Így kerültük a Balatont - Kékszalag 2008

Miért írsz blogot?

Ismét provizórikus szingli vagyok, immáron hétfő este óta, amióta Jacque lelépett kroátokhoz barna hasat gyártani. Az esték eddig munkával, vagy zépé-vel teltek, de ma másképp alakult. Ugyan ismét a fent említett szórakozóegység volt becélozva, de az esti zuhé kicsit elvette a kedvem, aztán meg jól így maradtam; node sebaj, holnap startol a rövidített kenutúra. Ráadásul az sem kizárt, hogy még egy pisiltető is becsúszik.
Szóval dekkolok itthon, jó meleg van és jobb híjján végigszaladtam kedvenc blogjaimon, felfedeztem egy újat is - Coffos-t, jót derültem Stve újabb szösszenetén a vidéki mozikról, amire megítéltem neki az eddigi legjobb poszt díjat. Közben elkezdtem azon gondolkodni, hogy mi az, ami miatt az ember blogolásra adja a fejét? Alapvetően sikerült megkülönböztetni a következő blogger-típusokat, mintául az a 10-15 poszthalmaz szolgált, akiket én olvasok. Igazából azonnal felmerül az a probléma, hogy mi alapján sorolom őket csoportokba? Először is van a "felfedjem magam para": vagyis legtöbben azon filóznak az első poszt előtt, hogy úgy írjanak, hogy mindenki számára egyértemű, hogy ki is vagy valójában, ezekhez dukálnak a személyes fotók, valid nevek, stb. A másik variáció - nem nehéz kitalálni - az anonim blogolás, bár véleményem szerint ennek is léteznek alkategótriái. A témát illetően van aki egy témára gyúr, de gyakori a naplószerú vegyes bejegyzéseket felsoroltató blog. Nyilván (Jacque nehezen viseli e terminus technicus használatát, állítólag olyan flegmán hangzik el általam, hogy a nemlétező bugylibicska is kinyílik a zsebében, szóval ezt csak Neked...) ennek meghatározása a legkönnyebb feladat, hiszen minden épkézláb esetben szorosan kapcsolódik magához az elhatározáshoz. A címben felvetett kérdés azonban főleg a személyes témákat boncolgató blogok esetén releváns, így ezen az úton haladunk most tovább.
Ha belegondolok, ez a blog is átment legalább egy metamorfózison, igazából "kind of" fotoblognak indult, de aztán ahogy kicsit képbe kerültem más, mainstream bloggerek írásai által, rájöttem, hogy néha jó kiírni magadból ezt-azt. Nekem speciel kell idő és egy jó adag ihlet is egy poszt megszületéséhez, ha ezek közül valamelyik hiányzik, akkor abból nem lesz poszt... Nézegetve a statisztika forgalmi adatait, elgondolkodtam azon, hogy ki lehet az a pár ember, aki rendszeresen olvassa vagy nézegeti a hákettőfóroll tartalmát. Ha a napi 20-30 kedves látogatómból leveszem a barátokat meg azokat a jóembereket, akik mondjuk Ausztráliában megguglizzák a phuket és info szavakat, vagy Peruban a helemba szót (mondjuk azt sem értem ezeket hogyan hozták össze), akkor is marad 5-10 olvasóm, aki így vagy úgy ide vetődik. Sokan találnak meg képekre keresve is. Mindenesetre ezek a számok azt mutatják, hogy érdemes posztolgatni, mert van, akit érdekel.
Összegezve ez egy személyes blog, legtöbben tudják, hogy kié. A tartalma pedig én vagyok: az életem fontosabb eseményei, fontosnak hitt dolgokról alkotott véleményeim, megörökített pillanatok és egyre gyakrabban filozofálgatások is. Nem mondom, hogy nem jönne jól néha egy anonim blog, de ha egyszer így kezdtem el, így is haladok tovább. Ti pedig gyertek vissza, hátha akad valami érdekesség.

Rolex Middlesea Race 2008

Ma jött a hír, hogy bekerültem a csapatba. 2008. október 16-25 között részt veszünk a Rolex Middlesea Race nevű versenyen, mely Máltát és Szicíliát kerüli meg. Klasszikus offshore verseny, sokszor emlegetik együtt a Rolex Fastnet-tel és a Rolex Sydney-Hobart-tal, igazi "egyszer meg kell csinálni" verseny. Ted Turner azt mondta róla, hogy a világ legszebb versenykörnyezete, ugyanakkor az időjárás miatt gyakran nagy kihívást jelent a hajók legénységeinek.















Ez lesz az útvonal. Előreláthatóan majd egy hétig kikötés nélkül veretünk majd, hozzávetőlegesen 606 nm-et megtéve (1122 km). Az eseményről tervezem a szokásos blogos "közvetítést", bár van egy olyan érzésem, hogy ez kicsit más lesz, mint a tengeri bajnokság :), szóval nem tudom lesz-e lehetőség rá, de majd elkövetek mindent ennek érdekében. Az aktuális rekordot Rambler nevű hajójával George Davis tartja 47 óra 55 perces idővel. Még egy apró érdekesség a 2007-es nyár három nagy durranásáról... Kezdődött a Transatlantic Race-szel, melyen 2 teljes napon át 35-55 kn-os széllel küzdöttek az Atlanti óceán északi részén, majd a Fastnet, amiről elég annyit mondanom, hogy a 275 indulóból 200-an inkább kikötöttek, és végül a Middlesea Race: 65 indulóból 15 befutó, 20 órán át 25-57 kn-os szél és sok-sok víz... mindenütt... Remek bemelegítés a 2008-as Volvo Ocean Race-re!
Képek és szöveg a MSR hivatalos oldala nyomán.

Kékszalag 2008

Majdnem pont 19 óra alatt értünk be, megszerezve ezzel az összetett 29. helyet.
21:30-kor vettük a keszthelyi bóját.

Dunai túra Pilismarótra

Az évszázad édesapja

Az iwiw-en találtam erre a videóra. Született egy fogyatékos fia, és végigcsinálta vele az Ironman nevű triathlon-versenyt, 4 km úszás, 160 km kerékpár és 42 km futás. Volt hozzá komment is: "nem tudom ki ez a férfi, de nyilván nem is fontos, hiszen ott van nekünk a Győzike és a Mónika Show..." ITT van róluk egy másik film. Úgy hívják őket: Dick & Rick Hoyt.

Nyáresti étkek

Grillezett cukkini, eredeti tárcsában elkészítve. Egyszerű, mint a faék, csak vágd fel őket karikára vagy hosszú csíkokra, fűszerezd meg kedved szerint és - nagyon fontos! - locsold meg jóféle olívaolajjal. Természetesen remekül passzol hozzá a padlizsán is vagy egyéb zöldségek, mint a sárgarépa avagy a paradicsom. Jut eszembe...



Az olasz pomodori secchi itthoni, házi elkészítése a következők szerint történik: menj el piacra, vegyél kisméretű, magyar illatos paradicsomot, de jó sokat, mert úgyis kevés lesz... Ezeket mosd meg, vágd fel akármilyen formára, majd tedd egy tepsibe és a sütőben szárítsd alacsony hőfokon addig, míg ki nem szárad. Ezután keress egy, az képen is látható frankó pekedlit, tölts bele az előbb említett jóféle extra vergine-vel, pakolj bele bőven fokhagymát, bazsalikomot, vagy akár rozmaringágat is. Előre mondom: nem lesz ideje összeérni, mert rácsodálkozol, hogy mennyi mindenhez lehet enni! Én mozzarellát tanácsolok fogyasztani ropogós barna kenyérrel.


Természetesen nem maradhat el a csemege kukorica sem. Elkészítése egyszerűnek tűnik - valójában az is, csak tudni kell a csíziót. Nagyapám így tanította: nagy fazék, az aljára zsenge belső (!) levelek, majd egy sor csöves, aztán megint egy pár levél, és így tovább. Természetesen a tetjére is teszel leveleket, megsózod és felengeded vízzel. Elfogyasztásának szokásos módja a megfogod kézzel, mikor már nem égetően forró, megsózod ahogy szereted és megeszed. Trandi budapesti tesóm szerint a két végébe fogpiszkálót szúrsz, megvajazod és megsózod.

Ha még nem robbantál fel, folytásnak házi meggyesrétessel meggyújthatod a kanóc végét. Ennek elkészítéséről nem tudok nyilatkozni, tudományom nem trejed ki a sütemények világára. Mindenesetre ez is házi, nem pedig holmi bolti gumitészta!