Mala forrásalagút - Esztergom

Régóta adós vagyok ezzel a poszttal, itt várakozott piszkozatban jó ideje. Most azért lett aktuális, mert jövő héten a Budavári Labirintusba készülünk éjszakai olajlámpás felfedező körútra. Természetesen viszem a gépet, készül majd róla külön beszámoló. Na de vissza Esztergomba, ahol tavasszal jártunk 3 barátommal, mert 1 napra megnyitották a javarészt a Fürdő Szálló alatt húzódó alagútrendszert, melyből annak idején a termálvizet nyerték. A szervezők előtt le a kalappal, nagyon hangulatossá tették mécsesekkel a látogatást. A strandfürdő felől lépcsőn szálltunk alá, lent már víz fogadott, amit folyamatosan szivattyúztak.

Először a bal, azaz északi ágba indultunk, ami többnyire száraz volt. A fenti képeken láttok a fal tövében betonkávákat, ott bugyog fel a Mala forrás. Félúton átmásztunk egy római kori híd még máig álló ívei között. Ez a régi út egy hídja volt, a mai napig ugyanezen a nyomvonalon halad a főút. Hihetetlen volt megérinteni azokat a köveket, amit sok évszázaddal ezelőtt raktak oda. Visszafelé fotózkodtuk előtte, ki tudja látjuk-e valaha még - vezetőnk azt mondta, hogy bármikor elöntheti az egészet a forrásvíz, hiszen már nem szivattyúzzák a közeli bányából a vizet, így folyamatosan emelkedik a vízszint. A déli ágban kb 1 m víz állt, ezért a pilléreken és kávákon másztunk úgy 20-30 méter hosszan, majd száraz lábbal folytattuk utunkat, de már csak a zseblámpák világítottak. Elmentünk egészen a végéig, majd lekapcsoltuk a lámpákat és vak sötétben próbáltunk kijutni. Próbáltunk, mert pár másodperc után azt sem tudtuk, hogy merre van fent és lent, annyira elvesztettük a térérzékünket. Végül visszamásztunk a bejárathoz és újra a felszínre küzdöttük magunkat.

A Mala alagúthoz rövid ismertetőt itt és egy hosszabbat térképpel itt találtok.