Lost In Space - A legmagányosabb halál

Azzal gondolom mindenki tisztában volt, hogy Gagarin és Lajka között azért volt néhány szerencsétlen, akik sosem tértek vissza a próbaútról. Némelyikük még ma is repül - számítások szerint 29.000 km/h sebességgel hasítanak a Naprendszer határánál, mínusz 270 fokra fagyasztva - többségük pedig a Föld légkörébe történő belépéskor lelte halálát.
A minap olvastam egy a cikket, ami arról szól, hogy két olasz fiatal a '60-as évek környékén levadásztát az oroszok rádióforgalmát, hamarabb tudtak egy-egy fellőtt Sputnyikról, mint Kennedy elnök - és ez komoly... Lett is ebből szép kis perpatvar, kémekkel, NASA-val meg KGB-vel, ahogy akkortájt szokás volt az ilyen horderejű dolgokat kezelni. Akit érdekel ITT elolvashatja.
Én azonban azért írtam ezt a posztot, mert úgy gondolom, hogy másokat is érdekel mi történhetett azokkal az emberekkel... A teljesség igénye nélkül:

1960. május - Ismeretlen űrhajós, eltűnt az űrben, miután a kapszula letért a röppályáról.

1960. november - Bajbajutott űrhajó segélykérését vette a testvérpáros. Az S.O.S. ismert jelét ugyan azonnal felismerték, de valami szokatlant is észleltek: a jel nem a szokásos mozgást produkálta - mint amikor egy űrhajó a Föld körül kering 29.000 km/h sebességgel - hanem egy pontban állt, viszont a jel egyre gyengült. Ez azt jelentette, hogy a kapszula elhagyta a pályát és a végtelenbe távolodott vagyis távolodik valószínűleg a mai napig.

1961. február - A testvérpár különös hangot rögzít az űrből. A szalagon egy ember ziháló, küzdelmes légzése hallható. Később Olaszország akkori vezető cardiológusa megerősítette, hogy a felvételen egy ember kapkod levegő után, azaz végighallgatták, ahogy a kozmonauta megfullad.

1961. május - Egy keringő kapszula gyenge segélykérő jeleit fogják. "Vétel... vétel... vétel... Beszéljetek hozzám! Vétel... Nagyon meleg van! Nagyon meleg van! Mi? Ötvenöt? Mi? Ötven? Igen, igen, igen, lélegzem. Oxigént! Oxigént! Nagy a forróság! Ez... ez nem veszélyes?" - a fiúk elmodása szerint, akik akkor még nem értették az adást, a kozmonauta hangja kétsébeesett volt. Kicsit később az adás folytatódott... "Ötveegy. Igen, nagyon meleg van. Nagyon meleg van, minden... minden nagyon forró! Lángot látok! Lángot látok! Harminckettő... harminckettő! Le fogok zuhanni? Igen, nagyon meleg van... vétel! Nagyon nagy a forróság, most fogok belépni a légkörbe! Nagyon meleg van!" Majd az adás megszakadt.

1961. október - Egy újabb szovjet kapszula tér le a röppályáról és tűnik el örökre az űrben.

1962. november - Az oroszok ismét elveszítenek egy űrhajót, mikor a visszatérés során az kilép a Föld léköréből és eltűnik.

1963. november - Ismeretlen női kozmonauta halála visszatérés során.

1964. április - Ismeretlen kozmonauta halála, belépéskor elégett a kapszulával együtt.

Ezeken kívül bizonyára számos esetről nincs tudomásunk. Az igazsághoz az is hozzá tartozik, hogy nem csak az űrhajókban sérültek meg emberek a kísérletek során, hanem a Földön is. 1960. október 23-án Bajkonúrban, egy, a kilövés előtt felrobbant rakéta 165 mérnök halálát eredményezte. Az olasz fiúk a sok tragédián kívül élőben hallották, amint John Glenn 1962. februárjában sikeres űrrepülést hajtott végre és sértetlenül vissza is tért a Földre.

Új cél... Peru Ocean Shore

Még várom a máltai képeket a többiektől, addig is íme egy rövid poszt arról, hogy melyik desztináció áll jelenleg a lista élén nálam. Az első hely biztos, a második-harmadikért folyik a verseny.












Peru, azon belül is a nyugati partvidék. Egyik nap nézegettem azokat a híres vonalakat, melyek Nazca közelében találhatók. Elképesztő méretekben hozták létre ezeket a rajzokat, nem is értem, hogy tudták ilyen arányosan elkészíteni, hiszen egyben csak a levegőből látható az ábra. Nemrég újakat is találtak az egyik fennsíkon. Google Earth-ben megkerestem a koordintáták alapján (14-43' S 75-08'W). Több száz alkotás, melyeket ie 200 és isz 700 között építettek, szerintem óriási munkával. A Wiki szerint ez a Föld egyik legszárazabb területe. Ha valaki veszi a fáradtságot, és megnézi a környéket az Earth-ben, láthatja, hogy hatalmas fennsíkok húzódnak a Csendes-óceánig az Andok lábaitól. Ezután kezdtem el képeket nézegetni a neten és elhatároztam, hogy bár a kontinens mindig is szerepelt a listán (főleg Peru, Chile és Argentína), meglátva a fenti képet (forrás itt) masszív előnyre tett szert. Ezennel megkezdődik a nagy túra előkészülete, mely valószínűleg éveket emészt fel, de minden bizonnyal beteljesedik egyszer. A szokásos metódust választanám: ha már egyszer ott vagyok, a lehető legtöbbet látni - tapasztalni. Szóval első körben valahogy így nézne ki a dolog:
Peru - Lima, Titicaca tó, Cuzco és az egykori Inka Birodalom, Machu Pichu.
Ezen felül Brazíliaban az Amazonas vidéke, Chileben Tűzföld, Patagónia, ahol a szelek születnek, végül Argentínában Iguazu vízesés, Buenos Aires. Tudom jó nagy túra, de ha csak a negyede összejön, azzal is meg leszek elégedve.

Rolex Middlesea Race - Vihar

Rolex Middlesea Race - Indulás előtt

Már csak pár nap az indulásig, összeírtam egy listát, hogy mi az, amit nem szabad itthon felejtenem. Megnéztem az időjárást is, egyelőre egész jónak tűnik: 20-22 fok, kissé felhős és 3as szél. Olvasgattam a verseny hivatalos oldalát, van egy cikk a nevezett hajóktól itt.

IV. MNTB - 4.nap és a végeredmény

A 4.versenynapon végül 2 pályaverseny volt, reggeli skipper meeting után kimentünk a játszótérre és ott dekkoltunk vagy 2-3 órát, mire jött egy kis szél és el lehetett lőni a futamot. Igazaból arra gondoltunk, hogy szerencsénk lenne, ha ma nem rendeznének futamot, hiszen megvan az 5. hely, de végül lassan, de megjött a szellő. Az első futam remekül sikerült, másodiknak vettük volna a kreuz-bóját, ha nem fordul a szél, így erről lemaradtunk. A második futamra már 5ös szél dudált 6os befújásokkal, ez okozott némi kalamajkát. A rajt előtt pár másodperccel Rausch Mikivel koccantunk, így utoljára rajtoltunk, de még így is a 9. helyen futottunk be. Azért az érződött, hogy a csipetcsapat nincs az erős szeles vitorlázásra felkészülve :)

Már a visszaúton kiszámoltuk, hogy végül meg tudtuk tartani az 5. helyet összetettben, amire nagyon büszkék vagyunk. Köszönjük Berecz Zsombinak, Cserép Csabinak és Brencsán Dávidnak a kemény munkát, nélkülük sehol sem lettünk volna. Remélem, jövőre kicsit több felkészüléssel tovább javíthatunk az eredményeken.

IV. MNTB - 3. nap

Ma csak egy túra futam volt, szél nem volt sok, így a 10 utáni rajtból du 3kor egy hetedik hellyel gazdagodtunk. Én már teljesen elvesztettem a fonalat, a többiek azt mondják egy vagy két helyet csusszantunk vissza az összetettben, este okosabb leszek. Mindenesetre az idei mezőnyben egy 7. körüli végeredménnyel nagyon meg lennék elégedve, tekintettel az igen erős mezőnyre. Jelenleg előttünk van Czégai - eddig 5ből 5öt nyert, Litkey - Kékszalag08 1. hely, Rausch Miki - Kékszalag08 4. hely, Keló, Detre, akik mind remek vitorlázók és egy profi csapat van velük a hajón. Szóval eddig maximálisan meg vagyok elégedve, főleg, hogy ma pont azt beszéltük, hogy a fent felsoroltakból Czégai Petin kívül mindenkit egyszer megvertünk az 5 futam során :)
Képek ma nincsenek, majd holnapra összeszedem őket. Ellenben remélem nézitek az élő közvetítést és az összefoglalókat itt
A két eddigi összefoglalót megnézhetitek alább.
1nap
2nap

IV.MNTB 2.nap

A mai napon 3 pályafutam volt, kétszer a 4. helyen értünk be, amire nagyon büszkék vagyunk! A harmadik futamról nem beszélünk :) Jelenleg összetettben az ötödikek vagyunk!!! Azt hiszem nagyon jól mentünk, a tavalyihoz képest jelentősen javult a csapat teljesítménye. Ha lenne időnk máskor is edzeni, az rengeteget segítene, talán majd jövőre.

IV. MTNB - 1. nap

Igazából ez már a harmadik napunk, szombat délután érkeztünk, az aznapi edzésből nem sok lett, mert mire elintéztük a hajóátvételt, regisztrációkat, elkezdődött a vitorlasorsolás. Elcipeltük a spi-t, genakkert meg egy zsír új fock-ot a hajóig, gyorsan szereltünk, aztán sötétedésben még azért kidörrentettünk a kikötőből, ahogy illik :) Nagyon jót mentünk, volt szél rendesen, élveztük, hogy újra itt vagyunk. A verda többé-kevésbé jó volt, de a hibák csak szombaton jöttek ki, amikor déltől este 7ig kint voltunk, csináltunk vagy 40 manővert és vitorlacserét. Azt kell, hogy mondjam remek a csapat. Egy stopper megadta magát az árbocon, eltörött a legfelső latni a nagyvitorlában és hibás a genakker felhúzónak a seklije, ezeket ma reggel ki is cserélték az itteni srácok, ma viszont a baloldali középső nagycsörlő kotlott le, pedig nem is volt rajta ma nagy erő, mindegy, ez is meglesz reggelre. Szombaton visszafelé kreuzban keményen dőltünk, mikro a srácok kitalálták, hogy a beülőben kihintázunk a víz fölé, persze, hogy fürdés lett a vége. Csabi kezdte, majd Zsombi parádézott, aztán rábeszéltek engem is, aminek az lett a vége, hogy kb 20an nnézték végig, ahogy Zsombi egy hirtelen manőverjétől felturbózva körberepültem a 42est másfélszer. Baromi lazán nézett ki, de azért állítólag nem voltam annyira megijedve, mint amenniyre a produkcót kívülről szemlélve illett volna... Szeretnek az Istenek állítólag :)
Este még áteveztünk a vacsisátorhoz (nehogy má' gyalog menjünk körbe, ha itt van egy köpésre a vízen), gyorsan bekajáltunk,aztán pihi volt, mert ma egy túrafutammal indítottunk.
Reggel nem volt sok szél, 8-9ig matricaragasztás, szerelés, skippermeeting és reggelizés volt a program, 9kor már hasítottunk a starthoz. Kétszer ismételte mindenki a rajtot, majd harmadszorra elindultunk, 2es szél volt, néha kicsit erősebb, le is rövidítették a távot. Egész jól haladtunk, fordultunk 4.-nek is, de a legvégén sajnos a cél fölé futottunk volna, így muszáj volt fordulni még egyet, ennek következtében 3an befutottak előttünk. Végereményt nem írok, mert még én sem tudok biztosat (kb 8.)

Jeges Rafting

Amikor kitaláltuk, hogy elmegyünk evezni egyet a Salzara, még verőfényes napsütés volt, az irodában is meg kellett küzdenem a csajokkal a légkondi távirányítójáért. Ki gondolta volna, hogy szeptember közepén ilyen cidri lesz... Az elmúlt évek tapasztalati alapján simán bevállaltuk a csajos túrát :)

Egész véletlenül barátaim is erre az időpontra szervezték túrájukat, így péntek este már kis csapatunk nyelezte Tódiék karaoke-szettjét. Másnap reggel még bizakodtunk, hogy nem is lesz olyan hideg, csak az első találkozást kell túlélni a 4 fokos vízzel; ezt azért többünk némi 12 éves Jim Beam-mel megerősítette.

Végül egész jól sikerült a dolog, igazából csak a végén fáztunk, mikor átöltöztünk, igaz akkor annyira, hogy alig bírtuk megfogni a forró teás poharat, anniyra remegett mindenki, éppezért ismét előkerült Jim...

Őszi első poszt

Annak ellenére, hogy papíron ősz van, simán bejött, amiben reménykedtem: hosszú és meleg koraőszi szeptemberért fohászkodtam. Ezzel mintegy 6 hónapra csökkent a kvázi depressziós és honi vízfelület nélküli hónapok száma. Tudom, hogy öreg vagyok már az ábrándozáshoz, mégis leírom: de kiegyeznék egy évi 12 hónapon keresztül tartó fix 23-25 fokkal; na jó néha eshet az eső is, de csakis éjjel, előre megbeszélt időpontokban.
Szóval mostanság készülődünk az októberi két tengeri versenyre, megint úgy leszek, mint mindig, hogy elhatározom, hogy időben összekészülök rá, aztán meg az indulás előtti éjszaka rohangálok gps vevőért. Ám mindezek előtt két hét múlva megyünk vadevezni a szokásos helyre, de nem a szokásos csapattal csapatépíteni, hanem kis esztergomi brigáddal, Zsó nevenapját és Sku szülinapját is ünnepelni. Nagyon várom :)
Na de nem múlhat el ez a bejegyzés kis puffogás nélkül sajnos... Már a blogolás elején elhatároztam, hogy lehetőleg kerülöm a politikai és egyéb, hasonló jellegű topikokat - ezidáig sikerrel meg is tettem, de most nem megy. Mindazonáltal megpróbálok elvonatkoztatni az előítéletektől és pusztán a tényekre koncentrálni. Miért lehet minden szart átvenni az USA-tól, de a kevés jól működő dolgot meg nem? Baromira demokratikusak vagyunk addig, amíg... Egyátalán hogyan merül fel a kérdés, mint probléma, hogy ha áramot vezetsz el egy dróton a saját kertedben akkor azt kitáblázod-e vagy sem?! Nem vezethetek áramot az én tulajdonomat képező telken??? Beugrik valaki, agyonüti a delej. Majd a vita alapvetően nem arról szól, hogy mi a jó francot keres az illető az én területemen, hanem arról, hogy szabadlábon védekezhetek-e, meg hogy kitábláztam-e a delejes uborkát. Szerintem ez felháborító. Kíváncsi leszek lesz-e elég töke a bírónak megvédeni Magyarországon élő emberek magántulajdonát. Én még reménykedek, hogy valaki a sarkára áll végre, vagy meghonosodik nálunk is a jó öreg amcsi jog: seggbelőhetsz bárkit, aki bemászik a kerítésen! Bár akkor meg azért visznek előzetesbe majd, mert nem írtad ki, hogy éles lőszert használsz.

Augusztusi összefoglaló

Híjj, de jól elmaradtak az utóbbi időben már-már rendszeres posztok... Mivel az elsőszámú bloggertesók már megkezdték pár sorba préselni a hónap történéseit, így én sem maradhatok le ugye.. Lássuk csak mik is történtek ebben a hónapban:
Az első hétvégén Jacque 50%-a még mindig barnapopsit gyártott a horvátoknál, ezért engedve a családi presszúrának, reggel besuvasztottam magam a kocsi hátsó ülésére és nekiindultunk a mintegy 3 órás útnak Várkeszőre, kedves rokonaink 50 éves házassági évfordulóját celebrálni - ezt hívják aranylakodalomnak asszem. Útközben félálomban bele-belepillantottam tesóm által kikölcsönzött dvd filmekbe, mindenesetre klasszisokkal jobban telt az út, mintha nekem kellett volna vezetni. Megérkezést követően tipikus-szokásos siserehad, együnkigyunk délutánig, gyakorlatilag a gyomrom befogadóképességének közel háromszorosát kellett magamba gyűrnöm, no nem mintha köteleztek volna rá...
A következő hétvége az esztergomi borfesztivál jegyében telt, ami egész jól sikerült, bár annyira nem dobtuk le a szíjat, mint tavaly, mikor Stve-vel sikerült összeinnunk majd' két komplett borospohár készletet. Inkább ettünk sajtot és kemencés lángost (kolbászos-hagymás-tejfölös!!!), próbálgattuk a borokat, meg jókat beszélgettünk. Amit fontos megosztanom, hogy itt ittam életem legrosszabb borát, ami anniyra gáz volt, hogy KI KELLETT öntenem, mert szerintem egészségre ártalmas volt. Nagyapám azt tanította, hogy a bort megisszuk, valaki nagyon sokat dolgozott vele, ha nem jó, legfeljebb felspriccented szikvízzel. Na én próbáltam követni a tanítást, de végül arra a következtetésre jutottam, hogy ezzel maximum annyit dolgoztak, míg megmutatták a pancsnak képről, hogy is néz ki a bogyósgyümölcs, amihez papíron köze lenne - így az aszfalt itta fel a maradékot.
A Sziget hete jól sikerül, eltekintve attól, hogy idén a Magyar Dal Napján voltunk csak kint. Nem szeretném túlragozni, nekem nagyon tetszett, remélem innentől ez már hagyomány lesz. Mindenesetre a történet röviden: barátaim csatlakoztak, gyalog megközelít, sörrel sorbanáll, kötelező Molothow-pult látogatás, a koncerteken léggitárverseny, majd rocksztár emuláció. Valamikor késő éjjel sok-sok pálinka után hazakujtorgás, otthon emberkedés - persze Zsó által kiröhögés, majd kinyúvadás. Ezen a héten még belehomorítottunk Stve szülinapjába is, részletek lsd itt. Vasárnap Helembáztunk végre, küzdöttem egy pár órát a 2 éve be se indított csónakmotorral, aztán Gábor barátom lecsóját ebédelve pihengettünk egy keveset.
Augusztus 20-át végül sikerült hajón töltenünk Balatonfüreden Rudi kikötőjében, majd az azt követő pár napot sorban Földváron, és Kenesén, ahonnan mi leléptünk Keszthelyre, Orsi&Milán esküvőjére, de a többiek dacolva az időjárással, bátran abszolválták még az Almádi és Fűzfő viszonylatokat.
Az utolsó hétvége nyugiban fog telni, legalábbis most még azt hiszem, van még addig vagy egy teljes nap, de már gyülekeznek az éjfekete felhők, amiből a következőket prognosztizálhatjuk: Pilu, Gábor és Stve szintén egyedül a munkaszüneti napokon, ráadásul megyünk ladikozni a Dunára, és még megfenyegettek valami élményfürdős partyval is. Még abba is belefáradtam, hogy ezeket leírtam, dehát nyár van vagy mi, meg nemsokára jön az ősz, úgyhogy mindenki húzzon bele, lehet, ez az utolsó jóidős nyári hétvége... aztán meg lehet nyavajogni októbertől...

Így kerültük a Balatont - Kékszalag 2008

Miért írsz blogot?

Ismét provizórikus szingli vagyok, immáron hétfő este óta, amióta Jacque lelépett kroátokhoz barna hasat gyártani. Az esték eddig munkával, vagy zépé-vel teltek, de ma másképp alakult. Ugyan ismét a fent említett szórakozóegység volt becélozva, de az esti zuhé kicsit elvette a kedvem, aztán meg jól így maradtam; node sebaj, holnap startol a rövidített kenutúra. Ráadásul az sem kizárt, hogy még egy pisiltető is becsúszik.
Szóval dekkolok itthon, jó meleg van és jobb híjján végigszaladtam kedvenc blogjaimon, felfedeztem egy újat is - Coffos-t, jót derültem Stve újabb szösszenetén a vidéki mozikról, amire megítéltem neki az eddigi legjobb poszt díjat. Közben elkezdtem azon gondolkodni, hogy mi az, ami miatt az ember blogolásra adja a fejét? Alapvetően sikerült megkülönböztetni a következő blogger-típusokat, mintául az a 10-15 poszthalmaz szolgált, akiket én olvasok. Igazából azonnal felmerül az a probléma, hogy mi alapján sorolom őket csoportokba? Először is van a "felfedjem magam para": vagyis legtöbben azon filóznak az első poszt előtt, hogy úgy írjanak, hogy mindenki számára egyértemű, hogy ki is vagy valójában, ezekhez dukálnak a személyes fotók, valid nevek, stb. A másik variáció - nem nehéz kitalálni - az anonim blogolás, bár véleményem szerint ennek is léteznek alkategótriái. A témát illetően van aki egy témára gyúr, de gyakori a naplószerú vegyes bejegyzéseket felsoroltató blog. Nyilván (Jacque nehezen viseli e terminus technicus használatát, állítólag olyan flegmán hangzik el általam, hogy a nemlétező bugylibicska is kinyílik a zsebében, szóval ezt csak Neked...) ennek meghatározása a legkönnyebb feladat, hiszen minden épkézláb esetben szorosan kapcsolódik magához az elhatározáshoz. A címben felvetett kérdés azonban főleg a személyes témákat boncolgató blogok esetén releváns, így ezen az úton haladunk most tovább.
Ha belegondolok, ez a blog is átment legalább egy metamorfózison, igazából "kind of" fotoblognak indult, de aztán ahogy kicsit képbe kerültem más, mainstream bloggerek írásai által, rájöttem, hogy néha jó kiírni magadból ezt-azt. Nekem speciel kell idő és egy jó adag ihlet is egy poszt megszületéséhez, ha ezek közül valamelyik hiányzik, akkor abból nem lesz poszt... Nézegetve a statisztika forgalmi adatait, elgondolkodtam azon, hogy ki lehet az a pár ember, aki rendszeresen olvassa vagy nézegeti a hákettőfóroll tartalmát. Ha a napi 20-30 kedves látogatómból leveszem a barátokat meg azokat a jóembereket, akik mondjuk Ausztráliában megguglizzák a phuket és info szavakat, vagy Peruban a helemba szót (mondjuk azt sem értem ezeket hogyan hozták össze), akkor is marad 5-10 olvasóm, aki így vagy úgy ide vetődik. Sokan találnak meg képekre keresve is. Mindenesetre ezek a számok azt mutatják, hogy érdemes posztolgatni, mert van, akit érdekel.
Összegezve ez egy személyes blog, legtöbben tudják, hogy kié. A tartalma pedig én vagyok: az életem fontosabb eseményei, fontosnak hitt dolgokról alkotott véleményeim, megörökített pillanatok és egyre gyakrabban filozofálgatások is. Nem mondom, hogy nem jönne jól néha egy anonim blog, de ha egyszer így kezdtem el, így is haladok tovább. Ti pedig gyertek vissza, hátha akad valami érdekesség.

Rolex Middlesea Race 2008

Ma jött a hír, hogy bekerültem a csapatba. 2008. október 16-25 között részt veszünk a Rolex Middlesea Race nevű versenyen, mely Máltát és Szicíliát kerüli meg. Klasszikus offshore verseny, sokszor emlegetik együtt a Rolex Fastnet-tel és a Rolex Sydney-Hobart-tal, igazi "egyszer meg kell csinálni" verseny. Ted Turner azt mondta róla, hogy a világ legszebb versenykörnyezete, ugyanakkor az időjárás miatt gyakran nagy kihívást jelent a hajók legénységeinek.















Ez lesz az útvonal. Előreláthatóan majd egy hétig kikötés nélkül veretünk majd, hozzávetőlegesen 606 nm-et megtéve (1122 km). Az eseményről tervezem a szokásos blogos "közvetítést", bár van egy olyan érzésem, hogy ez kicsit más lesz, mint a tengeri bajnokság :), szóval nem tudom lesz-e lehetőség rá, de majd elkövetek mindent ennek érdekében. Az aktuális rekordot Rambler nevű hajójával George Davis tartja 47 óra 55 perces idővel. Még egy apró érdekesség a 2007-es nyár három nagy durranásáról... Kezdődött a Transatlantic Race-szel, melyen 2 teljes napon át 35-55 kn-os széllel küzdöttek az Atlanti óceán északi részén, majd a Fastnet, amiről elég annyit mondanom, hogy a 275 indulóból 200-an inkább kikötöttek, és végül a Middlesea Race: 65 indulóból 15 befutó, 20 órán át 25-57 kn-os szél és sok-sok víz... mindenütt... Remek bemelegítés a 2008-as Volvo Ocean Race-re!
Képek és szöveg a MSR hivatalos oldala nyomán.

Kékszalag 2008

Majdnem pont 19 óra alatt értünk be, megszerezve ezzel az összetett 29. helyet.
21:30-kor vettük a keszthelyi bóját.

Dunai túra Pilismarótra

Az évszázad édesapja

Az iwiw-en találtam erre a videóra. Született egy fogyatékos fia, és végigcsinálta vele az Ironman nevű triathlon-versenyt, 4 km úszás, 160 km kerékpár és 42 km futás. Volt hozzá komment is: "nem tudom ki ez a férfi, de nyilván nem is fontos, hiszen ott van nekünk a Győzike és a Mónika Show..." ITT van róluk egy másik film. Úgy hívják őket: Dick & Rick Hoyt.

Nyáresti étkek

Grillezett cukkini, eredeti tárcsában elkészítve. Egyszerű, mint a faék, csak vágd fel őket karikára vagy hosszú csíkokra, fűszerezd meg kedved szerint és - nagyon fontos! - locsold meg jóféle olívaolajjal. Természetesen remekül passzol hozzá a padlizsán is vagy egyéb zöldségek, mint a sárgarépa avagy a paradicsom. Jut eszembe...



Az olasz pomodori secchi itthoni, házi elkészítése a következők szerint történik: menj el piacra, vegyél kisméretű, magyar illatos paradicsomot, de jó sokat, mert úgyis kevés lesz... Ezeket mosd meg, vágd fel akármilyen formára, majd tedd egy tepsibe és a sütőben szárítsd alacsony hőfokon addig, míg ki nem szárad. Ezután keress egy, az képen is látható frankó pekedlit, tölts bele az előbb említett jóféle extra vergine-vel, pakolj bele bőven fokhagymát, bazsalikomot, vagy akár rozmaringágat is. Előre mondom: nem lesz ideje összeérni, mert rácsodálkozol, hogy mennyi mindenhez lehet enni! Én mozzarellát tanácsolok fogyasztani ropogós barna kenyérrel.


Természetesen nem maradhat el a csemege kukorica sem. Elkészítése egyszerűnek tűnik - valójában az is, csak tudni kell a csíziót. Nagyapám így tanította: nagy fazék, az aljára zsenge belső (!) levelek, majd egy sor csöves, aztán megint egy pár levél, és így tovább. Természetesen a tetjére is teszel leveleket, megsózod és felengeded vízzel. Elfogyasztásának szokásos módja a megfogod kézzel, mikor már nem égetően forró, megsózod ahogy szereted és megeszed. Trandi budapesti tesóm szerint a két végébe fogpiszkálót szúrsz, megvajazod és megsózod.

Ha még nem robbantál fel, folytásnak házi meggyesrétessel meggyújthatod a kanóc végét. Ennek elkészítéséről nem tudok nyilatkozni, tudományom nem trejed ki a sütemények világára. Mindenesetre ez is házi, nem pedig holmi bolti gumitészta!

Szentivánéj - Múzeumok éjszakája

Szombaton volt ez a program, melyet a következőképp töltöttünk Estefánnal - mindketten provizórikus szingli státuszunk miatt. Melóból hazaérve Trafóterasz, majd Bedő kiscsaláddal Strandbüfé, onnan hirtelen ötlettől vezérelve beizzítottuk az SzSz-t (Szökkenő Szarvas avagy Zajos Tücsök 2.0 = Honda Dio robogó) felpattanva rá, meglátogattuk pár vendéglátóipari egységet, gyönyörködtünk a kivilágított Bazilikában, megnéztük az esztergomi Berényi utcában helyreállított török dzsámit, majd a korábban megvásárolt nagyszülői ház teraszáról vártuk, hogy begyújtsák a Szentivánéji máglyát. Éjfél után röviddel csajok táncoltak körbe egy bográcstűznek is csak némi jóindulattal nevezhető parázshalmot - ez még talán tetszett is - ám ezt követően a rendezvény kommentátora és egyszemélyes zenésze belecsapott a húrok közé és "Kamonevribádi, szing vid mí!" felkiáltással felcsendültek a mindenki által jól ismert akkordok.... na mi?.... nem fogjátok sem kitalálni, sem elhinni, de így volt... a Micimackó a barátom c. sláger. Még leírni is nehéz, anniyra megviselt. Ezek után az a pár száz fős tömeg, akik annak ellnére is eljöttek, hogy ezt a tényleg tök jó kezdeményezést a városban szisztematikusan megpróbálták titokban tartani, kb 2-4 másodpercen belül felszívódott. Jé... Nem fogok megint kifakadni, hogy mit lehetett volna ebből az ötletből csinálni, hiszen nem kel hozzá túl sok ész, hogy ezt bárki felismerje. (UPDATE: Stve ezt megteszi ITT) Na ezután lezártuk a "birtokot" és elkeseredésünkben arra az elhatározásra jutottunk, hogy látogatást teszünk a Fesztergom 2008 rendezvényen, persze a megközelítést SzSz nyergében abszolválva, ketten :) Titokban leírom, hogy útközben találkoztunk a rend éber őreivel, amitől annyira megrémültem, hogy ijedtemben átrongyoltunk egy járdaszigeten és a rendőautó mellett beszaggattunk az egyirányúba és ezzel a lendülettel érkeztünk a fesztivál területére is. Szerintem annyira meglepődtek, hogy utánunk se jöttek. A rövid, ám tartalmas látogatást követően SzSz hazaröpített minket, emlékeim szerint olyan 40-50 őrangyal kíséretében. Ez persze egy fiktív történet, kitalált szereplőkkel, hasonlóság kizárólag a véletlen műve lehet, az egészet azért írtam le, hogy színesebb legyen a Múzeumok Éjszakája post... :)

Mit mondanál 3 évvel korábbi önmagadnak?

Hetek óta felbukkan egy billboard hirdetés a városban, melyen ez a kérdés szerepel; reggelente szoktam látni a dugóban és mindig elgondolkodtat. És amin már háromszor elgondolkodtam, az előbb-utóbb itt landol. Szóval most egy jó nagy filozofálásra készüljetek.
Igazaból lehetne a cím az is, hogy mit kérdeznél x évvel későbbi önmagadtól, de szerintem ez sokkal érdekesebb, na persze kizárva azokat a promt válaszokat, hogy a lottószámokat nyilván... Az igazat megvallva fogalmam sincs mit mondanék, illetve naná, hogy van, csak nem tudom mivel kezdeném, hogy beleférjen abba az időbe, míg a Delorean fluxuskondenzátora újratölt (gyk: Back to the future c. film). A helyzet felveti azt az egymillió dolláros kérdést, hogy mit keféltél el az elmúlt években és mit tennél másképp. Az egyszerűség kedvéért ne bonyolítsuk a feladatot olyan faktorokkal, hogy van 5 perced vagy 3 mondatod a válaszadásra, így a listám - nem fontossági, hanem eszembejutási sorrendben: többet lenni olyanokkal, akik már nincsenek közöttünk, hamarább nekiveselkedni valami kecó projektnek, határozott döntéseket hozni és nem nyavalyogni sokmindenen, valamint sokkal többet kimozdulni-utazni-programokat szervezni, mert úgy elhúz felettünk az idő, hogy egyszer csak arra eszmélünk, hogy nem tudunk már felmászni egy hegyre a barlanghoz szalonnát sütni, vagy még rosszabb - nem lesz kivel...

"Magyarok! Férfiak és asszonyok!"

"...hallgassátok Koppány vezért! " Nem kívánom az István, a király tegnapi első előadását részleteiben kommentálni, hiszen azt már Sophy megtette. Hozzátenni nem tudok, csak annyit, hogy elmondom saját véleményem pár szóban. Először is nagyon sajnálom így utólag, hogy nem követtem figyelemmel a Társulat-ot az mtv1-en, sajnos sztereotipikus félelmem volt vele kapcsolatban: királyi 1-esen... megasztár koppintás... jaj, ne má'! Aztán a vége felé, mikor már csak pár szereplő sorsa nem volt eldöntve, meglepődve füleltem bele. Ez, és természetesen az előadás jubileumi volta miatt döntöttünk úgy, hogy megnézzük mit homorítanak a fiatalok. Azzal kapcsolatban nem voltak kétségeim, hogy a 25 évvel ezelőtti Varga-Deákbill-Vikidál-Sebestyén felállást megfejelni nem lehet, de amit tegnap láttunk, az kifejezetten kellemes csalódás volt. A koreográfia, a díszletek, a ruhák és a rendezés szerintem világszínvonalú volt, a szereplők azon felül, hogy nyilván nem profik és nem is ezt tanulták, biztos vagyok benne, hogy apai-anyait beleadtak. Egyszóval megérte ott lenni.
Szünetben arról tanácskoztunk, hogy az eredeti felállásban kik szerepeltek, ki kicsoda, stb. Amennyiben nektek is vannak fekete foltok a szöveget vagy a szereposztást illetően, segítséget itt találhattok: szereplők és a dalszövegek.
Azt azért csak nem bírom ki, hogy hozzátegyem: tegnap megint nagyon jó volt magyarnak lenni! És nyilván a légkonditól könnyeztünk :)

Gólya cam

A nagyhalászi (Szabolcs-Szatmár-Bereg megye) Református templom tetején élő gólyacsalád életét bemutató webcamera bekerült az EarthCamTop10 közé!

kormanyszovivo.hu

Egy dolog az, hogy a spanod hátán megkapsz zsíros kormányzati megrendeléseket... jó, tudom vissza kell osztani belőle, de akkor is legyen legalább annyi bőr a képeden, hogy nem adsz ki szar melót a kezedből. Egy ilyen oldal fejlesztése grafikai tervekkel együtt sem kerül többe, mint 1.000.000 Ft, bár azt is erősnek érezném jelen esetben. Gratulálok a színvonalas munkához, amiért volt valakinek arca 200 milliót elkérni! Na ilyenek miatt tartunk itt....
UPDATE: Reakció is írt róla, szívemből szólnak.

Tökös magyar diplomácia

Adott ugye a sztori az Ecuadorban senyvedő szegény szerencsétlen drogfutárról, aki elnöki kegyelmet kapott, ráadásul a meglehetősen erős dimplomáciai közbenjárás eredményeképp. Erre írja a Vastagbőr: " Hol volt ez a roppant tökös és erélyes magyar diplomácia amikor Malina Hedviget megverték és a teljes szlovák rendőrség, bíróság, titkosszolgálat és média szopatta? Amikor verték a magyarokat Kolozsváron, Újvidéken, Diószegen, Nagyszőlősön, vagy amikor a 2 kisgyereket halálra gázoló és elítélt ír férfi otthon Írországban röhög a markában? Akkor persze ment a kussolás meg a sunyítás ... jaj, ne haragítsuk magunkra a szomszédainkat? (akik, valljuk be: utálnak minket, Kis-Antant még él a lelkekben) Ecuador-ral lehet keménykedni ..." Teljes cikk a címre kattintva, ritkán van valami, amivel az utolsó szögig egyetértek...

Offshore Powerboat Racing

Gondolj bele...

A héten két olyan élményt gyűjtöttem be, amit elraktározok magamban, de szerettem volna ide is bepostolni. Az egyik - időben korábbi - az volt, hogy reggel jövök be az irodába, mindig ugyanazon az úton, általában enyhe ideg gyötör utam végre a töketlenkedők és a betolakodóknak köszönhetően. Az alaptézis egyszerű: én siet, a másik vagy tököl és baromira ráér, avagy paraszt és nem áll be a sorba, hanem az elején tolakodik - rgo az összes többi tovább dekkol a dugóban. Na ezeket szoktam büntetni rendszeresen (míg nem kapok egyik reggel két olyan fülest, hogy alig bírom majd hazavinni...) DE! Ezen a napon jó kedvem volt, sütött a nap és jó zene szólt a Petőfin, így haláli nyugiban beengedtem másokat magam elé, és láss csodát, nem ütött meg a guta ettől. A lényeg az egészben az, hogy találni kéne egy olyan akszelerátor faktort, amit egyszerre beadva az emberiségnek, ilyen lelki békét teremtene. Milyen más lenne ez a világ... asszem úgy hívják, hogy Utópia...
Lássuk a másikat! Szintén Budapest, bazinagydugó, jövök át a Margit-hídon Budára, majd arra leszek figyelmes, hogy a villamos síneken áll egy rabszállító. Araszolok szépen a többiek után, és pont akkor érek mellé, mikor a szigeti lejárónál kanyarodik az út. Felnézek és összeakad a tekintetem valakivel egy pillantás erejéig. Ebben a pillanatban benne volt sokminden... láttam, ahogy nézi a szigetet, és néz engem. Nem tudom mire gondolt, de egy biztos, soha nem szeretném ezt megtapasztalni.

Székelyföldi pillanatképek

Hárman a Duna partján

Bora

Márciusi manőver tréning

Manover_training08

Tihany áprilisban

80 perc hidegrázás

Sikerült jegyet szerezni vasárnapra a U23D koncertfilmjére. 100 órányi anyagból vágták össze ezt a 80 percet. Zseniális csapat, szerintem utolérhetetlen teljesítménnyel. Gabessal azt beszéltük, hogy fel van adva a lecke másoknak: Srácok, itt a lehetőség, lehet koncertfilmet készíteni... Első 3D-s moziélményem volt, de Pepe szavaival élve: "A jegy minden Forintja megérte"
U2 kocertre AKAROK menni. Most.

Music Mix

Van egy problémám... meg két szám, amit szerintem érdemes lenne egymásra húzni, de még keresem a metódust. Rájöttem, hogy ha lesz időm, elkezdek zenét és videót vágni - tanulni. Szóval, erre:
Ezt:
Egészen pontosan a Certamente refrénjére azt, ahogy a Tom's Dinner kezdődik. Ha valakinek van hozzá kedve, tényleg örülnék :)

Free Tibet...

Először Bazsi bácsi mondta nekem ezt, azt hiszem valamikor '95 környékén, amikor együtt jártunk szombatonként suliba :) Akkor még nem nagyon tudtam mi áll emögött, lévén időm nagy részét a csajozás, dizsi és hasonló nyalánkságok kötötték le, mi több internetet is csak mutatóban láttam ez időtájt két alkalommal; egyszer az Alkotmánybíróságon, aztán meg a Pilunál mikor vagy tizen összegyűlve csodáltuk, hogy dialupon 5 perc alatt jön le Pamela Anderson fotója és hogy van ez a Yahoo, ahol bármire kereshetsz.
Tudom, hogy porszem vagyok ebben a bazi nagy gépezetben, de most tényleg úgy érzem, ezt nem hagyhatom ki. Ha nem lesz foganatja, legalább kipuffogom magam... Egy dolog az, hogy Kína hypersebességgel növekvő gazdaságával tetszeleg, meg hogy az internethasználók száma meghaladta 12millióval az USA-beli számokat. A véleményem az, hogy nem nehéz jó mutatókat elérni, ha azokat, akik a "fejlődés" útjában állnak egyszerűen elássák valahol. Nézzük meg Romániát... Stve barátom beszámolói is alátámasztják vélekedésemet, miszerint mit sem ér a riogatás, hogy a környező államok x éven belül megelőznek minket, hiszen vissza kell kérdezni: Milyen téren? Tény, hogy nem állunk valami fényesen, de tényleg attól lesz Európában manapság menő egy ország, ha az éppen kérdéses közgazdasági mutatókat úgy számolják, és olyan adatokat vesznek figyelembe, hogy a Magyarország alulmaradjon? Nem az számít inkább, hogy Románia egyik legszebb része - a tengerpart - egy bazi nagy szemétdomb? Ugyanúgy, mint az egész ország? Hogy egy Magyarországnál jóval nagyobb országnak van összesen kb 200 km autópályája? Szlovákiáról nem is szólok, mert a végén még Index címlap lesz belőle, hogy itt vanmegint egy szélsőjobb.
Arra akartam ezzel kilyukadni, hogy eltűrjük Európában Kína minden szemét húzását, és ezzel nem csak saját magunk ellen dolgozunk, hanem egyúttal erősítjük is őket. Nem hiszem el, hogy nem lehet azt a sok szemetet egy dózerral összedönteni a piacokon, hogy az ÁNTSZ vagy az APEH nem zárja be az ún. "Kínai büféket", ahová, ha véletlenül beszédülsz, az élettől is elmegy a kedved. Bezzeg egy esztergomi kávézó esetében elég egy - mélykommunista időket idéző - névtelen feljelentő, és máris ott a bünti.
De a legvérlázítóbb, amit Tibettel művelnek. Jöhetnék itt a már ezerszer leírt sztorikkal, hogy például bojkottáljuk az Olimpiát... kíváncsi lennék hány ország tenné meg valójában? Egyszerűen az általunk elősegített mostani pozíciójuknál fogva BÁRMIT megtehetnek és a legtöbb, ami történik, hogy pár ember elmegy protestálni a nagykövetségek elé, a hiradók bemutatják százötvenedszer is hogyan verik bambuszbotokkal szerencsétlen embereket. Mi az, hogy blokkolják a videomegosztókat?! Legyen már valaki faszagyerek és blokkolja a letelepedésüket, meg azt a sok szart, amit az országba hoznak. Nézzünk szembe a tényekkel: ezt mi keféltük el, és nagyon úgy néz ki, hogy elszabadult a pokol.

Emma

Csak nekem tűnt fel, hogy reggel a rádióban a hétvégi káoszt okozó vihart Emma néven emlegették? Ezeddig nem emlékszem ilyesmire, mindazonáltal kicsit megijedtem, mert rögtön az ugrott be, hogy az USA-ban ezek a hírhedt viharok milyen károkat okoztak. Esztergomban megszokott téma egy ilyen hír hallatán, hogy milyen frankó helyen élünk, hiszen még csak statisztikailag sem fenyeget minket földrengés, hegyomlás, földcsuszamlás, stb. Bár az utóbbi évek viharai komoly károkat okoztak a környékünkön lévő erdőkben, rengeteg fát látok a mai napig Dobogókőn derékmagasságban kettétörve, vagy gyökerestől kifordulva. Nem vagyok szakember, de remélem, hogy ezeket a károkat az erdészek valahogy megpróbálják helyreállítani. Pár évente a Duna áradása is okoz némi kellemetlenséget, de a város elhelyezkedése okán igazán nagy károktól emlékeim szerint nem kellett szenvednünk. Főleg anyáméknak a Várhegyen... Most, hogy háztulajdonos lettem - milyen fura leírni - az áradó Duna olyannyira testközelben lesz, hogy az ablakpárkányról leszédülő macska halk csobbanással abszolválna egy talpast. Emiatt éjszaka kissé nyugtalaul aludtam, mindenféle hülyeséget álmodtam, két álom között pedig azon rágódtam, hogy mi lesz, ha bejön a pincébe a víz, ha feláznak a falak, ha lefújja a cserepet Emma egyik rokona... Tök jó, hogy az ember egy talicska pénzért ennyi parát vesz magának. Mindenesetre apám idős kőműves-iparos emberét ráugrasztom a várfal újrafugázására, reményeim szerint ezzel sikerül majd megakadályozni, hogy a víz a pincébe szivárogjon a kövek között. Ha bejön, akkor egy pipa a listán, ha nem, akkor meg még egy feladat. A tetőcserepeket meg pálmatexszel ragasztom fel :)

Februári Duna parti napozás

Közel egy hetes online szervezést követően megvalósult 2008. első szabdtéri sütése, nem is akárhol, hanem a méltánytalanul hanyagolt, de körünkben közkedvelt "Dunaparton". Régebben, rengeteget jártunk a Duna Esztergom alatti szakaszára (1715 fkm), sok remek kis történet kapcsolódik a helyhez. Többek között egy ilyen esti party után töltöttem pár órát a rendőrőrsön, majd fürdőnadrágban éjjel 2 óra körül jogsi nélkül hazaküldtek. Még szerencse hogy Ketya barátomék felszedetek útközben... Szóval készült a jó öreg boronatárcsában Stve anyukája által előkészített-pácolt tarja, fűszeres hagyma, cukkini, aztán Cla fokhagymás karajszeletei, olvasztott bluecheese-zel, friss salival. Kaja után rendesen lehetett napozni a februári napon.

Boatshow 2008 - Riva

Ha jól tudom idén először volt jelen Magyarországon a híres Riva. Nekem sokkal jobban tetszettek a korábbi modellek, azok klasszikus formája, az apró részletek kidolgozottsága és az, hogy fából készültek. A most kiállított darabok már egy új trendet követnek. Mindazonáltal, hogy megmaradt a legfontosabb brand image, a hajó formája, a kialakítás részben már a modern műanyag hajókat idézi. Kár. Ja, és mindez 500.000 Eur pro Stück.

Boatshow 2008 - Öreg darab

 
 
Ez a verda nagyon hasonlít apám első motorcsónakjához (CU1). Annyi különbség van a kettő között, hogy az talán kicsit hosszabb volt és az orra nem élben végződött. Amúgy a hajó nagyon jó állapotban van, a tulajdonosa kiállított több tíz éves csónakmotrokat; láttam öreg, de pöpec König versenymotort, csillivilli Thümlert és Pannonia boxert is. Az egészben az volt a legjobb, hogy érződött a keverékbenzin és a csónaklakk együttes illata, pont úgy, mint ahogy jó 20-25 éve a csónakházban, mikor apám csiszolta és lakkozta minden ősszel a ladikot.