el is mentünk azonnal filmezni és fotózni. Kifizettük a rangernek a parkbelépőt, majd lehorgonyoztunk egy fehér homokos földnyelv előtt. Nagy nehezen beizzítottuk az ufót (Rudi és Imi bácsi gyűjtött rőzsét a parton + benzin) és elkezdtük sütni a Bequia-n vett langusztát és halakat.
Nekünk Helu virslit sütött krumplipürével, vajon párolt babbal-kukoricával és spenóttal. Miután megkajáltuk és a halmaradékot a vízbe dobáltuk, rengeteg kőhal és 2 rája jelent meg alattunk. Azonnal maszkot és pipát ragadtunk, be a vízbe. A nagyobbik rája legalább 1,5 méter hosszú volt. Gyuszival újabb bejelentkezést forgattunk a parton, a többiek is körülnéztek és egy csomó fotót készítettek. Később elindultunk Union Island felé, kellemes utunk volt, nem túl hosszú, végül Unionnal szembeni Palm Islandon kötöttünk bójára, ami egy privat sziget, a kormánytól bérelhető 99 évre. Építettek rá egy szállodát, illetve egy resortot. A manager engedélyével körbejártuk a resortot, találtunk ferdén nőtt pálmát, fehér homokot, csodálatos kis járdákat kivilágítva a bungalók közt, parti bárokat, szóval mindent, amire egy gazdag amcsinak napi 1000 usd ellenében szüksége van. Megvártuk a naplementét, Rudival közben elgyalogoltunk a resort széléig, ahol a parti bungalók igazán pár méterre voltak a hullámoktól. Mielőtt a homoki tetvek csípni kezdtek volna, visszabociztunk a hajóra és megvacsoraztuk a romlásnak indult gyümölcsöket, majd újabb Rudi vicceket hallgatva lassan elfogyott a csapat. Lefekvés előtt hatalmas kétszersült+sajt kombókat ettünk, ugylátszik kevés volt az erjedt gyümölcs :)
 |
| Tobago Cays & Palm Island |
Reggel korán indultunk Tobago Cays szigetei felé, többen még aludtak. A táv nem volt jelentős, a víz is nyugis volt, picit billegtünk. A szigetek közé navigálás nem volt könnyű, rengeteg hullámtörés, zátony, szirt volt körülöttünk, de a térképek elég pontosnak bizonyultak, és a gps is segített. Kerestük a feltakaró jelet, meg is találtuk, így már végképp biztosak voltunk a dolgunkban. Ez a hely gyönyörű! Pont olyan, mint a képeslapokon. Gyuszkóval el is mentünk azonnal filmezni és fotózni. Kifizettük a rangernek a parkbelépőt, majd lehorgonyoztunk egy fehér homokos földnyelv előtt. Nagy nehezen beizzítottuk az ufót (Rudi és Imi bácsi gyűjtött rőzsét a parton + benzin) és elkezdtük sütni a Bequia-n vett langusztát és halakat.
Nekünk Helu virslit sütött krumplipürével, vajon párolt babbal-kukoricával és spenóttal. Miután megkajáltuk és a halmaradékot a vízbe dobáltuk, rengeteg kőhal és 2 rája jelent meg alattunk. Azonnal maszkot és pipát ragadtunk, be a vízbe. A nagyobbik rája legalább 1,5 méter hosszú volt. Gyuszival újabb bejelentkezést forgattunk a parton, a többiek is körülnéztek és egy csomó fotót készítettek. Később elindultunk Union Island felé, kellemes utunk volt, nem túl hosszú, végül Unionnal szembeni Palm Islandon kötöttünk bójára, ami egy privat sziget, a kormánytól bérelhető 99 évre. Építettek rá egy szállodát, illetve egy resortot. A manager engedélyével körbejártuk a resortot, találtunk ferdén nőtt pálmát, fehér homokot, csodálatos kis járdákat kivilágítva a bungalók közt, parti bárokat, szóval mindent, amire egy gazdag amcsinak napi 1000 usd ellenében szüksége van. Megvártuk a naplementét, Rudival közben elgyalogoltunk a resort széléig, ahol a parti bungalók igazán pár méterre voltak a hullámoktól. Mielőtt a homoki tetvek csípni kezdtek volna, visszabociztunk a hajóra és megvacsoraztuk a romlásnak indult gyümölcsöket, majd újabb Rudi vicceket hallgatva lassan elfogyott a csapat. Lefekvés előtt hatalmas kétszersült+sajt kombókat ettünk, ugylátszik kevés volt az erjedt gyümölcs :)
Útinapló 7. - Bequia, Tobago Cays
január 24.
Sikerült netet találni egy kávézóban, ahonnan küldtünk pár mailt az otthoniaknak, és feltöltöttem a képeket is a blogra. Sajnos a kapkodásban a hajón maradt az a file, amiben a szöveget írtuk, így visszabociztam érte, de nem volt kedvünk visszamenni a kávézóba, hanem kerestünk wifit a parton. Amíg a szöveggel végeztünk, Imi bácsi vett nekünk fagyit, kivártunk egy bazi nagy zuhét, aztán vissza a hajóra. Vettek a csajok gyümölcsöt, meg egy kis kaját, ezeket elpakoltuk. A mai etap szerint Mayreau szigete lett volna a cél, ami már a Tobago Cays szigetcsoport tagja, de útközben szokás szerint rankesteledett. Szürkületben küzdöttem a kormánnyal, mikor eltűntek előlem a sziget fényei hirtelen, és éreztem, hogy erősödik a szél. Ekkor szóltunk Rudinak, hogy valószínűleg itt egy kis vihar, mire kiért a kabinjából, a hajó felluvolt, szakadt az eső és fütyült a 7-es szél. Gyorsan beöltöztünk és reffeltünk a nagyvitorlát, betekertük a genoat, közben Rudi célt módosított, úgy döntöttünk, meghúzódunk Canouan egyik öblében. Mire az öböl szájához értünk, nagyjából rendet tettünk a hajó belsejében, mert a vihar és a hullámzás kicsit átrendezte a dolgokat, ami nem volt leragasztva, az biztos hogy a másik oldalra került :) A gps és a térkép szerint is több fény lett volna segítségünkre az öbölbe történő behajózáshoz, de igazából egyiket sem láttuk. Rudi többször visszafordult, de aztán mindig újra megpróbáltuk megkeresni a fényeket. Végül nem sikerült, hanem egy darab pirosra kormányozva, aztán északnak fordulva találtunk egy mooringboját, arra kötöttünk. Reggel aztán láttuk, hogy a zöld fény oszlopa ki van döntve, a többi pedig nem is létezik. Gyorsan vacsiztunk, aztan pihenőre tértünk, mert mindenki elfáradt a viharban.
Sikerült netet találni egy kávézóban, ahonnan küldtünk pár mailt az otthoniaknak, és feltöltöttem a képeket is a blogra. Sajnos a kapkodásban a hajón maradt az a file, amiben a szöveget írtuk, így visszabociztam érte, de nem volt kedvünk visszamenni a kávézóba, hanem kerestünk wifit a parton. Amíg a szöveggel végeztünk, Imi bácsi vett nekünk fagyit, kivártunk egy bazi nagy zuhét, aztán vissza a hajóra. Vettek a csajok gyümölcsöt, meg egy kis kaját, ezeket elpakoltuk. A mai etap szerint Mayreau szigete lett volna a cél, ami már a Tobago Cays szigetcsoport tagja, de útközben szokás szerint rankesteledett. Szürkületben küzdöttem a kormánnyal, mikor eltűntek előlem a sziget fényei hirtelen, és éreztem, hogy erősödik a szél. Ekkor szóltunk Rudinak, hogy valószínűleg itt egy kis vihar, mire kiért a kabinjából, a hajó felluvolt, szakadt az eső és fütyült a 7-es szél. Gyorsan beöltöztünk és reffeltünk a nagyvitorlát, betekertük a genoat, közben Rudi célt módosított, úgy döntöttünk, meghúzódunk Canouan egyik öblében. Mire az öböl szájához értünk, nagyjából rendet tettünk a hajó belsejében, mert a vihar és a hullámzás kicsit átrendezte a dolgokat, ami nem volt leragasztva, az biztos hogy a másik oldalra került :) A gps és a térkép szerint is több fény lett volna segítségünkre az öbölbe történő behajózáshoz, de igazából egyiket sem láttuk. Rudi többször visszafordult, de aztán mindig újra megpróbáltuk megkeresni a fényeket. Végül nem sikerült, hanem egy darab pirosra kormányozva, aztán északnak fordulva találtunk egy mooringboját, arra kötöttünk. Reggel aztán láttuk, hogy a zöld fény oszlopa ki van döntve, a többi pedig nem is létezik. Gyorsan vacsiztunk, aztan pihenőre tértünk, mert mindenki elfáradt a viharban.
csütörtök, január 24, 2008
Útinapló 6. - Wallilobou Bay, Bequia
 |
| Bequia |
Másnap reggelire Helu bevezette a szenyó vagy gyümölcs (A/B) menüt, aztán nekiindultunk a vízeséshez, ami elvileg 10 perc sétára volt a parttól. Kb fél órát meneteltunk hegynek felfelé (közben mindenkinek azt hazudtuk, hogy a parton már találtunk helyi segítőt, akivel itt a kanyar után találkozunk), rengeteg érdekes gyümölcsöt, fát, növényt és embert láttunk, találtunk egy kiskertet, ahol a farm tulaja elmesélte, hogy ott van eltemetve az édesapja. Egy másik kertben volt egy művész, aki hulladék autoalkatrészekből készített szobrokat. Szedtünk szerecsendiót, vettünk gyümölcsöket, olyat is amiről nem tudtuk, mi az. Később betértünk egy helyi kocsmába colázni. Az egyetlen hűtőben szépen megfért a csirkefarhát, halfilé és a sör. Mikor mindezekkel végeztünk, betértünk a parti kocsmába, ahol Tonie saját maga szórakoztatására énekelt helyi számokat a kareoke gépébe. Okuljatok, ez volt az, Gyuszkó rálelt a neten.
Összeismerkedtünk egy csomó helyi emberrel, egész du söröztünk, pacsiztunk és pihentünk. Tonie kapott egy aláírt magyar lobogót, és barátként búcsúztunk tőle. Indulás előtt Imibácsi rántottáját vacsiztunk, majd vitorlát bontottunk és irány Bequia, Admirality Bay, Port Elizabeth, ahova egy szintén kemény menet után (hullamok, hajók a sötétben fények nélkül, kardinális bóják, stb) szintén éjszaka érkeztünk és horgonyra álltunk. Itt végre volt bocidokk, találtunk egy szuper éttermet, amit amerikaiak üzemeltettek , eleg jó mexikói vacsit kajáltunk. Este még a hajón Rudi kutyás sztorijára órákat röhögtünk, majd kint aludtunk a cockpitben.
Reggel korán keltünk, gyorsan reggeliztünk, és áthorgonyoztunk a strand elé, ahonnan felderítő útra indult az első csapat, addig mi a hajón tettünk-vettünk, én a blogot írtam. Ekkor Heluek egy állatot találtak a fejemben, vagyis rajta, szerintük kullancs, de leginkább nem tudjak... Lehet hogy ez az utolsó bejegyzésem kedves naplóm :) No para!
Délután indulunk tovább Tobago Kayes felé.
Útinapló 5. - St Vincent, Wallibou Bay
 |
| St Vincent and the Grenadines |
Ismét magamhoz ragadtam a szót és a laptopot... Reggel egy külonítmény elment a bocival bevásárolni, addig mi életet leheltünk magunkba, illetve Gyuszkóval folytattuk a film forgatást. Volt egy erős küzdelem még a csónakos "segitők" ellen, majd kaja után inkább odébbálltunk a Pitonok mögötti öbölbe. Amíg a hajó bóján állt, a bocival kimentünk a partra, ahol volt egy kis szálló, gyönyörű kilátással, aranyos nádból készült ernyőkkel a nap ellen, és egy elkerített rész, ahova beúsztunk és búvárkodtunk. Rudi legutóbb rengeteg halat látott itt, igaz, most nem volt olyan sok, de azért láttunk pár tűhalat, bohóchalat, barracudat, rákot, tengeri kígyót és papagájhalat. Rudival és Heluval cápát kerestünk a sziklahasadékokban, de vagy nagyon elbújtak, vagy nem voltak ott :) Láttunk apróhalak nagy csapatát, egy ideig követtek minket. Mikor mindenki végzett a dolgával, elindultunk St Vincent szigetére. Amíg a sziget szél alatti oldalán hajóztunk, nem volt semmi gond, de abban a pillanatban ahogy kiértünk a takarásból, volt haddelhadd. 7-es szél órákon keresztül, gyakran 7m-es hullámokkal, az ég kicsit borult volt, szóval elég izgalmasra sikeredett az átkelés. Komoly erőfeszítésbe került, mire megbiróztunk a kormánnyal, nem hiába elég tohonya a hajó... Vegül szerencsésen megérkeztünk St Vincent takarásába, ahol nyugodtabb vizeket találtunk. Mikor már naplementében közeledtünk Wallilabou öbléhez, ahol a Carib tenger kalózai című filmet forgatták, egy csapat delfin szegődött mellénk, és elég sokáig kísértek minket. Időben észrevettük, így sok képet és videot tudtunk készíteni. A legszebb az egészben az volt, mikor a hajó orrához érve oldalukra fordultak es felnéztek ránk, üdvözöltek :) Már sötétben kötöttünk ki ahoz a mólóhoz, amin a filmben és a valóságban is a daruk álltak. Sajnos a díszletek eléggé szét vannak szedve, de sok ház és egyéb építmény még egész jó állapotban vannak, sokat még használnak is a helyiek. Az egyikben étterem van, a másikban a vámtiszt dolgozik. Kibociztunk a partra és egy nagyon kellemes halvacsit ettünk az egyik nyitva lévő étteremben. Még én is halat ettem, azt hiszem ez volt életem első olyan halkajája, amit maradéktalanul elfogyasztottam.
Útinapló 4. - Soufriére, St Lucia
 |
| St Lucia |
Gyakorlatilag mindenki több szivárványt látott ma egy óra alatt, mint egész életében eddig. Az út javarészt viccmeséléssel telt, valamint azzal, hogy a helyi srácokkal megértessük, nem kell horror pénzért idegenvezetés, mert Rudi volt már itt és tudja mit, mikor kell megnézni. Beálltunk Soufriere öblébe, illetve annak elejére egy bójára. Velünk szemben magasodik a Pitonok csúcsa, elég impozáns látványt nyújt. Az idő kissé ködös, vagyis párás volt mikor megérkeztünk, leginkább a Jurassic Parkhoz tudnám hasonlítani a környéket. Kikötés után kajáltunk, visszavertük a helyi önkéntes idegenvezetők hadának utolsó támadását, majd páran a bocival a 70.000 denevér kirepülése című előadásra igyekeztünk. Sajnos, a denevérek órája valószínűleg nem volt a miénkhez állítva, mert 6-kor nem indultak meg sehova. Rudi szólt egy pár früh-rajtosnak, hogy menjenek vissza a rajtvonal mögé, de rá se hederítettek. Visszatértünk a hajóra, összekaptuk magunkat, CH16-on a Hummingbird étteremben asztalt foglaltunk, majd útnak indultunk a part felé. A kiszállás nem volt egyszerű, a parthoz kötött hajók farkötelén húztuk ki magunkat a sekélyben, hogy a motort megkíméljük, majd partot fogva beszedtunk egy-két nagy hullámot hátulról, visszamentem a többiekért töksötétben, néha a motor is leállt, szóval elég izgalmas volt a túra. Mikor a második körrel is partot értünk, az étterem "biztonsági szolgálata", azaz 3 srác segített partra húzni a bocit, amiert külön-külön 20 EC-t kértek. Az étterem gyönyörű volt, nagyon hangulatos trópusi berendezés, gyertyák, fáklyák és viragok mindenütt. Sokkal jobban nézett ki belül, mint amire az ember a partról számíthat. Ezt a helyet a pilotkönyvből néztük ki, szerencsére azt nem a helyiek írják, szóval általánosságban megbízható információt közölnek. Jót kajáltunk, de mivel fáradtak voltunk, beszélgettünk egy kicsit és visszaindultunk. Az út zuhogó esőben, leginkább egy vietnami desszantos bevetésre hasonlított. Amikor azt írom, hogy zuhog az eső és megázunk, azért nem ugyanaz, mint otthon, mert nagyon meleg a víz és pillanatok alatt úgyis minden megszárad az állandó szél miatt, talán egy kicsit jól is esik néha. Este még a hajón Rudival útvonalat terveztünk, majd aludni ment mindenki. Én ismét kintmaradtam a cockpitben, de éjjel arra ébredtem, hogy baromira fúj a szél, fütyül minden, ami tud és hangosak a hullámok, felpattantam, látom a telihold fényében, hogy nagyon közel vagyunk a parthoz. Ez konkrétan pár métert jelentett... Mivel ugye bóján állunk, azt hittem, hogy leakadtunk és sodródunk, de aztán realizáltam, hogy a többiek is velünk egy sorban vannak, a bója megvan, így arra a következtetésre jutottam, hogy csak a holdvilág miatt tűnt közelibbnek, meg mert megváltozott a szélirány és átforogtunk a part felé. A hullámok oldalrol jönnek, ezért egész éjjel billeg a hajó, de mindenki jól bírta, óriásit aludtunk.
Útinapló 3. - St. Lucia
Sziasztok!
Először is engedjétek meg, hogy bemutatkozam Csanda Gyula vagyok, talán mondhatom Ákos egyik barátja és ez a barátság úgy 13 éves múlttal rendelkezik, úgyhogy most lehetőséget kaptam, és az elmúlt két napot én írom le nektek. Most St. Lucia szigetén vagyunk, ami utunk első igazi állomása, picit nehézkes volt az indulás, mert kb 48 órát kellett várni, hogy K.István csomagja végre megérkezen. Azt mondtak neki, hogy valószínűleg este hatra ki tudják hozni a kikötőbe. A mi kis csapatunk úgy döntött, hogy addig mostmár nem szeretnénk a kikötőben vesztegelni, így a hajóátvételi procedúra után kihajóztunk egy próbaútra, és kipróbáltuk a hajót, hogy minden rendben működik-e rajta: akár a motor, akár a vitorlázat. Rudi tanácsolta, hogy a szigetcsúcs után horgonyozzunk és irány a Karib-tenger. Megmondom őszintén január 20. van, a tenger nagyságrendileg úgy 24-25 fokos, ragyogóan süt a nap, a fedélzeten üvölt a zene és folyik a rum. Nem érezzük rosszul magunkat. Fürdőzés után visszamentünk a kikötőbe, ahol egy óra várakozás következett és egyszer csak, mint derült égből a villámcsapás megérkezett a csomag. Udv AIR FRANCE!!!
Mostmár tényleg nincs más hátra, mint hogy elinduljunk St Lucia felé. Teljes sötétségben hajózunk kifelé az öbölből, Martinique fényei egyre halványodnak. Amikor kiérünk a sziget takarásából, hirtelen 3-4 méteres hullámok kezdenek dolgozni rajtunk, azért mégis csak az Atlanti ócean. Az elkövetkező 6 órat részletesen nem szeretnem leírni, aki hajózott már ilyen környezetben, az tudja mi is következett, aki meg meg nem annak nem kivánom:)! A megérkezés picit megtörten és nem kevésbé meggyötörten érte a társaságot, úgyhogy következett az alvás ideje.
A reggel egy csodálatos szép öbölben, Marigot Bay-ben köszöntött ránk, és amint a helybeli árusok ezt észrevették, rögtön megtámadták a hajónkat mindenféle portékával. Volt, aki friss gyümölcsöt, volt, aki ékszereket árult. Reggeli után Kata, Helu, Áki, Rudi,Imre bácsi, és jómagam strandoltunk egy nagyot, komolyan fantasztikus élmény volt a pálmafák tövében úszkálni. Ebéd után indultunk tovább egy másik öbölbe, ahol majd az éjszakát is tölteni fogjuk. Ez nem volt nagy távolság, de kezdtem, kezdtük úgy érezni magunkat, mint valami óriási giccsparadé résztvevői, ugyanis egy trópusi zivatar köszöntött St Lucia-ra, ezáltal mindig máshol, de folyamatos szivárvány kísérte utunkat.
Először is engedjétek meg, hogy bemutatkozam Csanda Gyula vagyok, talán mondhatom Ákos egyik barátja és ez a barátság úgy 13 éves múlttal rendelkezik, úgyhogy most lehetőséget kaptam, és az elmúlt két napot én írom le nektek. Most St. Lucia szigetén vagyunk, ami utunk első igazi állomása, picit nehézkes volt az indulás, mert kb 48 órát kellett várni, hogy K.István csomagja végre megérkezen. Azt mondtak neki, hogy valószínűleg este hatra ki tudják hozni a kikötőbe. A mi kis csapatunk úgy döntött, hogy addig mostmár nem szeretnénk a kikötőben vesztegelni, így a hajóátvételi procedúra után kihajóztunk egy próbaútra, és kipróbáltuk a hajót, hogy minden rendben működik-e rajta: akár a motor, akár a vitorlázat. Rudi tanácsolta, hogy a szigetcsúcs után horgonyozzunk és irány a Karib-tenger. Megmondom őszintén január 20. van, a tenger nagyságrendileg úgy 24-25 fokos, ragyogóan süt a nap, a fedélzeten üvölt a zene és folyik a rum. Nem érezzük rosszul magunkat. Fürdőzés után visszamentünk a kikötőbe, ahol egy óra várakozás következett és egyszer csak, mint derült égből a villámcsapás megérkezett a csomag. Udv AIR FRANCE!!!
Mostmár tényleg nincs más hátra, mint hogy elinduljunk St Lucia felé. Teljes sötétségben hajózunk kifelé az öbölből, Martinique fényei egyre halványodnak. Amikor kiérünk a sziget takarásából, hirtelen 3-4 méteres hullámok kezdenek dolgozni rajtunk, azért mégis csak az Atlanti ócean. Az elkövetkező 6 órat részletesen nem szeretnem leírni, aki hajózott már ilyen környezetben, az tudja mi is következett, aki meg meg nem annak nem kivánom:)! A megérkezés picit megtörten és nem kevésbé meggyötörten érte a társaságot, úgyhogy következett az alvás ideje.
A reggel egy csodálatos szép öbölben, Marigot Bay-ben köszöntött ránk, és amint a helybeli árusok ezt észrevették, rögtön megtámadták a hajónkat mindenféle portékával. Volt, aki friss gyümölcsöt, volt, aki ékszereket árult. Reggeli után Kata, Helu, Áki, Rudi,Imre bácsi, és jómagam strandoltunk egy nagyot, komolyan fantasztikus élmény volt a pálmafák tövében úszkálni. Ebéd után indultunk tovább egy másik öbölbe, ahol majd az éjszakát is tölteni fogjuk. Ez nem volt nagy távolság, de kezdtem, kezdtük úgy érezni magunkat, mint valami óriási giccsparadé résztvevői, ugyanis egy trópusi zivatar köszöntött St Lucia-ra, ezáltal mindig máshol, de folyamatos szivárvány kísérte utunkat.
Ízelítő képekből
 |
| Martinique - Trinidad |
Most pillanatnyilag Bequia szigetén vagyunk, az Admirality Bay-ben, Port Elizabeth városkában. Nehezen megy a feltöltés, amint tudok írok.
vasárnap, január 20, 2008
Martinique - útinapló 2.
 |
| Martinique |
A tegnapi nap hátralévő része intezkedéssel telt, kissé nehézkesen mennek itt a dolgok :) Elvégeztük a nagybevásárlást, már van kaja-pia a fedélzeten doszt. Délutánra mindenki bepakolt a kabinjába, van saját vizesblokk majdnem mindhez. Annak, aki nem ismeri ezeket a "fürdőszobákat", elmesélem, hogy egy kb 1,20x1,00m-es helyre be van spájszerolva egy mosdó, wc a vízpumpával, a megfelelő szekrényekkel. Fürdeni a mosdóhoz tartozó csap kihúzásával lehet, az összegyűlt víz egy pumpa segítségével távozik a hajó aljából. Este elmentünk egy étterembe, ahol grill est volt, ami azt jelenti, hogy lehetett rendelni grillhalat, grillcombot meg grilloldalast. Pont. :) Nem volt rossz, de aztán kötelező volt benézni a Mango Bay-be, mert zenés-táncos mulatság volt meghirdetve. Pár magyar kolléga már megelőzött minket, mert egy-két jókedvű osztrák túristát próbáltak éppen rávenni, hogy vonatozzanak velük, közvetlenül az asztalon táncolást követően. A buli nem tartott sokáig, mindenesetre szerencse, hogy nem találtuk meg a bocihoz az evezőket, mert hajnalban még útnak akartunk indulni egy esti fürdőzésre. Amúgy történt egy pár érdekes dolog még délután-estefelé: zátonyra futott és fennakadt egy kb 44 ft hajó nem messze tőlünk, sokáig tornásztak, mire leszedték. Az árboc csúcsát húzták motorcsónakkal, Imréék attól tartottak, hogy el fog törni, mert már jóval több, mint 45 fokot dőlt a hajó. Végül aztán eltűntek valamerre, szóval nem történt nagy kár. Körbejártuk a mólókat, gyönyörű hajók állnak bent, mindet lefotóztuk, ha lesz időm feltöltöm a webalbumba. Kár leírni hogy néztek ki, inkább majd a képek meséljenek. Elég nagy az élet itt, mondjuk tegnap éppen charter-váltás volt, kirakodóvásárral, este zenével, de ma is van pörgés azért szépen.
Most reggelizünk, megnézzük, hogy megérkezett-e István csomagja, ha nem, akkor köteleket oldunk és végre úrta kelünk St. Lucia felé, ahol benézünk Rodney Bay-be (ott végződik minden évben az ARC :) Ha lesz wifi este, akkor update.
szombat, január 19, 2008
Martinque - útinapló 1.
újra éled a blog...megint történik velem valami :)
Itteni idő szerint írom az eseményeket, mert így egyértelműbb, legalábbis nekem. Szóval van -5 óra Magyarországhoz képest. Az út sima volt, szokásos apró kellemetlenséggekkel, de végeredményben minden rendben ment. Pici késéssel, 20:40kor landoltunk, jött a transzferbusz és behozott Le Marin-be, ahol a kikotő van. Szerintem némileg alullőtték a busz kapacitását, vagy mi voltunk többen, mint amire számítottak, de tény, hogy a csomagok nem fértek el a jármű gyomrában és ezáltal, mire mindenki fent volt a buszon, úgy nézhettünk ki, mint egy argentín helyközi járat... már csak a csirkésketrecek és a kötözött sertések hiányoztak a tetőről. Gyorsan megtaláltunk a hajót, ami bazi nagy, de nem a szerződésben foglaltaknak megfelelő, ezért ma reggel van egy kis tárgyalás, amire Rudi, Helu es K.István vállakoztak. Sebtiben nekivágtunk élelem után kutatni, előszőr egy lakókocsis pizzeriát találtunk és inkább odébb álltunk, ám az összes hely zárva volt illetve éppen zárt, így visszafalé vettük utunkat a lakókocsishoz. Útközben még viccelődtünk is, hogy mekkora poén lenne, ha az is bezárna, mire visszaérünk, hát majdnem pont így történt, Rudi előrerohant és láss csodát, az "étterem és terasza" újra nyitva állt. Rendeltünk különféle pizzákat, meg hideg helyi sört, és máris jobba éreztük magunkat, bár egyre csak azt kérdeztük egymástól, hogy biztos ébren vagyunk? 25 fok, csillagos ég, tenger és rövidnadrág - januárban. Pár órával ezelőtt még Esztergomban keltem nagyon álmosan, még sötét volt, mikor megérkeztünk Szentendrére Gyuszkóhoz, és most meg tessék, már melegem is van. Mondjuk nem vagyok kevésbé álmos, az tény. Éjszaka volt pár nagyon rövid, de intenzív zápor, ami egyátalán nem zavaró, legalabb hűti és mossa a decket. Reggel már 7 után fent voltunk, Heluék elmentek Imrebácsival reggeliért. Gyuszival eljöttünk a helyi bolhapicra, ahol nagyon sok európai vitorlazó árulja az éppen megunt vagy feleslegessé vált felszerelését, szükségtelenné vált pilotkönyveket, radart, VHF rádiót, lámpákat és minden egyéb elképzelhető cuccot. Itt vagyunk a Mango Bay nevű parti kocsmában, van free wifi, meg hideg helyi sör (Biere Lorraine), ami nagyon fontos ugye! Amúgy minden francia, még az autók rendszáma is uniós francia. Összességében elég gazdagok szerintem, új autók, szép házak. Sok a turista. Össze se lehet hasonlítani mondjuk Thaifölddel, sokkal jobb az infrastruktúra úgy általában, de az emberek hozzáállása a dolgokhoz mutat némi hasonlóságot: mindenki mindennel ráér. Ha valami 20 perc, az minimum 2 óra :) Az árak sem szégyellősek, mint európában. Lassan indulunk vissza a mólóhoz, kiváncsian várjuk mit intéztek Heluék. Gyuszi folyamatosan forgat, mindketten fényképezünk, legközelebb lesz talán fotó is.
Itteni idő szerint írom az eseményeket, mert így egyértelműbb, legalábbis nekem. Szóval van -5 óra Magyarországhoz képest. Az út sima volt, szokásos apró kellemetlenséggekkel, de végeredményben minden rendben ment. Pici késéssel, 20:40kor landoltunk, jött a transzferbusz és behozott Le Marin-be, ahol a kikotő van. Szerintem némileg alullőtték a busz kapacitását, vagy mi voltunk többen, mint amire számítottak, de tény, hogy a csomagok nem fértek el a jármű gyomrában és ezáltal, mire mindenki fent volt a buszon, úgy nézhettünk ki, mint egy argentín helyközi járat... már csak a csirkésketrecek és a kötözött sertések hiányoztak a tetőről. Gyorsan megtaláltunk a hajót, ami bazi nagy, de nem a szerződésben foglaltaknak megfelelő, ezért ma reggel van egy kis tárgyalás, amire Rudi, Helu es K.István vállakoztak. Sebtiben nekivágtunk élelem után kutatni, előszőr egy lakókocsis pizzeriát találtunk és inkább odébb álltunk, ám az összes hely zárva volt illetve éppen zárt, így visszafalé vettük utunkat a lakókocsishoz. Útközben még viccelődtünk is, hogy mekkora poén lenne, ha az is bezárna, mire visszaérünk, hát majdnem pont így történt, Rudi előrerohant és láss csodát, az "étterem és terasza" újra nyitva állt. Rendeltünk különféle pizzákat, meg hideg helyi sört, és máris jobba éreztük magunkat, bár egyre csak azt kérdeztük egymástól, hogy biztos ébren vagyunk? 25 fok, csillagos ég, tenger és rövidnadrág - januárban. Pár órával ezelőtt még Esztergomban keltem nagyon álmosan, még sötét volt, mikor megérkeztünk Szentendrére Gyuszkóhoz, és most meg tessék, már melegem is van. Mondjuk nem vagyok kevésbé álmos, az tény. Éjszaka volt pár nagyon rövid, de intenzív zápor, ami egyátalán nem zavaró, legalabb hűti és mossa a decket. Reggel már 7 után fent voltunk, Heluék elmentek Imrebácsival reggeliért. Gyuszival eljöttünk a helyi bolhapicra, ahol nagyon sok európai vitorlazó árulja az éppen megunt vagy feleslegessé vált felszerelését, szükségtelenné vált pilotkönyveket, radart, VHF rádiót, lámpákat és minden egyéb elképzelhető cuccot. Itt vagyunk a Mango Bay nevű parti kocsmában, van free wifi, meg hideg helyi sör (Biere Lorraine), ami nagyon fontos ugye! Amúgy minden francia, még az autók rendszáma is uniós francia. Összességében elég gazdagok szerintem, új autók, szép házak. Sok a turista. Össze se lehet hasonlítani mondjuk Thaifölddel, sokkal jobb az infrastruktúra úgy általában, de az emberek hozzáállása a dolgokhoz mutat némi hasonlóságot: mindenki mindennel ráér. Ha valami 20 perc, az minimum 2 óra :) Az árak sem szégyellősek, mint európában. Lassan indulunk vissza a mólóhoz, kiváncsian várjuk mit intéztek Heluék. Gyuszi folyamatosan forgat, mindketten fényképezünk, legközelebb lesz talán fotó is.
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)
