Útinapló 12. - Mustique

Január 30.

Mustique

Korán keltünk, aránylag jól aludtunk... A boci kint volt a hajón, abban próbálkoztam, de büszkén mondhatom, hogy nem kell kipróbálni, mert nagyon kemény :) Itt ülünk Basil's Bar-jában, nagyon hangulatos hely, végre van wifi is. Mustique szigete a többihez képest sokkal elgánsabb, itt van pl. Mick Jagger-nek is háza. Sétálgatunk, fotózunk, majd kisvártatva indulunk vissza Tonie-hoz :)) Elég nagy a különbség a többi szigettel szemben, ide gazdagok járnak pihenni, nincs is auto a szigeten, csak kis quadok és golfautók. Minden tele van viraggal, láttunk egy buddhista kertet is, meg egy hullamtörőt a halászok telepe előtt, amit tengeri csiga vázakból épitették. Többen választottak maguknak pár szép darabot; elvileg tilos őket kifogni, de a helyieket nem büntetik miatta. A reptéren, ha kérdezik, azt kell mondani, hogy ott a lyuk, amit ütöttek rajtuk, hogy megegyék, mi már így találtuk. Ha minden igaz, ebből nem lesz baj... Rudiék vettek langusztát megint, mire viszaértünk a hajóra, már meg is sütötték faszénen. Ezúttal nem sikerült hajótüzet okozni. Kaja után megkezdődött a horgony felhúzása kézi erővel-kísérlet. Ugye mindkettő lent volt, így a póthorgonyt kézzel felvonszoltuk, majd négyen a nagyot, kiakasztva a csörlőből. Remek reggeli torna délben :) mindenkinek ajánlom. Ezután kimentünk a zátonyhoz, amit tegnap este kerülgettünk a sötétben és végre megtaláltuk az izolált veszélyt jelző apparátot is, igaz szemüvegben, 4 m-rel a víz alatt, ugyanis valaki kidöntötte, ott fekudt szépen a koralok között. Helyette csak egy piros-fekete csíkos műanyag úszó volt. Nem csoda, hogy éjjel hiába kerestem a fényeit. De legalább láttunk egy csomó lila kishalat nagy rajokban úszni. Visszabociztunk a hajóhoz, és elindultunk Tonie fele, Wallilobou Bay-be, St Vincent szigetére. Kicsivel sötétedés után meg is érkeztünk, kikötöttünk ugyanoda, mint a múltkor: hátul két kötel Jack Sparrow darus mólójához, az orrát a póthorgonnyal, lazán, kézből a vízbe dobva. Egy 50 láb körüli hajóról elég nagy hullamok közt egy 20kg-os horgonyt 15m lánccal a tengerbe hajítani egyrészt nem kis feladat, másrészt vidám látvány lehetett mások számára. Boci, Normadiai partraszállás, Tonie-hoz beköszönés (akinek kb 5 perc múlva esett
le, kik vagyunk, nyilván hihetetlenül fel volt gyorsulva), majd a jól bevált étterem a díszletek közt. Szokásos grilled fish, mi salátáztunk Imi bácsival. Viszont ittunk helyi gyümölcsökből készült friss juice-t, az nagyon finom volt, asszem guava, grapefruit, lime, meg vmi tüskés fehérbelű valami leve volt benne jéggel. Kaja utan vissza Tonie-hoz, de elég hulla volt a csapat, így csak páran maradtunk egy darabig, emlékkönyvet nézegetve és hallgatva, ahogy az öreg magát és mellesleg minket szórakoztat a kareoke szettjével. Kissé tartottunk a póthorgony tartását illetően, mert a hajók, köztük a miénk is, őrült táncot járt, közel 40 fokot billegett néha.
A szekrényekben megint minden elfoglalta a fizikai törvényeinek megfelelő helyet, kár, hogy ez elég nagy hanghatással jár. Éjjel hatalmas csattra ébredtünk, a hajó kezdte bontani a kalózok mólóját. Életemben nem keltem meg ilyen hamar, szokásomhoz híven a cockpitben aludtam, így pár másodperc múlva már húztuk a mólót, a kötelek tartottak. Az egész csapat kb 2 másodpercen belül kint volt a taton, húztunk a horgonykötelen, majd mindenki visszafeküdt, ez kb fél 5-kor lehetett. Ezután már nem tudtam rendesen aludni, mert minden zajra azt hittem megint kitolattunk, de szerencsére kibírtuk reggelig, így nekiiramodtunk a leghosszabb passage-nek, St Luciara.

Útinapló 11. - Mopion Island, Mustique

január 29.

Persze a grillvacsi után senkinek sem volt kedve összecihelődni - sajnos.... Reggel korán kelve (8-kor) Imre bácsival, Rudival, Heluval ki akartunk úszni a reggeli napon a partra, ami nem volt túl messze, de köves volt és nem volt rajtunk cipő, így vissza mentünk a bociért és körútra indultunk, hátha találunk valami fain kis snorkelező helyet. Végül kikötöttünk a partra és megvizitáltuk azt a bizonyos bárt. Nagyon hangulatos kis hely, 9-kor nyit, úgy döntöttünk, hogy visszajövunk kávézni. Útközben láttunk 4 labradort, akik közül egy öreg brit hölgy - Abigail - mellénk szegődött, majd végül csatlakozott egy Hercules nevű társához. Összekaptuk a csapatot és nyitásra fel is értünk. Rendeltünk koktélokat, gyümölcslevet és kávét, közben Gyuszi bárzongorált nekünk, nagyon tetszett, de az egyik helyi rasta bárpultos feszt arra kapacitálta Gyuszit, hogy vmi pörgősebbet zenéljen. Közben láttunk kolibrit kétszer is, sikerült lefotózni. Eddig kb 1500 képet készítettünk. Útnak indultunk Punese és Mopion homokzátonyok irányába, végül az utóbbi előtt horgonyt dobtunk és kievickéltünk páran erre a tipikus lakatlan szigetre. Átmérője kb 10 méter, régebben volt rajta egy (1) db pálmafa, de most csak egy nádernyő van, Palm Island-ról szoktak ide hozni párokat vacsizni, gondolom gyémánt árért. Közölünk Rudi úszva ért ki, én is úgy próbáltam, de végül bociba ugrottam, mert a korallok közt nem találtam ki a partra, a hasammal súroltam a köveket majdnem. A zátonyon csináltunk Heineken reklámfotókat, meg egy csomó másikat, tiszta utazási iroda prospektusba valók, majd meglátjátok. Ezután beálltunk Union Island öblébe (Clifton Harbour), mert napok óta becsekkelés nélkül hajózunk, a sárga (Q) lobogó már megfakult és simán kábítószercsempészeknek hihetnek :) Ennek oka nem lustaságunk, hanem az a tény, hogy itt a következő a szitu: pár helyen lehet csak custom clearence-t kérni, ezek elvileg 1-kor nyitnak, 4 után pótdíjat kell fizetni. Namármost, egyik helyen sem jelentek meg fél 5 előtt, viszont nekünk nem volt időnk ennyit dekkolni rájuk, mert tartani kell az útitervet. Arról nem is beszelve, hogy simán előfordulhat, hogy abszolút meg sem jelennek aznap, persze az ofisz mellett lebzselő kolléga váltig állítja már 1 órától, hogy "just a half an hour...) Itt Unionon a reptéren lehet elvégezni ezt a procedúrát, ami kb 20 m a mólótól. K.István rutinos check-ines, így megint magára vállalta, addig mi shoppingoltunk, már amit lehetett: innivalót, és megpróbáltunk némi ajándék után nézni, de itt is esélytelen. Végül vettem egy cápafogas nyakbavalót magamnak. Elmentünk benzinért is a bocihoz, mert jelentős mennyiseg fogyott a grill begyújtásához. A parton találtunk egy halom tengeri csigát, illetve annak csak a házát, mert már kiették belőle a lakójat, amit itt Lambie-nak hívnak. A tervezett 4 helyett 6 után indultunk el északnak, a cél Mustique, megint iccaka fogunk menni meg kikötni, de ez már smafu a csapatnak :) Útközben láttunk egy 4 árbocos vasteknőt, úgy nézett ki, mint egy sima tengeri személyszállító hajó, amin van 4 árboc, rollfock-kal. Fura szerzet volt, az biztos. Helyzetjelentes megint: most hagytuk el Mayreau szigetet, Catholic Island keleti kardinálisát, amin sem topmark, sem fény nincs... Negyed 7 van, a nap már lement, TC=27fok, SOG=7.2 kn, sea:2, visibility:8. 26 C fok van, kellemes 3as E szél fúj, ami valószínűleg izmosodni és egy kicsit NE lesz ha kiérunk a szigetek takarásából. Nemsokára Canouan Glossy Hill nevu SW csücskét érjük el. Megy a motor, fent a genoa, szóval motorlázunk. Mindenki kint ül a teraszon, Rudi ismét viccdélutánt tart :))) Megérkeztünk Mustique öblébe, Britannia Bay-be, már igen sötét van, és legalább az összes mooring bója foglalt és zuhog az eső. Bocival próbálunk szabad bóját keresni, első körben Imi bácsi és Helu, majd Helu és én, de nem jártunk sikerrel. Mindezek megkoronázásaképp a horgonycsörlő letérdelt, élesben nyomtuk K.Istvánnal és Dr.Istvánnal a Tibor által elrettenésképp bemutatott 30 m horgonylánc felhúzása kézi erővel mutatványt. Később új helyet keresve szabadon lefutott újabb 30 m horgonylánc, és kidobtuk mellé a póthorgonyt is. Így már tartja a hajót, bár billeg erősen és elkezdett nyekeregni a szokásos kormányszerkezet is. Asszem holnap reggel megszülünk, mire a két vasmacska a hajóra kerül. Sokáig beszélgettünk, most megpróbálunk aludni, gyanítom walkmant kell hallgatnom, hogy ne halljam az eszeveszett nyekergest. (minden lehető módon kikötöttem a kormányt, de vajmi keves sikerrel :) G'nite.