Útinapló 15. - Martinique, Le Marin

Szokásunkhoz híven napnyugtakor értünk az esti kikötés helyére, ami ezúttal az utolsó, azaz Le Marin, Martinique. Mikor itthon nézegettem a digitális térképeket, kissé megijedtem ettől a helytől, mert tele van zátonnyal és homokpadokkal, persze jelölve vannak - de csak a térkép szerint. A helyi szokásokhoz híven kb a fele vagy nem ott van, ahol kéne, vagy nem megvakult idő közben. Manőverezés közben épp arról gondolkodtunk, hogy régen milyen tökéletes kikötő lehetett ez, hiszen térképek vagy a meder alapos ismerete nélkül, bazinagy vitorlásokkal ide bejönni konkrétan lehetetlen lehetett. Rudi azt mesélte, hogy annak ellenére, hogy a korabeli hajók kapitányai nyilván eléggé ott voltak a szeren, gyakran a legénység csónakokba pattanva kötelekkel irányította a több tonnás teknőket, persze evezőkkel meghajtva. Le Marinból kihajózva úgy tűnt, mostanság is előfordul ilyen helyeken a hajótörés, mert kétoldalt a zátonyokon vitorlások lepusztult maradványait láttuk, amolyan tipikus féloldalra billent, szakadt vásznakkal kiadásban. A mellékelt képen láthatjátok, hogy az öböl egyes pontjain a valószínűleg megkotort sáv 30 m mély, melyet oldalról 0.5-1 m-es víz ővez.

Szóval megint sötétben, a létező avagy nem létező fényeket keresve, természetesen hibátlanul, besuhantunk az első mólóra, ahonnan az elején indultunk. A csajok elmentek pizzáért, bekajaltunk, majd az utolsó hajónalvást is abszolváltuk.