4600 km gyalog - time lapse

No Comment

Ez egy másféle poszt...

Jól aludtam. Igaz, későn feküdtem le, de igazán jól aludtam. Jó volt felkelni is. És meglepett, hogy azon találom magam még félálomban, hogy kakaót készítek magamnak megint. Kiültem vele a teraszra - pont megfelelő mennyiségű és erősségű napfényben - és arra gondoltam, hogy nem, nem gondoltam meg magam :)

(Kép forrás: tripadvisor.com)

Momotaro Ramen

Egy korábbi irományban már említettem, hogy sorra próbálgatom azokat a helyeket, amiket bloggerek dícsérnek - eddig nem csalódtam. A minap a Momotaro Ramen került fel a kedvencek listájára. Részletes beszámolót olvassátok inkább a Plastikon, mégiscsak ő ihlette a látogatást. Én annyit fűznék hozzá, hogy aki szereti a keleti ízeket, annak kötelező próbát tennie. Remek és gyors kiszolgálás, pompás ételek és nem is drága. Két bazinagy leves és 2 gombóc = 3000 Ft

Beszéljenek a képek:

Ramen leves csirkehússal és zöldségekkel

A két húsos töltött gombóc, isteni szósszal

Budavári Labirintus

Sorozatunk következő földalatti állomása a budai Vár gyomrában kanyargó labirintusrendszer volt. Az öt főből álló felderítő egység személygépkocsival közelített meg az alsó bejáratot a Lovas utca felől, felszerelésünket kiegészítettük 4 olajlámpással és szisztematikusan bejártuk az egész komplexumot. A fenti térképen látható, hogy tematikus szekciókra van tagolva, plédául szerelem labirintusa, Sámán-átjáró, őskori labirintus és így tovább. Természetesen nem hagytuk ki az egyik teljesen sötét résznél az olajlámpások nélküli tájékozodás-próbát ezúttel sem!

És az egység:

Ponton - mérleg

Nem újdonság, hogy lezárják a Margit hidat rövidesen felújítás céljából, csakúgy, mint az sem, hogy olyan dugók lesznek, amit még ember nem látott. Mindenesetre zsigerből offolok minden pesti megbeszélést napközben, az tuti. De nem is ez a lényeg, hanem az, amit Winkler is megírt a Belsőségen ma, miszerint komolyan (értsd: nem viccből) tervezik egy pontonhíd felállítását a Dunán a felújítás idejére, az alábbi paraméterekkel:

• 6,5 m széles
• 320 m hosszú
• 60t teherbírású
• egyszerre egyirányú haladás, 20-30 m-es követési távolság
• minden hajó érkezésekor 1 óra megnyitás, 1 óra visszaállítás
• 480 fő üzemelteti
• napi (!) 20.000.000 Ft-ba kerül egy éven át

A mérleg másik serpenyőjében pedig ott a jóság:

• naponta akár 6-800 autó át tud haladni egy irányba!

Hangsúlyozom akár... Hiszen nyilván számoltak a hajóforgalommal, az uszadékokkal, a jégzajlással, árvízzel. Pont annyira, mint ahogy be tudták lőni a kivitelezés költségét. Én vagyok rosszindulatú, vagy ez tényleg a hülyének is megéri?

(Foto: mti.hu)

Reggeli gombaszedés

A ma reggeli utam Budapestre némileg szürreálisra sikeredett Gergő barátom jóvoltából. Tudnunk kell, hogy előző este a Labirintus-bejárást követően koccintottunk pár pohár vörösborral, illetőleg B'52 koktállal is. Magyarul nem voltam kifejezetten fitt, amikor Gergő jött értem reggel és elindultunk dolgozni. Lepence után, a Kisrigó Étterem magasságában szóba került, hogy G. sokat jár erre és masszív mennyiségű gombát zsákmányol legtöbbször - nosza nézzük meg van-e. Így történt, hogy csütörtök reggel 8kor Szentende fölött az erdőben vargányát keresgéltünk - az eredmény egy része a fenti képen látható. Ja, és Gergőtől remek képzést is kaptam a témában!

41. Kékszalag élő közvetítés (ek)

Remete boardcam:

Live video by Ustream

Ezek mi lennénk:

Live Video streaming by Ustream

Úgy tervezem, hogy minden egész órában bejelentkezem, ha sikerül.
Ha itt nem ok, ezt próbáljátok behozni: http://www.ustream.tv/channel/kékszalag-közvetítés

Mala forrásalagút - Esztergom

Régóta adós vagyok ezzel a poszttal, itt várakozott piszkozatban jó ideje. Most azért lett aktuális, mert jövő héten a Budavári Labirintusba készülünk éjszakai olajlámpás felfedező körútra. Természetesen viszem a gépet, készül majd róla külön beszámoló. Na de vissza Esztergomba, ahol tavasszal jártunk 3 barátommal, mert 1 napra megnyitották a javarészt a Fürdő Szálló alatt húzódó alagútrendszert, melyből annak idején a termálvizet nyerték. A szervezők előtt le a kalappal, nagyon hangulatossá tették mécsesekkel a látogatást. A strandfürdő felől lépcsőn szálltunk alá, lent már víz fogadott, amit folyamatosan szivattyúztak.

Először a bal, azaz északi ágba indultunk, ami többnyire száraz volt. A fenti képeken láttok a fal tövében betonkávákat, ott bugyog fel a Mala forrás. Félúton átmásztunk egy római kori híd még máig álló ívei között. Ez a régi út egy hídja volt, a mai napig ugyanezen a nyomvonalon halad a főút. Hihetetlen volt megérinteni azokat a köveket, amit sok évszázaddal ezelőtt raktak oda. Visszafelé fotózkodtuk előtte, ki tudja látjuk-e valaha még - vezetőnk azt mondta, hogy bármikor elöntheti az egészet a forrásvíz, hiszen már nem szivattyúzzák a közeli bányából a vizet, így folyamatosan emelkedik a vízszint. A déli ágban kb 1 m víz állt, ezért a pilléreken és kávákon másztunk úgy 20-30 méter hosszan, majd száraz lábbal folytattuk utunkat, de már csak a zseblámpák világítottak. Elmentünk egészen a végéig, majd lekapcsoltuk a lámpákat és vak sötétben próbáltunk kijutni. Próbáltunk, mert pár másodperc után azt sem tudtuk, hogy merre van fent és lent, annyira elvesztettük a térérzékünket. Végül visszamásztunk a bejárathoz és újra a felszínre küzdöttük magunkat.

A Mala alagúthoz rövid ismertetőt itt és egy hosszabbat térképpel itt találtok.