A bor férfi-dolog; csendesen kell beszélni róla. Leghelyesebben egy pohár bor mellett.
Ha megöregszem, pincét akarok, ezt már szilárdan elhatároztam. Semmi mást nem akarok az élettől. A pince helyét is kinéztem, nem messze az otthonomtól: gyalog járok majd ki és vigyázok, hogy a környékbeliek, bortermelők, gyümölcsöskertek tulajdonosai, vincellérek ne tudjanak meg semmit városi múltamról. Ha megsegít a vaksi sors, hetvenéves koromra tisztességes emberek a maguk világából való tisztességes embernek tartanak majd, tehát bortermelőnek, valakinek, aki tudja, hol kell meghalni. Mert nincs szebb halál, mint egy diófa alatt, a borospince előtt, ősszel, közvetlenül szüret után, mikor az újbor már szunnyad és erjed a hordókban, a diót leverték a fáról, s napnak szelíd ereje van még, mint az öregember szerelmének. Itt ülök majd, egy padon, háttal pincémnek, ahol boraim pihennek, a kecskelábú asztalnak könyökölve. A mélyben a csepeli tájat látom, a messzeségben hazám lapályait. Könyvet csak ezerévest olvasok már ebben az időben, s óbort iszom hozzá, ötéves somlóit. Így várom a halált.
Akit érdekel ITT tovább olvashat.
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
2 megjegyzés:
En egyelore nem a halalomrol almodozom..:) De nem rossz az otlet. Van a pinced mellett egy telek?:)
szép. de én máshogy képzelem, eleve nem vagyok egy borivoje....)
Megjegyzés küldése