Hazatérés

Az utolsó napunk leginkább pakolással, check-out-tal telt, Rudi felfedezte, hogy az út során valahol ellopták a hajóról a bankkártyáit, így Istvánnal aránylag hosszabb, ámde felesleges időt töltöttek a helyi rendőrségen. A szerv mindent elkövetett, hogy ne kelljen dolgoznia... Délután Rudi és Káptalan István hamarább lépett a reptérre, mivel ők Bécsbe mentek, mi 7-kor szálltunk taxiba. Előtte vendégeskedtünk egy katamaránon, amit szlovák srácok béreltek, maradék javainkat és némi hasznos információt borra és sörre cseréltünk az idegenekkel. A hazaút valamiért sokkal rövidebbnek tűnt, valószínűleg elég fáradtak voltunk és tudtunk valamicskét aludni a repülőn is.
Most az a feladat, hogy egyenként végigkurkásszam a posztokat, tervezem az ékezetes betűk használatát visszamenőleg is, valamint a bejegyzéseket képekkel, térképrészletekkel tarkítani. A 2700 képet, amit kint készítettünk, még át kell válogatni, aztán el kell döntenem, hogy időrendben vagy téma, esetleg helyszín szerint töltöm a webalbumba. Az 5 órányi videót Gyuszi barátom vagdossa éppen, ha meglesz vele, mindenképp belinkelem.
A statot böngészve észrevettem, hogy az egyik hazai kedvenc blogomról is érkeztek találatok, utánanéztem és rájöttem, hogy az itt olvasható szösszeneteket Zolivagyok is ajánlja olvasóinak. Ezúton is köszönöm neki, ez egyrészt a blog számára mérföldkő, másrészt engem is ösztökél arra, hogy rendszeresen írjak ide, talán ezúttal sikerül.