A héten két olyan élményt gyűjtöttem be, amit elraktározok magamban, de szerettem volna ide is bepostolni. Az egyik - időben korábbi - az volt, hogy reggel jövök be az irodába, mindig ugyanazon az úton, általában enyhe ideg gyötör utam végre a töketlenkedők és a betolakodóknak köszönhetően. Az alaptézis egyszerű: én siet, a másik vagy tököl és baromira ráér, avagy paraszt és nem áll be a sorba, hanem az elején tolakodik - rgo az összes többi tovább dekkol a dugóban. Na ezeket szoktam büntetni rendszeresen (míg nem kapok egyik reggel két olyan fülest, hogy alig bírom majd hazavinni...) DE! Ezen a napon jó kedvem volt, sütött a nap és jó zene szólt a Petőfin, így haláli nyugiban beengedtem másokat magam elé, és láss csodát, nem ütött meg a guta ettől. A lényeg az egészben az, hogy találni kéne egy olyan akszelerátor faktort, amit egyszerre beadva az emberiségnek, ilyen lelki békét teremtene. Milyen más lenne ez a világ... asszem úgy hívják, hogy Utópia...
Lássuk a másikat! Szintén Budapest, bazinagydugó, jövök át a Margit-hídon Budára, majd arra leszek figyelmes, hogy a villamos síneken áll egy rabszállító. Araszolok szépen a többiek után, és pont akkor érek mellé, mikor a szigeti lejárónál kanyarodik az út. Felnézek és összeakad a tekintetem valakivel egy pillantás erejéig. Ebben a pillanatban benne volt sokminden... láttam, ahogy nézi a szigetet, és néz engem. Nem tudom mire gondolt, de egy biztos, soha nem szeretném ezt megtapasztalni.
A héten két olyan élményt gyűjtöttem be, amit elraktározok magamban, de szerettem volna ide is bepostolni. Az egyik - időben korábbi - az volt, hogy reggel jövök be az irodába, mindig ugyanazon az úton, általában enyhe ideg gyötör utam végre a töketlenkedők és a betolakodóknak köszönhetően. Az alaptézis egyszerű: én siet, a másik vagy tököl és baromira ráér, avagy paraszt és nem áll be a sorba, hanem az elején tolakodik - rgo az összes többi tovább dekkol a dugóban. Na ezeket szoktam büntetni rendszeresen (míg nem kapok egyik reggel két olyan fülest, hogy alig bírom majd hazavinni...) DE! Ezen a napon jó kedvem volt, sütött a nap és jó zene szólt a Petőfin, így haláli nyugiban beengedtem másokat magam elé, és láss csodát, nem ütött meg a guta ettől. A lényeg az egészben az, hogy találni kéne egy olyan akszelerátor faktort, amit egyszerre beadva az emberiségnek, ilyen lelki békét teremtene. Milyen más lenne ez a világ... asszem úgy hívják, hogy Utópia...
Lássuk a másikat! Szintén Budapest, bazinagydugó, jövök át a Margit-hídon Budára, majd arra leszek figyelmes, hogy a villamos síneken áll egy rabszállító. Araszolok szépen a többiek után, és pont akkor érek mellé, mikor a szigeti lejárónál kanyarodik az út. Felnézek és összeakad a tekintetem valakivel egy pillantás erejéig. Ebben a pillanatban benne volt sokminden... láttam, ahogy nézi a szigetet, és néz engem. Nem tudom mire gondolt, de egy biztos, soha nem szeretném ezt megtapasztalni.
3 megjegyzés:
Helló!
Ne haragudj, hogy így ismeretlenül, ráadásul kérni szeretnék. Egyébként nagyon tetszik a blogod, és igazán jók a fotóid:)
Lenne egy hatalmas kérésem. Szüségem lenne jó minőségű Siroccos képekre, mert az öcsémnek szeretnék plakátot csinálni belőle ajándékba, és a neten fellelhető minőség (felbontás) erre sajos nem alkalmas. Ki tudsz segíteni pár jó fotóval?
Kérlek, mindenképp reagálj!
Előre is köszönöm!
Barbara
Kedves Barbara,
ha kaptam volna egy elérhetőséget...
Tudok adni nagy felbontásút, adj egy mailcímet és küldök mintát.
Ákos
Szia!
Elnézést, azt hittem látszik valahogy, mivel meg kellett adni...
bpataki@gmail.com a cím, és bármit szívesen fogadok, a blogon lévő képek alapján nem fogok csalódni:)
Megjegyzés küldése