Vidirita dobott egy linket Twitteren egy nőről, aki beteg lett, aztán küzdött, aztán... olvassátok el, érdemes -
klikk ide. Ennek kapcsán támadt pár gondolatom. Például az, hogy miért kell, hogy ez történjen az emberrel? Hogy végig kelljen szenvedni egy ilyen tortúrát ahhoz, hogy értékelni tudjon alap dolgokat? Ha bele gebedek, akkor is szakítok időt mindenkire és mindenre, akit vagy amit szeretek.
A listám őszre:
- többet lenni a családommal, szeretteimmel, beszélgetni velük
- elutazni Őrségbe vagy Aggtelekre
- szüretelni
- őszi tengeren vitorlázni
- szalonnát sütni, erdőben kirándulni
- Duna mentén Samut sétáltatni
- és nem utolsó sorban élvezni ezek minden percét...
6 megjegyzés:
kövezzetek agyon, de könnyű úgy okoskodni, amikor már nincs semmid, amibe kapaszkodhatnál.
Igaz, sőt akkor is, ha nem a megélhetés és a hitelek fizetése a napi gondod.
megint csak egyetértek Vèled;)
Akos, köszi szépen, hogy szóra érdemesnek találtad a gondolatokat :)
Rita, igazán nincs mit, örülök, ha végre valami értékes tartalmat találok a neten. Ezért ezeket gyorsan meg is osztom az enyéimmel :)
a listádban nincs olyan, hogy rendszeresen írok bejegyzést? :)
Megjegyzés küldése