Budapest 1936-ban a levegőből

Svéd imázsfilm Budapestről. Címe: Bada i Buda, azaz fürdőzz Budán!

Önkéntes hajótörött

Alain Bernard 1951-ben elhatározta, hogy megoldást talál arra, hogy a hajótörést túlélők nagyobb hányada élje túl azt az időszakot, míg rájuk találnak. Persze azóta sokat javult-változott a helyzet, de akkoriban a mentési eljárás és az alkalmazott technológiák sem voltak úgymond kifinomultak. Éppen ezért sokkal fontosabb volt akkoriban kitalálni, hogy a nyílt tengeren egy ladikban hánykolódva miként kerülheti el az ember a kiszáradást és/vagy az éhhalált. Nem kevés emberről volt szó, a múlt század közepe táján évente mintegy 200.000 tengeri medve lelte halálát hajótörés következtében szerte a világon. Orvosként elkezdte vizsgálni az eseteket és a következőkre derített fényt. Az elsüllyedt hajókról tutajokra menekült, vagy akár deszkákba kapaszkodó tengerészek legtöbbje jóval azelőtt halálát leli a rettegés és kilátástalanság miatt, mint azt a fiziológiai és fizikai faktorok indokolnák. Természetesen a lelki és fizikai állapot egymástól is függenek, így Bernard elhatározta, hogy egy gumicsónakkal átszeli az Atlanti-óceánt mindenféle segítség nélkül. A francia riviéráról indulva számos kalandban volt része, míg partot ért a karibi szigeteken. Az útra nem vitt magával jóformán semmit, csak a sajátkészítésű halprését, mellyel a kifogott halakat préselve tápláló folyadékot nyert. Rájött arra is, hogy bizonyos mennyiségben a tengervíz igenis iható ilyen esetekben, és egy életre megtanulta az időzónákat, hiszen jócskán elkalkulálta a csillagászati módszerekkel meghatározott pozícióját az útja során. A kísérlet sikeres volt, épségben megérkezett Barbadosra. Nem tudom megmondani, hogy ezzel hány ember életét mentette meg, de annyi bizonyos, hogy a könyvet érdemes elolvasni akkor is, ha az ember fia nem vitorlázik mindenféle tengereken. Én már birtokában vagyok Bernard tapasztalatainak, de őszintén remélem, hogy nem kell majd soha felidéznem azokat, mert útálom a halszagot. Ezen csodálkozni nem kell, hiszen a vasútas sem eszik sínt....
(Foto kredit: www.lemonde.fr)

Az élet gépi forrása

Ma olvastam egy cikket arról, hogy Olaszországban, egy 17 éve agyhalott nőt fokozatosan leállítanak a mesterséges táplálásról. A bíróság bizonyítottnak találta, hogy visszafordíthatatlan a kóma, valamint, hogy a lány még életében elutasította a mesterséges életben tartását. Az egyház álláspontja ugyanakkor: "Az élet szent... A mesterséges táplálás leállítása egyenlő a gyilkossággal." Az eutanázia nehéz kérdés, rengeteg érvet lehet felsorakoztatni pro és kontra, főleg, ha az ember vallásos neveltetést kapott - nem is szeretnék ebbe belemenni. De. Egy testet életben tartani szerintem pont nem erről szól. Azt megértem, ha tiltakoznak az ellen, hogy egy beteg ember ne ölhesse meg magát, de az miért baj, hogy egy gépek nélkül bizonyosan életképtelen testet nem tartanak életben? A lány már csak mesterségesen élő, azaz igazából halott. Egy holtat meg nem lehet meggyilkolni. Sőt, ilymódon fenntartani a keringését, a légzését és a táplálását éppen ellentétes az élet rendjével. Ti hogy látjátok?
(Fotó kredit: www.eutanazia.extra.hu)

Esztergomi Bazilika ködben

A kép nemrég készült, egy fagyos reggelen. Köszönet érte Pepe barátomnak!

Hülye reklám - hülye embereknek

Az egész azzal kezdődött, hogy valamelyik okos kreatív a hétfő reggeli hétindítón baromira nem tudott mivel előrukkolni, és kitalálta, hogy csak úgy lehet a termékből többet értékesíteni, ha teljesen hülyére veszik a vevőket. Azaz adjunk nekik olyan adatokat, melyek elsőre hallásra is vonzóak... de ha valakinek több esze van, mint egy marék földigilisztának, akkor nyilvánvaló, hogy 17%-kal fényesebb haj egy baromság! Mihez képest? Mi az etalon? Mi a 100%? Talán a Kentaur egyik csillagának fénye vízkeresztkor?
Ez még talán elmegy, mert azt mondjuk rá, hogy aki elhiszi, meg is érdemli. De az egyik gyorskölcsönt szolgáltató pénzintézet (igen, direkt nem írom ki a nevét, sőt nem is linkelem, mert azzal is nekik kedvezek...) reklámjánál végleg elszakadt a cérna! Nyilván nem kell hosszasan ecsetelnem, hogy melyik reklámokra gondolok: van a kiscsaládos, akiknek lekotlott a hűtője, meg az idős házaspár, akiknek nincs pénzük az unokák ajándékaira. Megvan tehát az első csali, hiszen manapság a TV nézők súlyos százaléka magára ismer a fent említett példákból, az idősekről nem is beszélve. És ha mindez nem lenne elég, olyan angyali hangnemben ecsetelik, hogy milyen egyszerű így pénzhez jutni, hogy szinte azt gondolom, vissza se kell fizetni. Külön felhívják a figyelmünket, hogy a zsettát személyesen ki is hozzák! Hát hogy a viharba ne tennék? 400%-os THM-re hülye lennék nem kivinni személyesen - majd pedig az első nemfizetésnél ugyanúgy megjelenni és kilakoltatással fenyegetni. Kellene csinálni egy spot-ot arról, hogy miként is néz ki, mikor valakinek likviditási problémája adódik és befenyítik a bahajtók. És mindezt megeszi a reklámtörvény.