Ha tavaly ódákat zengtem a szentendrei Skanzenről, akkor most legalább 4 felvonásos operát kellene írnom. Életemben először jártam Hollókőn, és annak ellenére, hogy szemerkélt az eső, nagyon jól éreztem magam. Az alapkoncepció megegyezik a Skanzenéval, azzal a különbséggel, hogy ide nem különféle tájegységek tipikus épületeit telepítették át, hanem helyrehozták az Ófalut. Egész csinos kis iparág nőtte ki magát erre a pár utcácskára, a régi házak többsége valamilyen mesterség bemutatására hivatott, szép számmal akadnak vendéglátóipari egységek, de van, amiben még laknak is. Természetesen Húsvét lévén sok-sok kitelepült árust is láttunk és örömmel konstatáltuk, hogy itt sem engedik be a gagyit meg az kínait :) Ennek megfelelően az árak egy ötös skálán 3-4 között mozogtak, igaz minőségi árut kapsz érte cserébe. Egyik kedvencem a mézárus volt; amellett, hogy méztípusok egész seregét árulta, a sátor másik felében kollégája majd' fél órán át mesélt a méhészetről és a mézkészítésről nekünk. Vettünk tőle aranyvesszőfű mézet (Horváth Méhészet - Gödöllő), később kutyásbögrét Szofinak, ittunk Panyolai pálinkát és egri bort, ettünk kürtös kalácsot. Jó volt na.
Hazafelé megálltunk még a Bableves Csárdában, autentikus magyaros kiscsárda. Előre fentem a fogam valami pompás erdei gombás cuccra, végül szegfűgombalevesnél és gomolyás sztrapacskánál maradtam. Nagyon finom volt mindkettő, az adagokról csak annyit, hogy a sztrapacska második feléből megebédeltem még másnap itthon. Menjetek, kiránduljatok és egyetek egy jót, egy óra csak Budapestről!
