Útinapló 8. - Tobago Cays, Palm Island

Január 25.

Tobago Cays & Palm Island

Reggel korán indultunk Tobago Cays szigetei felé, többen még aludtak. A táv nem volt jelentős, a víz is nyugis volt, picit billegtünk. A szigetek közé navigálás nem volt könnyű, rengeteg hullámtörés, zátony, szirt volt körülöttünk, de a térképek elég pontosnak bizonyultak, és a gps is segített. Kerestük a feltakaró jelet, meg is találtuk, így már végképp biztosak voltunk a dolgunkban. Ez a hely gyönyörű! Pont olyan, mint a képeslapokon. Gyuszkóval el is mentünk azonnal filmezni és fotózni. Kifizettük a rangernek a parkbelépőt, majd lehorgonyoztunk egy fehér homokos földnyelv előtt. Nagy nehezen beizzítottuk az ufót (Rudi és Imi bácsi gyűjtött rőzsét a parton + benzin) és elkezdtük sütni a Bequia-n vett langusztát és halakat.
Nekünk Helu virslit sütött krumplipürével, vajon párolt babbal-kukoricával és spenóttal. Miután megkajáltuk és a halmaradékot a vízbe dobáltuk, rengeteg kőhal és 2 rája jelent meg alattunk. Azonnal maszkot és pipát ragadtunk, be a vízbe. A nagyobbik rája legalább 1,5 méter hosszú volt. Gyuszival újabb bejelentkezést forgattunk a parton, a többiek is körülnéztek és egy csomó fotót készítettek. Később elindultunk Union Island felé, kellemes utunk volt, nem túl hosszú, végül Unionnal szembeni Palm Islandon kötöttünk bójára, ami egy privat sziget, a kormánytól bérelhető 99 évre. Építettek rá egy szállodát, illetve egy resortot. A manager engedélyével körbejártuk a resortot, találtunk ferdén nőtt pálmát, fehér homokot, csodálatos kis járdákat kivilágítva a bungalók közt, parti bárokat, szóval mindent, amire egy gazdag amcsinak napi 1000 usd ellenében szüksége van. Megvártuk a naplementét, Rudival közben elgyalogoltunk a resort széléig, ahol a parti bungalók igazán pár méterre voltak a hullámoktól. Mielőtt a homoki tetvek csípni kezdtek volna, visszabociztunk a hajóra és megvacsoraztuk a romlásnak indult gyümölcsöket, majd újabb Rudi vicceket hallgatva lassan elfogyott a csapat. Lefekvés előtt hatalmas kétszersült+sajt kombókat ettünk, ugylátszik kevés volt az erjedt gyümölcs :)

Útinapló 7. - Bequia, Tobago Cays

január 24.

Sikerült netet találni egy kávézóban, ahonnan küldtünk pár mailt az otthoniaknak, és feltöltöttem a képeket is a blogra. Sajnos a kapkodásban a hajón maradt az a file, amiben a szöveget írtuk, így visszabociztam érte, de nem volt kedvünk visszamenni a kávézóba, hanem kerestünk wifit a parton. Amíg a szöveggel végeztünk, Imi bácsi vett nekünk fagyit, kivártunk egy bazi nagy zuhét, aztán vissza a hajóra. Vettek a csajok gyümölcsöt, meg egy kis kaját, ezeket elpakoltuk. A mai etap szerint Mayreau szigete lett volna a cél, ami már a Tobago Cays szigetcsoport tagja, de útközben szokás szerint rankesteledett. Szürkületben küzdöttem a kormánnyal, mikor eltűntek előlem a sziget fényei hirtelen, és éreztem, hogy erősödik a szél. Ekkor szóltunk Rudinak, hogy valószínűleg itt egy kis vihar, mire kiért a kabinjából, a hajó felluvolt, szakadt az eső és fütyült a 7-es szél. Gyorsan beöltöztünk és reffeltünk a nagyvitorlát, betekertük a genoat, közben Rudi célt módosított, úgy döntöttünk, meghúzódunk Canouan egyik öblében. Mire az öböl szájához értünk, nagyjából rendet tettünk a hajó belsejében, mert a vihar és a hullámzás kicsit átrendezte a dolgokat, ami nem volt leragasztva, az biztos hogy a másik oldalra került :) A gps és a térkép szerint is több fény lett volna segítségünkre az öbölbe történő behajózáshoz, de igazából egyiket sem láttuk. Rudi többször visszafordult, de aztán mindig újra megpróbáltuk megkeresni a fényeket. Végül nem sikerült, hanem egy darab pirosra kormányozva, aztán északnak fordulva találtunk egy mooringboját, arra kötöttünk. Reggel aztán láttuk, hogy a zöld fény oszlopa ki van döntve, a többi pedig nem is létezik. Gyorsan vacsiztunk, aztan pihenőre tértünk, mert mindenki elfáradt a viharban.